CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! E törvényjavaslat olvasása közben az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Elsőre tényleg jó hírnek tűnt, hogy a kormány elkötelezni látszik magát az állami magasépítési beruházások összehangolt megvalósítása mellett, s ennek érdekében tűzte ki célul az állami magasépítési beruházások kivitelezésének egységes rendszerét. A törvényjavaslat az e célból szükséges eszközrendszert és intézményi rendszert határozza meg. Higgyék el nekem, aki láttam pár beruházást az elmúlt évben, elsőre nekem ez egy szimpatikus gondolat volt. De nézzünk szembe a valósággal, kedves képviselőtársaim! Egyrészt pontosan tudjuk, függetlenül Domokos úr optimizmusától, hogy ez a törvény pontosan annyit ér, amennyit meg lehet belőle valósítani, tehát annyit ér az én megítélésem szerint, mint amennyit a közbeszerzési törvény ér a korrupció felszámolásának az érdekében. Pontosan lehet tudni, hogy ez nem gátolni fogja az egyébként korrupciógyanús ügyletek és döntések sokaságát, hanem támogatni fogja, és ez vele a legnagyobb baj.
(18.30)
Ami azonban elsőre óvatosságra intett, az rögtön a javaslat elején szemet szúrt. A 2. §: e törvény hatálya az állami magasépítési beruházásokra terjed ki, ide nem értve a kormány e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott magasépítési beruházások kivételezett körét.
Tisztelt Ház! Tehát már a 2. §-ban, nem kellett hosszan bogarászni a törvényjavaslatban, kinyitják a kiskaput. De ha őszintén akarok fogalmazni, akkor kitárnak egy nagy széles kaput annak érdekében, hogy a kormány az eddigi gyakorlatnak megfelelően kivételeket szabjon annak érdekében, hogy mely beruházásoknak nem kell megfelelnie ennek a törvénynek. Azt gondolom, ez a paragrafus az, ami egyértelműen cáfolja Domokos László állami számvevőszéki elnök úrnak az optimizmusát, ami teljes mértékben megalapozatlan. Olyan ez, mint amikor a kormány mindenki mást félretéve saját kezébe veszi az állami beruházások lebonyolítását, közben még a saját rendszerében sem hisz, vagy nem akarja, hogy következetesen átlátható, egy felelősségi körbe tartozó beruházásokra kerüljön sor. Így máris arról dönt a 2. §-ban, hogy kormányrendeletben bármikor dönthet kivételekről a kormány. Kérem szépen, mi ez, ha nem önmaguk megcsúfolása? Ez a törvényjavaslat megcsúfolja a kormányt, kérem tisztelettel. Nagyon örülnék, ha kifejezetten erre a 2. §-ra, erre a kitételre államtitkár úr válaszolna valamit, bármit tényleg, mert azt gondolom, hogy itt van a döglött kutya elásva.
Ami régóta borítékolható és talán kevésbé jó hír, hogy a kormány nagyon ambiciózus az általa kedvelt beruházások keresztülvitelében. Nem kérdés, hogy a tervezett beruházás, e beruházások összessége végül is kinek hasznos. Pontosan tudjuk, hogy a fideszes grémiumnak, a NER szekértolóinak kell nyerteseknek lenni. Ez a törvényjavaslat tökéletesen alkalmas arra, hogy megágyazzon ennek a környezetnek, megágyazzon a NER-szekértolóknak, a mindannyiunk által ismert beruházókkal, rokonokkal. Azt gondolom, hogy ez a törvény ezt segíti elő.
A hazai független tényfeltáró kutatások és az Európai Unió OLAF-vizsgálatai tele vannak azokkal a megállapításokkal, tisztelt képviselőtársaim, amelyek egyes kormányzati projektek porhintő beharangozásairól szólnak. Ilyen például a Dagály fürdő esete, amit egyik vezérszónoktársam már megemlített. Kérem tisztelettel, tényleg azt gondolják, egy ilyen törvény majd meg fogja oldani, hogy egy eredetileg olyan 50 milliárdosra tervezett beruházásból ne legyen 150 milliárdos? És én most a pontos számoktól eltekintek, mert tényleg annyiszor és annyiféleképpen változott az az összeg, hogy én bár fővárosi képviselőként igyekeztem végigkövetni ezeknek a számoknak a változásait, már én magam sem tudom forint-fillérre megmondani. (Hadházy Sándorhoz:) De tudja, tisztelt képviselőtársam, valószínűleg nincs ebben az országban olyan ember, aki idejönne, és anélkül, hogy utánanézne, meg tudná mondani, hogy mik a valós számok.
A vizes vb csodálatosan megmutatta azt, hogy azok a beruházások, amiknek önök most megágyazni próbálnak, már most sem felelnek meg, és ettől a törvénytől sem fognak megfelelni. Ráadásul, ha kellemetlenné válik a helyzet, forróvá válik a talaj, kérem tisztelettel, akkor a 2. § még lehetővé teszi, hogy kivételként kormányrendelet kivegye a törvény hatálya alól.
De így jártunk a Hajós Alfréd uszodával is, ahol 103 millió forintból kellett utólag cserélni az egyébként közel 3 milliárd forintból felújított létesítmény teljes légszűrő berendezését. Kifelejtették. Örülök, hogy a medencéket nem felejtették ki. Tényleg, csak dicsérni tudom a beruházót, hogy a medencék nem maradtak ki a Hajós Alfréd uszodából. Azt elfogadom, hogy siettünk, sürgős volt, és a légszűrő berendezés kimaradt. Van ilyen, tisztelt képviselőtársaim.
Szóval, ilyen szempontból épp itt volna az ideje valóban rendet tenni, és mindig szeretném elhinni azt, hogy van erre valós szándék. De azért lássuk be, és még sokszor vissza fogok térni beszédem során a 2. §-ra, mert hiába akarok hinni, hiába vagyok jóindulattal, konstruktív hozzáállással, a 2. §, mint amikor ki van írva a tévéképernyő egyik sarkába, hogy 18 éven felülieknek, itt is villog a vészjelző, hogy kérem tisztelettel, nem baj, mert majd jönnek a kivételek. Itt valóban jó lenne, ha a kormány értelmes beruházásokra és nagyobb költséghatékonysággal előre is átláthatóságra törekedne, de mondom, ennek a kockázata, értsék jól, sajnos nem áll fenn.
De a törvényből sem a sorokban, sem a sorok között, mögött nem ez a szándék látszik dominalizálni, sokkal inkább a szabályokon felülkerekedés gyakorlati megvalósítása. Erről szól az 5. § még mindig nem vagyunk mélyen benne a törvénytervezetben , miszerint a beruházási ügynökség az állami magasépítési beruházással összefüggésben bármely érintett hatóságtól, közigazgatási szervtől, közműszolgáltató, közműnyilvántartó és energiaszolgáltató társaságtól, a beruházás előkészítőjétől, egyéb, állami tulajdonban álló társaságtól, az érintett állami magasépítési beruházás megvalósításában közreműködő bármely szervezettől tájékoztatást kérhet, és az érintett szerv részére intézkedés megtételét javasolhatja.
Kérem tisztelettel, önök zseniálisak! Sikerült leírni egy törvénybe azt, ami eddig már régóta működött, hogy le lehet szólni például egy környezetvédelmi hatósághoz, hogy Klárika, beszéltem a miniszter úrral, ugye tudja, hogy hogyan kell dönteni. Érti ugye? És kérem tisztelettel, ez most le van írva egy törvényben. (Hadházy Sándor: Nem ez van leírva.) Csak mondom, mert tudom, hogy föl van háborodva Hadházy képviselőtársam, és meg is értem önt. Csak tudja, például az Albertirsa-Kecskemét 400 kilovoltos magasfeszültségű vezeték nyomvonala, annak megvalósítása szintén egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás, és ott ez megtörtént. Lent voltam azon a peren, ami az érintettek és a kormányhivatal között volt, ahol a felperesek az érintettek. És amikor a bírónő félve nézett rá az ügyvédre, aki a kormányhivatalt képviselte, az ügyvédi irodát véletlenül Trócsányi és Társai Ügyvédi Irodának hívták, ezt azért csöndesen hozzáteszem, és félve nézett az alperesre, aztán persze nem kell sokat magyarázkodnom, és nem kell nagyon részleteiben elmesélnem, hogy mi lett a bírósági döntés vége. Igen, kérem szépen, és ez most itt van leírva a törvényjavaslatban.
Akkor, amikor az önkormányzatokkal és a lakossággal többnyire nem vagy viharos tiltakozás formájában, a végeredményt tekintve pedig sokszor erőből vagy kiszolgáltatottságuk, forráshiányuk kihasználásából történik az egyeztetés, különös bájt kap a tervezet azon része, hogy az ügynökség majd az érintett szerv részére intézkedés megtételét javasolja. Igen, kérem tisztelettel, amiről az előbb beszéltem, hogy itt az érintetteknek egy olyan köre kerül még kiszolgáltatottabb helyzetbe, amelyik már eddig is abban volt, csak most van egy törvényi passzus arra vonatkozóan, hogy nyugodtan le lehet szólni a hivatalnak.
De van ennek a folyamatnak egy még jobban kidomborodó, szinte evolúciós íve. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások intézményének bevezetése, ami révén például a Városliget sorsára, fejlesztésére a kormányon kívül senkinek nem volt érdemi ráhatása. Semmilyen társadalmi, valós társadalmi egyeztetés nem történt a Városliget szétrombolása kapcsán, semmilyen érvet nem hallottak meg. Ott valaki álmodott egy nagyot. Egyik képviselőtársam mondta, hogy honnan indult, én erre nem emlékszem már, most 250 milliárdnál tart. Úgy, hogy egyébként tegyük hozzá, ha kimegy a Városligetbe, ami Budapest legnagyobb zöldterülete, Budapest tüdeje, akkor ott még nem épült semmi. Kordonok, korlátok vannak, de nem épült még semmi. Bontás történt, de építés még nem. De már 250 milliárdnál tartanak a tervezett költségek.
(18.40)
Folytathatjuk az idei nyár egyik csúcstörvényével, amelyik érdekes címként a következőt viselte: 2018. évi törvény a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések módosításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA 50768. számú európai bizottsági határozattal összefüggő módosításáról. Nos, ez a törvénygyár már sok mindent lezsírozott egyes kiemelt budapesti fejlesztésekre vonatkozóan, azaz kormányzati sugallatra építeni, bontani, kisajátítani települési terveket, környezeti és egyéb erőforrásokat sutba dobva is lehet. Csak szeretném jelezni, hogy ugyanúgy ebben a ciklusban, pedig még nem sok telt el ebből a ciklusból, volt a döntés például a Várnegyednek, mondjuk úgy, hogy a teljes kiszolgáltatottságáról, de erről fogok még beszélni.
A Csepelen tervezett Budapest diákváros-Déli városkapu lehetett volna azt a címet is adni neki, hogy „csak azért is olimpia” beruházás előkészítését szolgálni hivatott úgynevezett fejlesztési programra vonatkozóan a törvény szerint az ingatlanokon létesítendő épületre vonatkozó építési engedély kiadása során árvízvédelmi szempontokat nem kell figyelembe venni ez a Csepel-sziget északi csücske, ami nem is tudom, hát, ezerötszáz éve árvízveszélyes terület , és az építési engedély kiadása árvízvédelemmel összefüggő ok miatt nem tagadható meg, azaz az árvíz meg a vizesek majd igazodnak a kormányzati álmokhoz. Kérem tisztelettel, a kétharmad meglépte a lehetetlent, amiről mi, buta ellenzéki képviselők azt hittük, hogy lehetetlen, a kétharmad most már az időjárást is tudja befolyásolni, vagy ez a rosszabbik eset nem érdekli őket az emberek biztonsága. Szóval, ez minden, csak nem jogkövető, racionális magatartás.
De ugyanez jelenik meg a kormány budai palotanegyedre vonatkozó instrukcióinál is, ugyanez a törvény 15. §: a kormány biztosítja az egységes településképi és építészeti követelmények érvényesítését, amely érdekében a kormány rendeletben állapíthatja meg az egyedi településképi és építési követelményeket, valamint az ezekkel összefüggő sajátos beépítési és örökségvédelmi szabályokat. Szeretném jelezni, hogy az országban ez az I. kerület kivételével ugye, ez a választókerületem, ezért vagyok ilyen rendkívül érintett érzelmileg mindenhol önkormányzati hatáskör, kivéve a budai Várban. A kormány rendeletben határozza meg a budai palotanegyed területe tekintetében a közterületek használati rendjét, a vonatkozó közterület-használati szabályokat, a forgalomszabályozásra vonatkozó sajátos előírásokat, továbbá a közterület-használati díjakat és az ellenőrzés rendjét.
Kérem tisztelettel, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ez történik akkor, amikor a kormány egy magas beruházásba kezd, és azt gondolom, hogy e mellett a történeti áttekintés mellett nem kell sokat magyaráznom azt az okot, amiért az LMP szerint ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és amiért mi ezt nem is fogjuk támogatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Egy félmondatot engedjen még meg, elnök úr, a beruházási ügynökség és a Turisztikai Ügynökség közötti párhuzam kapcsán, amit már jobbikos képviselőtársnőm pedzegetett. Nagyon remélem, hogy a beruházási ügynökség nem arról lesz híres, mint a Turisztikai Ügynökség, hogy minden hónapban gyakorlatilag a teljes munkaerő egy az egyben le van cserélve. Köszönöm szépen.