DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi nap folyamán az azonnali kérdések során is el tudtam mondani azt a véleményemet, hogy fontosnak gondolom, hogy Magyarországnak egy stabil adórendszere van. Ez a stabil adórendszer nagyban megalapozza a költségvetés bevételi oldalát. Ezt az adópolitikát most már több mint nyolc és fél éve, 2010 óta folytatjuk. Az a szabályrendszer, ami most előttünk van, teljes mértékben illeszkedik abba a gondolkodásba, amit eddig képviseltünk. Ez eddig sikeresnek bizonyult, hisz abból a gazdasági válsághelyzetből, amiben az előző kormány hagyta az országot, sikerült eljutni oda, ahol éppen most tartunk, ahol egy költségvetés elfogadása során növekedésről beszélhetünk, ami alapvetően örvendetes. S nyilvánvalóan ennek az egésznek a kulcsa az az új típusú adópolitika, amit, mondom, nyolc és fél éve következetesen képviselünk.

Amikor ilyen törvények vannak előttünk, akkor mindig azt vizsgálhatjuk, ami a célunk volt, hogy ahogy a gazdaság lehetőségei nőnek, a különböző adóterületeken további kedvezményeket adjunk a nyolc és fél évvel korábbi állapothoz képest a magyar családoknak, a kis- és középvállalkozóknak. A másik cél, amit vizsgálhatunk: mindig indokolt bürokráciát csökkenteni és egyszerűbb adózási szabályokat létrehozni. Amikor ezt az adótörvénycsomagot vizsgáljuk, akkor megint elmondhatjuk róla, hogy ez egy salátatörvény. Örülök annak, hogy ez most nem volt kritika tárgya. Ez megint példa arra, hogy nem is lehetne más típusú törvényben tárgyalni ilyen adótörvényi változtatásokat, mert ha ezeket mind külön akarnánk tárgyalni, akkor nyilvánvalóan karácsonyig se jutnánk a dolgok végére, tehát érdemes csomagban, egyfajta salátatörvényben tárgyalni az ilyen típusú módosításokat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sokféle módon közelíthetünk egy ilyen törvénycsomaghoz. Nagyon sok területet érint a szabályozás, államtitkár úr a legfontosabbakra ki is tért. Én abban a logikában, amit felvázoltam, amit mindig célul tűzünk magunk elé, hogy adócsökkentésekre milyen példákat tudunk most hozni, és egyszerűsítésekre milyen példát tudok felhozni, én ezt a logikát fogom valamelyest követni, és utána az adóigazgatásban bekövetkező fontos változásokról még külön szólni szeretnék.

Mivel két dolgot nehezen tudok ebben a logikában elhelyezni, ezért ezekre külön kitérek. Az egyik az, amit Z. Kárpát képviselő úr is szóba hozott, a lakásáfa kapcsán bekövetkező változás 2019-ben, 5 százalékról visszaemeli a kormány 27 százalékra az áfát. Nem titkolom, én is azok közé tartozom, akik azt remélték, hogy erre nem kerül sor, tudjuk őrizni az 5 százalékos kicsi áfát az újlakás-építéseknél. A kormány erre a továbbiakban nem lát lehetőséget. De erre azt mondani, hogy ez valamifajta brutális változtatás, amit a képviselő úr itt megfogalmazott, nos nem, egyáltalán nem az. Ez egy várható lépés volt, hisz a 27-ről 5 százalékra történő áfacsökkentést már eredetileg is csak egy határozott ideig fogadta el az Országgyűlés. S ha ezt nem hosszabbítja meg egy törvény, akkor ennek a határozott időnek a leteltével nyilvánvalóan visszaáll az eredeti helyzet.

A másik ilyen lépést, ostorozni a lakás-takarékpénztári rendszernek nem a megszüntetését, hanem az átalakítását, és azt mondani, hogy itt valami negatív folyamatok indultak el, megint nem tudom osztani, mert azt a pénzt, amit megtakarítunk azon a rendszeren, hogy onnan kivettük az állami támogatást, a családi otthonteremtés keretében hasznosítjuk. Tehát megint nincs arról szó, hogy elveszünk valamit, hanem állami támogatásokat úgy hasznosítunk, ahogy mi azt hatékonyabbnak gondoljuk. Tehát ez volt az a két tétel, amikre azt mondtam volna, hogy nem illeszkedik bele az én gondolkodási logikámba, ezért hoztam ezt szóba. Hogy a lakásmegtakarítások mennyire fognak működni a jövőben, olvashattuk már híradásokban, hogy a Fundamenta már előjött egy új konstrukcióval, azt a Nemzeti Bank jóváhagyta. Tehát lakáskasszás megtakarítások a jövőben is lesznek, még ha az állam által eddig adott források más területen fognak is hasznosulni.

Visszatérve arra, amit előrevetítettem, sőt még egy dolgot, ami eddig nem volt kritika tárgya, azért, hogy ne is legyen, szóba hozok. Az év tavaszán hoztuk meg az adócsomagunkat, módosítottuk az adószabályokat, és most már ezekhez a szabályokhoz is hozzányúlunk. Erre egyszerű demagógiával lehetne azt mondani a túloldalról ‑ hála istennek, nem tették ‑, hogy pontatlan a szabályozás, a kormány milyen munkát végez.

Nem erről van szó. Nagyon jól tudjuk, akik már láttunk ilyen jogszabályokat, hogy nagyon nehéz pénzügyi tárgyú törvényeket tökéletesen szabályozni, szinte sohase sikerül. Ilyenkor a jó megoldás az, hogy ha vannak visszajelzések az adóalanyok oldaláról, akkor ezeket a korrekciókat megtesszük, és nem megyünk be jogvitába, ami elhúzódó bírósági eljárásokat eredményez, hanem pontosítjuk a jogszabályokat. Tehát az, amivel a törvényalkotó itt él, nem a gyengeség jele. Én üdvözlöm azt a megoldást, hogy hozzányúlunk, és pontosító szabályokat állapítunk meg még olyan jogszabályok kapcsán is, amiket tavasszal hoztunk létre, és, mondom, nem hosszú jogvitába szaladunk bele.

Az adócsökkentésekre nyilvánvalóan a legszebb példa, amit itt ki lehet emelni, az az áfakörben érvényesül, kisvállalkozókat érint. Az eddigi 8 millió helyett a jövőben 12 millió forint erejéig választhatják az alanyi mentességet, és ez 600 ezer kisvállalkozót érint. Nyilvánvalóan a magyar gazdaság, a magyar költségvetés megengedheti magának azt a „luxust”, hogy ezeket a kedvezményeket ennek a körnek adja. Én azt gondolom, hogy nem lesz luxus, mert további bevételeket fog hozni a költségvetésnek, ha ezek a kisvállalkozók erősödni tudnak.

Kicsi módosítás, de akkor is módosítás, és könnyítést jelent a pénzügyi szervezetek különadója. Egy nagyon kicsi mértékben a felső plafon csökken.

A tranzakciós illeték több helyen eltörlésre kerül. Mondok két példát. Megemlíthetem azokat az önkormányzatokat, amelyek bekerülnek ebbe az úgynevezett ASP-rendszerbe, és a Kincstár lesz a számlavezetőjük. Bizonyos tranzakciósadó-fizetési kötelezettségtől ezek a számlamozgások mentesülnek.

Fontosabb, és ez már magánszemélyeket is érint, egyre több magánszemély képes arra, hogy a megtakarításait államkincstári vásárlások során realizálja. Ezzel részben a magánszemélyek fizetik az államadósság belső hiányát. Ez eleve örvendetes. Ilyenkor az Államkincstár által vezetett befektetési számlájuk és a más normál számlájuk közötti pénzmozgások is tranzakció-illetékmentesek lesznek.

Ebbe a körbe sorolom ‑ nem volt még kritika tárgya, azért mondom, hogy ne is legyen ‑ a sportlétesítmények fejlesztését. Hála istennek, örvendetesen halad az élet minden területén. Nehézséget is jelent, ezt bevallom, hisz üzemeltetni is kell ezeket a létesítményeket. A továbbiakban lehetőségként megjelenik az, hogy ezek a taoforrások üzemeltetésre is fordíthatók lesznek.

Kicsi tétel, de megemlítem, hogy az illetéktörvény módosítása során kis könnyítések lesznek illetékkötelezettségek eltörése kapcsán.

Az adózás rendjét érintően: ha eddig feketén foglalkoztatott valaki munkavállalókat és az adóhatóság rajtakapta, akkor fölkerült egy negatív listára. Erre a negatív listára persze joggal került fel, ha ilyet tett bármelyik munkavállaló, és ameddig ezen a listán volt, különböző támogatásoktól, pályázatoktól esett el. Itt is könnyítések vannak. Amíg a listán van, ezek a hátrányok nyilvánvalóan érik, de ha a listáról lekerül, akkor nem kell plusz még egy évig ezeket a hátrányokat elszenvednie, mint ahogy az eddigi szabályok szerint elszenvedte, hanem azonnal hozzájuthat azokhoz a lehetőségekhez, amikből addig részesedett, amíg nem volt ezen a negatív listán.

(17.00)

Egyszerűsítések kapcsán is több dolgot szóba lehet hozni, mondok néhányat. Magáncélra is használt cégautók bérlése esetén a jogalkotó felépít egy vélelmet, és azt mondja, hogy 50 százalék ilyen használat, 50 százalék olyan használat, és ezután kell áfát fizetni; ami persze, ha az adott szervezet vállal egy nagyobb bürokráciát és tételesen elszámol ezekkel a tételekkel, akkor ez egy megdönthető vélelem. Tehát választhatja a számára más, kedvező szabályokat, de azt gondolom, ez egy jó gondolkodás, ami itt tapasztalható.

Adóazonosító jel használata kapcsán, a magánszemélyek az 1 százalékukról az adóbevallásaik során rendelkezhetnek. 2018 óta már nem követeli meg a jogszabály azt, hogy abba a zárt borítékba az adóazonosító jelet is feltüntessük. Néhány adózó már ’17-ben is így gondolkodott, ezért ez egy rendezetlen helyzet. Mivel megengedheti magának a költségvetés, ezért itt is, azt gondolom, helyesen, úgy rendelkezünk most, hogy azok, akik ’17-ben sem tüntették fel ebben a zárt borítékban az adóazonosító jelüket, nem szenvednek hátrányt, és eljut az 1 százalék oda, ahhoz az egyesülethez, civil szervezethez, egyházhoz, ahová éppen szánták.

Az adózás rendjéről ír a törvényi szabály. A nyomozó hatóságok, amikor a munkájukat végzik, nyilvánvalóan az adóhatóságot is keresik, és adatokat kérnek tőlük. Hogy ezt ne tegyék nyakló nélkül, történjen ez ügyészi felügyelettel és csak az ügyészi felügyelet mellett, ügyészi engedéllyel lehet ilyen adatokat kiadni. Ezt is egy racionális, egyszerűsítő lépésnek veszem.

Államtitkár úr szóba hozta a munkavállalók széles körét érintő egyszerűsítést. Eddig elvárta tőlük, hogy a saját munkavállalójukkal kapcsolatban mindenféle adatot nyilvántartsanak, a diploma számát, hol adták ki, miért adták ki az illetőnek, milyen képesítése, képzettsége van. Ezek mind-mind olyan adatok, amik, azt gondolom, fölöslegesen terhelték eddig ezt a rendszert. Ez kivezetésre kerül.

És még folytatni lehet a sort, de én inkább néhány kérdést szóba hozok az adóigazgatási eljárás kapcsán, amit fontosnak tartok. Határidők: ugye, amikor a jogszabályokat változtatjuk, mindig arra törekszünk, hogy az államigazgatás szereplői, így az adóhatóság is a lehető leggyorsabban intézze el az ügyeinket. Mégis vannak az ügyintézés során olyan periódusok, amiket nem lehet az ügyintézésbe beleszámítani.

Itt ezek most pontosításra kerülnek, ha az ügyintézési határidőben az adóhatóság adatot kér a magánszemélytől vagy cégtől, mire ő válaszol, ezek nyilvánvalóan nem lehetnek részei ennek az elintézési határidőnek, mert az megbénítaná az adóhatóság működését. Ugyanakkor most már taxatíve felsorolja a törvény, hogy pontosan mik ezek a lehetőségek, amik lehetőséget adnak az ügyintézési határidő módosítására. Fontos, hogy itt egy taxatív felsorolás jön be a jogszabályba.

Újságírókkal gyakran van dolgunk. Itt az újságírókat érintő pontosítások is bekerülnek az adott szabályba, amit helyeslek, hiszen más eljárási törvényekben ez a lehetőség megvolt. A jövőben az adózási szabályokban is megjelenik az, hogy ha egy újságíró a forrását védeni akarja, és az adóhatóság egy eljárásban őt tanúzásra vagy alapszolgáltatásra szólította fel, akkor az újságíró eddig jogszerűen nem mondhatta azt, hogy mivel védem az informátoromat, nem adok adatot. A jövőben ezt megteheti. Helyeslem ezeket a szabályokat.

Kiadmányozás körüli pontatlanságok miatt is sokszor előfordul, hogy az adóhatóság vesztese egy bírósági eljárásnak. Ezért most részletes szabályokat állapít meg itt a törvény, hogy egy adóhatározatban a rendelkező rész után megfogalmazandó indokolásnak milyen sorrendben mit kell tartalmaznia, többek között a kiadmányozásra vonatkozóan is. mert nem mindig a hatáskör gyakorlója az, aki a kiadmányozó. Ezeket a kérdéseket helyre teszi most a törvény.

Az időm elfogyott, ezért több dolgot nem említek meg. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jó szívvel támogatható, mert illeszkedik abba a gondolkodásba, amit nyolc és fél éve képviselünk ilyen adószabályok terén, hogy hozzunk észszerűsítéseket, könnyítéseket, ami az adóbürokráciát csökkenti, és ott, ahol lehet, és a feltételek megteremtődnek, effektíve kedvezményeket is adjunk családoknak, vállalkozásoknak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)