GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a furcsa helyzet állt elő az utolsó néhány hónapban, hogy vannak olyan fideszes orgánumok, olyan pártsajtó, amelyik, természetesen az 1952-es Szabad Nép stílusában, de nekiindult és elkezdte a kultúrharcot. (Nacsa Lőrinc: Ti mondjátok?) Most az a kérdés, hogy ez a kultúrharc milyen mélységet fog ölteni. Elkezdődött azzal, hogy elkezdtek betiltani egy színházi előadást, utána volt színházigazgató, aki nem tudta megtartani az előadását, mert szintén betiltották. Utána folytatódott azzal, hogy nekimentek énekesnőnek, aki nem győzött a Facebookon egy hosszú levélben elhatárolódni attól, hogy bármilyen módon összemaszatolja magát a Fidesszel, illetve Bereményi Géza kénytelen volt lehülyézni ezt a bizonyos újságírót, és nagyon helyesen tette. Vannak már olyan újságírók is, akik úgy gondolják, hogy Esterházy Péternek nincs helye a kortárs magyar irodalomban, pedig azt kell mondanom, hogy a középszer viselkedése és árulása nem menti azt a helyzetet, amit Orbán Viktor ez ügyben előállított.
Ezért az lenne az én kérdésem, hogy milyen mélységet fog ölteni ez a kultúrharc Magyarországon. Lesznek-e, kényszerítenek-e olyan helyzetbe embereket, hogy ne merjenek megírni egy regényt, ne írjanak meg egy színdarabot; lesznek-e betiltott kiállítások, esetleg zeneművek; vagy mondjuk, készüljünk-e arra, hogy olyan helyzet áll elő, mint amit Bartók Béla volt kénytelen megélni, hogy el kellett menekülnie ebből az országból azért, mert az akkori diktátor gyakorlatilag lehetetlenné tette a működését? Ugyanez a helyzet most is előállhat. Orbán Viktor ma Magyarország diktátora, és azok az emberek, akik ezeket az újságcikkeket írják, nyilván az ő tudtával és beleegyezésével indították el ezt a szégyenteljes kultúrharcot. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)