HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vitát hallgatva csak két perc lehetőség van akkor, hogy reagáljunk. A kis- és középvállalkozókat megkérdezve, megismerve a törvényi előterjesztést, azt mondták nekem, hogy hagyjatok békén! Már gyanús! Ha velünk foglalkoztok, ez már azonnal gyanús.

54 százalék az átlagos ‑ mondjuk, egy olyan kerületben, mint az enyém, ahol 11 ezer ilyen kisvállalkozó, az egyéni vállalkozókkal együtt 18 ezer vállalkozás van ‑ árbevételre jutó költség. Tehát amit itt hallgattunk sok minden szépet és jót, azzal szemben ez a valóság.

Igaz, hogy óriási a differencia, de az, aki alkatrészt gyárt európai piacra, és csak 100 százalékban ezt csinálja, az árfolyamváltozásból hatalmas nyereséget tud lehúzni; azok meg, akik festők-mázolók vagy takarítói feladatokat látnak el vagy építőipari munkákat, azoknál pedig az van, amit Tordai Bence az előbb elmondott, azzal kínlódnak.

Úgy gondolom, a valóságban kell szembenézni azzal, hogy milyen terhet jelent az, amikor a kormány politikailag bejelenti, hogy a minimálbért, a szakmunkásbért ennyivel és ennyivel emeli, ahhoz egy fillért nem ad, de te gazdálkodd ki. Mi következik? Átváltoztatja négyórásra, hatórásra, vagy elbocsátja az embereket. Ez a reakciója. Az önkormányzatok esetében, az én önkormányzatom esetében 260 millió forint kihatása volt annak, hogy politikailag deklarálták, hogy a minimálbért ennyivel és ennyivel kell emelni. Igaz, hogy majd sokkal később, fél évvel később küldték körülbelül a 18 százalékát annak, amit ki kellett közpénzből nekünk fizetni.

Ezek a fő gondok. Ezekkel lehetne segíteni a kisvállalkozásoknak. Köszönöm.

(13.30)