BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A mai nap folyamán elég fontos törvénymódosításokról, törvénycsomagokról tárgyaltunk, és ez is a nagyon fontos módosítók közé tartozik. Megint azzal kell kezdenem, hogy van néhány dolog, ami pozitív változást eredményez, de nagyon sok olyan dolog van ebben a törvénymódosításban, ami miatt csak csatlakozni tudunk a jobbikos képviselőkhöz, hogy ezt nem lehet támogatni.

Legelőször is reagálnék Hargitai képviselő úrra, hogy eddig nem hozta fel egy ellenzéki képviselő sem, és ne is hozza fel, a sportlétesítmények taotámogatásának kibővítése. Nem is tudom, mintha úgy fogalmazott volna, hogy nem fog ez olyan sok pénzbe kerülni a költségvetésnek. (Dr. Hargitai János: Nem hiszem.) Azért mondtam, hogy talán így fogalmazott. Azt gondolom, hogy így is rengeteg pénzt költöttünk már feleslegesen sportlétesítmények, sportcsarnokok építésére, és most azt látjuk, hogy a mostani törvénymódosításban már a fenntartására is külön keretet fog biztosítani a költségvetés.

Lehet, hogy ez csak az én mániám, de közben hadd hozzam fel, hogy 2014-ben beígértek 25 darab tornatermet, 25 darab tanuszodát, és még mindig nem értünk a végére. ’14-ben ígérték be, és még mindig nem épültek meg száz százalékban ezek a tanuszodák, nem épültek meg a tornatermek. Itt nem milliárdos tornatermekről és uszodákról beszélünk, hanem olyan mindennapos testnevelést segítő sportlétesítményekről, amelyek, mondjuk, azt váltanák ki, vagy azt segítenék, megoldanák azt a problémát, hogy a gyerekeknek a mai napig nem megoldott annak a feltétele, hogy a mindennapos testnevelést meg lehessen valósítani.

És nem abban vitatkozunk, képviselő úr, hogy szükségük van-e a gyerekeknek a mozgásra, hanem a fontossági sorrendről vitatkozhatunk, hogy hány stadiont építettünk fel állami vagy költségvetési forrásból, a magyar adófizetők pénzéből, most még a fenntartásukat is ebből fogjuk finanszírozni, közben meg lényegében a tornatermeket nem tudták megvalósítani. Itt a fontossági sorrenddel van a legnagyobb probléma.

A másik, úgy fogalmazott képviselőtársam, hogy nem a lakástakarékok megszüntetése történt a múlt héten, hanem ennek a támogatási rendszernek, költségvetési támogatási formának az átalakítása, egy sokkal hatékonyabb támogatási rendszerbe kívánják ezt az összeget átterelni. A CSOK-programba terelik át ezt a költségvetési támogatást. Csak akkor tisztázzunk valamit, képviselő úr: a CSOK-program által, amit önök is kommunikálnak, 90 ezer családot tudtak támogatni az elmúlt években. És az sem igaz, hogy ez mind új lakás volt, mert egyharmada volt új lakás, egyharmadot használt lakás vásárlására és felújítására költöttek el a magyar családok a CSOK-program keretein belül is.

A 90 ezer család a gyermeket nevelő családok 3,2 százaléka ‑ 3,2 százaléka! Ha még ehhez hozzávesszük azokat a párokat, akik mondjuk, együtt élnek, de gyermeket szeretnének, akkor 2,3 százalékról beszélünk, aki tudott ezzel a programmal élni. Míg a lakástakarék-támogatásnál, amihez kaptak évi 72 ezer forint költségvetési támogatást, több mint egymillió emberről, családról beszélünk. A lakástakarék azért volt nagyon fontos, mert a legtöbb esetben azok a kis keresetű családok tudták igénybe venni, akik csak egy fürdőszobát akartak felújítani, vagy csak egy szobát akartak mellé építeni. (Dr. Hargitai János: Ez most is így van.) De, képviselő úr, egy szűk réteg tudja a CSOK-ot igénybe venni. Nem azt mondjuk, hogy szüntessék meg, hanem alakítsák át, és tegyék nagyobb körben elérhetővé a CSOK-programot, hogy könnyebben tudjanak a párok hozzájutni az új lakáshoz, mert az lenne a cél.

Ugyebár elmondhatjuk milliószor itt a vitákban, hogy 40 ezer új lakásnak kellene Magyarországon évente épülni, és még a közelében nem vagyunk ennek a számnak, még fele sem épül meg a mostani időszakban. Hát, volt olyan év, amikor alig 2 ezer új lakás épült Magyarországon.

(17.10)

Az egyik legnagyobb probléma, ha a párokat megkérdezik, az maga a lakhatási probléma. Itt már beszéltek előttem, mondjuk, az albérleti árakról. Ma ha egy fiatal pár lakáshoz szeretne jutni, a múlt héten is elmondtam, pont nem a CSOK-kal fog lakáshoz jutni. Kilenc évig az utolsó fillérjét le kell raknia ‑ debreceni példát hozok ‑ egy 50 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához; kilenc éven keresztül minden egyes huncut vasat, amit hazavisz; nem kellene ennie, öltözködnie, semmit, spórolnia kellene. Tudják nagyon jól, hogy ez ma lehetetlen. Sőt, vannak olyan számítások, hogy ma egy fiatal párnak harminc évet is spórolnia kell ahhoz, hogy netán-talán lakáshoz juthasson. Ehhez képest ez a 3 százalék, amivel a CSOK-program el tudta érni a magyar családokat, nem jelenthető egy sikersztorinak.

A másik ilyen probléma ezzel a törvénymódosítással ‑ kettő pontban is érinti a nyugdíjasok foglalkoztatását; kedvezőbbé válik a munkáltatóknak, a szakképzési hozzájárulást eltörlik, és az öregségi nyugdíj mellett dolgozók terhe mindössze a 15 százalékos személyi jövedelemadó. Szeretném megkérdezni, hogy miért nem azzal foglalkozik többet a kormány, hogy az elvándorolt fiataljainkat hazahozza, és újra itt, a magyar munkaerőpiacon megjelenjenek, mint azzal ‑ amúgy azt is már elmondtuk a mai nap folyamán többször, hogy hogyan kényszerítették bele a nyugdíjba a magyar embereket, most meg azt akarják, hogy a nyugdíj mellett térjenek vissza a munkaerőpiacra.

Közben meg, ha a családügyi államtitkárság képviselői néha bejönnek, akkor meg azt mondják, hogy a nyugdíjasokra azért van nagy szükség, mert kell hogy az unokákra vigyázzanak, hogy a fiatalok el tudjanak menni dolgozni. Akkor döntsék már el, hogy mit akarnak: szeretetben vigyázzanak az unokákra, vagy dolgozzanak, vagy mindent együtt csináljanak; közben meg az elvárható az lenne, hogy a nyugdíjas éveiket pihenéssel töltsék az emberek.

A másik ilyen nyugdíjat érintő adóváltozás ugyebár a most beharangozott, közszférában való létszámleépítés. Amit most tudunk, hogy 6810 főről beszélünk.

Hozzáteszem, azt nem látjuk, hogy az államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszterek, kormánymegbízottak létszáma csökkenne, amit elképesztő, hogy milyen módon duzzasztott fel a nyolc év alatt az Orbán-kormány, viszont most a közszférából elküldötteknél látszik, hogy a 60 évet betöltött emberek elhelyezkedését segíti. Szeretnék majd államtitkár úrtól olyan adatokat kapni, ahol bemutatja nekem, hogy az 55 és 60 év fölöttiekért hogyan kapkodnak a munkaerőpiacon. Majdnem lehetetlen elhelyezkedni a mai napig úgy, hogy közben meg egy munkaerőhiányról beszélünk folyamatosan. Ma jelent meg amúgy ‑ csak hogy egy kicsit még piszkáljam önöket ‑ az a hír, hogy a legnagyobb „munkaerő-közvetítés”, idézőjelben mondom, Ukrajnából történik, több mint 5 ezer fő ukrán munkavállaló dolgozik már Magyarországon, közben meg önök folyamatosan mígrációs kommunikációval ijesztgetik itt a magyar lakosságot, közben meg 5 ezer ukrán dolgozik napi szinten Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Lényegében arra adjon nekem választ, hogy ezt a létszámleépítést, amit most terveznek a közszférában, milyen hatástanulmány támasztja alá; hogyan fogják ezt kezelni; és arra is tényleg választ várok, hogy államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormánymegbízottak ugyanilyen arányban lesznek-e elküldve ezekből a hivatalokból, mint ahogyan ezeket a hivatalokat leépítik.

Ha ezt az adótörvényt megnézzük, a másik nagyon súlyos változás, amit jobbikos képviselőtársam már elmondott, az a kedvezményes lakásáfa kivezetése ’19 után. Ez is jól jelzi, hogy az 5 százalékos lakásáfát fogják eltörölni. Egyszerűen, ha megnézi az ember a számításokat, amit ezzel kapcsolatban elvégeztek, akkor azt mondják, hogy pontosan azt a támogatást fogja a kedvezményes lakásáfa kivezetése lenyelni, amit mondjuk, a családok igénybe tudnak venni a CSOK-program által. Hiába veszi igénybe, nem fog tudni kapni több pénzt, mert csak azt a kiesést tudja pótolni, ha egyáltalán eljut még odáig, hogy igénybe vegye, ami kedvezményre a lakásáfával lényegében jogosult lehetett.

Még visszatérve egy picikét a lakástakarékra, azért önök elfelejtik folyamatosan azt elmondani, hogy amikor lakáscélú hitelt egy fiatal pár fel akart venni ‑ bár nem csak azok juthattak a lakástakaréki megtakarításhoz ‑, akkor önerőnek beszámították a lakástakaréki megtakarítást. Odament a bankhoz, és akkor elég volt ez a megtakarítási forma, és önerőként tudta ezt igazolni. Most azt mondhatjuk, hogy ezt a lehetőséget több millió embertől elvették. Azt a lehetőséget is elveszik, és itt nem csak fiatalokról beszélünk, a vezérszónokimban a múlt héten elmondtam, hogy nagyon sok idős ember is kötött lakástakarék-megtakarítást, mert pontosan szigetelésre, meg amit már felsoroltam, igénybe tudták venni.

Iszonyú nagy problémát fog okozni az újlakás-építésnél az 5 százalékos kedvezményes áfa kivezetése, és ha folyamatosan megnézzük az ezzel kapcsolatos elemzéseket, volt már Magyarországon egy nagyon komoly árrobbanás a lakáspiacon, még egy árrobbanást várnak, és ezzel kapcsolatban meg nem jelenik meg a lakbértámogatás, nem épülnek szociális bérlakások, semmiféle olyan bérlakás-támogatási rendszert nem látunk a kormánytól, ami azt segítené, hogy hogyan oldja meg azt a brutális lakbért, amit most látunk már nemcsak Budapesten, hanem vidéki nagyvárosokban is.

Vagy beszélhetnénk arról, hogy a diákok milyen helyzetbe kerülnek, ha Budapesten arra kényszerülnek, hogy albérletbe kell menniük, és nem a diákok, hanem maguk a magyar családok, mert a szüleik fogják kifizetni. Lényegében most már azt látjuk, hogy szobákat adnak ki 60-100 ezer forintokért. Nem lakásokat, hanem egy szobát lehet kivenni. Egészen horrorisztikus történeteket is tudnak most már az embernek elküldeni. Sőt, most már olyan is van, hogy nem szobát, hanem ágyat lehet bérelni. Szóval, erre évek óta hiába kérünk megoldást a kormánytól, vagy hiába mondjuk azt, hogy nyújtunk be módosító javaslatokat, lényegében mindent lesöpörnek az asztalról.

Úgyhogy ha csak ezt a néhány felsorolt problémát nézzük, akkor azt mondjuk, hogy hiába tartalmaz néhány pozitív változást ez az adótörvény, nem lehet támogatni. Remélem, hogy képviselőtársaim még fognak beszélni a kafetéria-rendszerről. Egyszerűen elfogadhatatlan az, amit ezzel a támogatási rendszerrel műveltek. Elfogadhatatlan, hogy a szakmai szervezetek, a szakszervezetek hiába tiltakoztak és hiába mondták, hogy nem lehet ilyen drasztikusan ezt a támogatási formát megszüntetni, nem hallották meg. Az egy dolog, hogy mi, politikusok elmondjuk, hogy mi ezt nem tartjuk jónak, de itt arról beszélek, hogy a szakmai szervezetek, a szakszervezetek, mindenki kérte, hogy ezt vegyék ki, ne így történjen, ilyen drasztikusan a megszüntetése a kafetéria-rendszernek. Nem hallgatták meg ugyebár a magyar munkavállalók szavát, és továbbra is kitartanak amellett, hogy ezt meg kell szüntetni.

Úgyhogy ezt a módosítást semmiféleképpen nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)