MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A legendás bűvészek azt mondják mindig, hogy csak a kezemet figyeljék. A XX. század végének és a mostani történelmünknek egyik legnagyobb mágusa pedig legendás mondatában azt mondta, hogy ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem azt nézzék, hogy mit teszek. Most itt van az igazság pillanata, hiszen a költségvetés mindig az a történet, amikor meg lehet azt nézni, hogy mit tettek eddig, mik a szándékok, és milyen irányba szeretnék a világot vinni. A harmadik kétharmad elején vannak, tisztelt hölgyeim és uraim, a harmadik kétharmad, amikor az „elmúltnyolcévezés” már ebben a Házban mindenképpen megmosolyogtató de az utcán is, ha megpróbálják -, az „elmúltnyolcévezés” arról szól, hogy már az önök nyolc évéről van szó.
Az a kérdés tehát, hogy a harmadik kétharmad esetében itt van a költségvetés önök milyen jövőt képzelnek el Magyarország számára. Mit gondolnak Európáról? Mit gondolnak a világról, hogy mi is lesz itt ebben a térségben? Hogyan gondolják megszervezni Magyarország jövőjét?
A költségvetés látszólag, ha rátekintünk, logikus számok halmaza, hozzáértők számára nyilván sokkal inkább érthető és megfejthető számok halmaza, de én azt szeretném mondani, hogy ez egy kordokumentum, egy pecsét a jelenben, amelyik bemutatja, hogy önök mit is gondolnak, milyen világot szeretnének a következő időszakban.
Azt láttam a mai nap során, és ebben önök mindig erősek voltak, hogy valamilyen jelzőt adnak minden egyes évnek, minden egyes korszaknak, költségvetésre is mindig jó jelzőket próbálnak kitalálni. Ha lehet egy óvatos kritikát megfogalmazni: ez nem a legjobban sikerült jelző, kevesen fogják tudni ezt magukévá tenni, ugye azt mondták önök, hogy ez a biztonságos növekedés költségvetése.
Egy egyszerű és olcsó poént szeretnék önöknek mondani ma már sokszor megkapták, de fontos, hogy ezt végérvényesen megértsék -, ha a benyújtáskor tudták volna, hogy a biztonságos növekedés az euró/forint árfolyamra fog vonatkozni, akkor gondolom, más kifejezést használtak volna. És amikor azt mondja, hogy ez a családok költségvetése, és egyébként pedig a családtámogatás bizonyos részei csökkennek ebben a költségvetésben, akkor nagyon szeretném, ha mindannyian pontosan értenék, vagy legalábbis önök tisztában lennének azzal, hogy mi tudjuk azt, hogy amikor a családokról beszélnek, akkor csak a saját családjaikra gondolnak. Csak azokra gondolnak, akik közel vannak a családhoz, tehát nekik lesz jó a következő időszakban.
Ahogy a vezérszónoki körben elhangzott a Szocialista Párt részéről, hogy azt mondjuk, hogy ez egy jövőellenes költségvetés, én még azt is hozzátenném, hogy ez a csöndes túlélés költségvetése, önök szépen csöndben túl akarják élni a 2019-es évet. Látják, hogy valami mozgás van a világban, ebből a mozgásból úgy gondolják, hogy egyébként egy ilyen nyitott gazdaság, nyitott ország számára, mint Magyarország, akár következhetnek is bizonyos események. Önök egyszerűen azt teszik, hogy mindenkinek annyit adnak aki az önök számára nem fontos -, ami ahhoz, hogy éljen, kevés, meghalni nehéz belőle; azt hiszem, így helyes a formula. És ami pedig önöknek valamiért fontos, és ez nem az országnak, hanem önöknek valamiért fontos, arra pedig jelentősen több költségvetési forrást biztosítanak.
De akkor nézzük meg néhány tételét, hogy mit is mutat ez a költségvetés, ha megpróbálunk kicsit a gyökerekig leásni. Mit gondolnak önök ezen költségvetés megfejtése alapján az állam szerepéről? Egyértelmű, ezt nem is titkolják, amikor hozzászólnak, bármelyik hozzászólóról legyen szó, és a költségvetés is ezt mutatja: centralizáció, centralizáció, centralizáció mindenhol és mindenben.
Mindenben úgy gondolják, hogy csak az a helyes, ha az állam minden problémát megpróbál megoldani, ráadásul ezt még tovább képesek szűkíteni, és az állam vezetője működteti a kormányt vagy maga a kormányfő. Ebben a centralizációs hullámban, nem akarok erről hosszan beszélni, csak egy zárójeles megjegyzésként szeretném önöknek elmondani: ebben elértek egy olyan tradicionális és hagyományos intézményt is, mint a Tudományos Akadémia. Én magam is azt szeretném mondani, amit egy délelőtti hozzászóló elmondott: fontolják ezt meg, üljenek le, gondolják végig. Nem érdemes minden egyes frontot egyszerre Magyarországon megnyitni.
Mit is gondolnak önök a költségvetés és az elmondottak kapcsán arról, hogy milyen a jövedelem koncentrációja, milyen a jövedelem begyűjtése Magyarországon, és ezt hogyan, miképpen kell és lehet felhasználni?
(16.10)
Ebben is elég egyértelmű és világos a szándék, amit látunk: elvenni minél többet azoktól az emberektől, akik nem tudják saját magukat megvédeni, és ezeket a pénzeket felosztani a tehetősebb emberek között, visszaosztani a multinacionális cégeknek, visszaosztani a barátok között, és néha még finanszírozni a miniszterelnök hobbiját is, nem is kevés pénzből.
Önök mostanában, ha jól értem, kereszténydemokrata politikát fognak megvalósítani az illiberális demokrácia után. Itt felvetődik az a kérdés, hogy foglalkoznak-e frakcióülésen, az egyéb szakmai műhelyekben azzal, hogy a közteherviselést igazságosabbá tegyék. Szerintem minden egyes kormánynak, minden egyes többségnek mindenkor az egyik legfontosabb dolga, hogy hogyan, miképpen lehet az emberek között arányosabbá tenni a közteherviselést, hogyan, miképpen lehet azok számára többletlehetőséget biztosítani, akik a saját erejükből erre képtelenek vagy nem tudják megtenni. Szeretném önöknek elmondani nyilván majd fogják valamilyen formában cáfolni -, nem igazak azok a mondatok, amikor önök látványosan adócsökkentésről beszélnek, nem igaz a magyar emberek mindegyike számára, mert bár valóban csökken a személyijövedelemadó-kulcs, az egykulcsos rendszer nem akarom visszaismételni Schmuck Erzsébet mondatait, egyetértek vele , valóban csökken a társasági adó, itt zárójelbe tegyük, hogy ki tudja ezt igénybe venni, és ki az, aki ennek a legnagyobb kedvezményezettje, de mindeközben a fogyasztást terhelő adók, amelyek egyébként az emberek jelentős részét a legjobban sújtják, példátlanul magasak ebben országban, és rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az embereket.
Nézzük az állami támogatások rendszerét! Az Európai Unióban példátlanul magas az, amit az állam különböző gazdasági társaságoknak támogatás címén kiutal. Ez számomra, számunkra egyértelműen azt mutatja, hogy miközben önök egy bizonyos politikai metszetben a nemzeti érdekről beszélnek, miközben arról beszélnek, hogy Magyarország hogyan tudja saját maga a saját erejéből megvédeni magát, aközben ezen a területen valami elképesztő nyitottságot mutatnak, elképesztő módon kinyitják saját magukat, kinyitják Magyarországot egy bizonyos multinacionális tőke számára. Nem állítom feltétlenül, hogy ez az egyik legrosszabb döntés, én csak azt szeretném önöknek jelezni, hogy amikor önök a politikában arról beszélnek, hogy megvédik Magyarországot, aközben pedig jól láthatóan csak az emberek számára talán kevésbé észrevehetően ezeken az állami támogatásokon keresztül nagyon komolyan támogatnak olyan cégeket, amelyeket egyébként a másik kezükkel pedig megpróbálnak távol tartani, vagy legalábbis a kommunikációban.
Éppen most hallottunk a teljes foglalkoztatottságról, hogy ez milyen szép cél, hogy már 3 százalék alatt ha jól emlékszem, ezt mondta képviselőtársam az előbbi hozzászólásában gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságról beszélünk. Én arról szeretnék beszélni, hogy mikor lesz Magyarországon hatékony foglalkoztatottság, mikor lehet arról beszélni, hogy olyan szakképzés, olyan képzés van Magyarországon, amelyik valóban olyan szakmákban képez embereket, amikre szükség lehet, és a magyar emberek jelentős részének nem tudjuk, hogy ez 400, 500 vagy 600 ezer, különböző számok vannak ne kelljen külföldön munkát vállalni. Az az érdekes, hogy míg néhány évvel ezelőtt ezzel kapcsolatban önök látványos programokat fogalmaztak meg, költségvetési tételeket határoztak meg, ehhez képest pedig azt látjuk, hogy erről már diszkréten nem is beszélnek, nincs is szó, a költségvetésben nem szerepel ezzel kapcsolatban semmi.
És akkor beszéljünk még egy fontos dologról, mert szerintem Magyarország egyik nagyon komoly problémája az, hogy komoly területi egyenlőtlenségek vannak ebben az országban. Úgy nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel sem a kommunikáció, sem pedig a költségvetés szintjén, hogy ha Magyarországon a hét rajzolt régiót nézzük, az Európai Unió 262 régióját tekintve a hétből négy a legelmaradottabb 12 régióban van. Ehhez képest önök inkább „Modern városok” programról beszélnek, és semmilyen formában nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan, miképpen lehet Magyarország azon problémáját orvosolni költségvetési eszközökkel és nyilván kormányzati szándékkal , ami, még egyszer mondom, a legnagyobb probléma lesz évtizedeken belül: hogyan, miképpen vándorol el a lakosság, hogyan, miképpen mozog el az ipar a kistérségekből, a falvakból, és hogyan, miképpen koncentrálódik Magyarország élete a nagyvárosokban.
Ennek kapcsán érkeztünk el oda, amiről szintén szeretnék nagyon röviden szólni, ez az egyik legfontosabb alrendszere a mindenkori államnak, a kormányzásnak, ez az önkormányzati rendszer. Itt egy nyolc éve tartó lopakodó reformnak vagyunk tanúi az önkormányzati rendszerben. Bármit mondanak önök, hogy néhány rovaton nőnek a számok ugye hallottam, délelőtt államtitkár úr 700 milliárdos fejlesztési forrásról beszélt -, eközben mégis az a valóságos helyzet, hogy jelentősen csökkent az elmúlt nyolc esztendőben az önkormányzatok önállósága. Kétféleképpen lehet ezt tenni, tisztelt hölgyeim és uraim, önök mind a kettőt megpróbálják.
Az egyik lehetőség az, hogy a költségvetési forrásokat nem úgy vagy nem oda biztosítjuk, ahol szükség van rá. A másik lehetőség pedig az, hogy hatásköröket veszünk el. Itt is szeretném újra megismételni, amit már mondtam, hogy mindenben centralizálnak, egyre kevesebb mozgástere van az önkormányzatoknak, egyre kevésbé van lehetőségük arra, hogy akár a saját költségvetési forrásukból, akár a saját szándékaik szerint valósítsák meg mindazt, amit ők gondolnak a világról.
Talán a már előbb említett területi egyenlőtlenségek kapcsán is érdemes lenne megfontolni azt, hogy talán több lehetőséget és több felelősséget kellene adni a kistérségeknek, több lehetőséget a települési önkormányzatoknak, pontosan azért, mert van az az alapelv, az a szándék, amelyik 1990-ben megfogalmazódott, amelyik a világ boldogabbik felén senki által nem vitatott alapelv, hogy mégiscsak a helyiek tudják azt, hogy mi számukra a legfontosabb. Talán lenne néhány olyan település, amelyik stadion helyett mást építene, hogyha nem helyette döntenének.
És, tisztelt hölgyek, urak, lehet még mindig mondani, hogy a feladatfinanszírozás minden problémára választ adott. Valójában azt tudom mondani, hogy megpróbálják az önkormányzatok befoltozni a különböző réseket, de semmilyen formában nem generális megoldás azokra a dilemmákra, amelyek az önkormányzati rendszerben vannak, ez a feladatfinanszírozásnak nevezett rendszer, ami, még egyszer mondom, tulajdonképpen csak egy elnevezésben tér el vagy különbözik attól, ami valóságosan az, hogy milyen forrásokat biztosítanak az önkormányzati rendszernek.
A felsorolásban próbáltam alapvető, szerintem a politikában meghatározó tételeket felvillantani arra, hogy mit is gondolnak önök a világról, merrefelé is megy Magyarország, és akkor hadd mondjak még egy rövid gondolatsort, hogy nagyon nem látszik az, hogy végiggondolták-e alaposan és megfelelően azt, hogy olyan költségvetési tételek vannak, amiknek olyan következményei vannak a következő években, évtizedekben, amiket szerintem nem pontosan gondol végig senki, aki ma ezt a költségvetést megszavazza. Önök néha pár milliárd forintról, pár száz millió forintról győzelmi jelentésként beszélnek, eközben pedig a költségvetésben olyan, évtizedekre szóló kötelezettségvállalások vannak, amelyek még egyszer mondom jelentősen meghatározzák azt, hogy merrefelé is fog haladni az ország. Nyilván értik, hogy itt Paksra gondolok, a Budapest-Belgrád vasútvonalra gondolok, a kormány Várba költözése, a Liget-program, a „Modern városok” program, nem is beszélve a stadionokról, amit nemcsak megépíteni kell, hanem utána később üzemeltetni is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném mondani, hogy a politika ilyen szempontból egy hálátlan és kegyetlen világ, mert amikor nagyon közelről nézzük, akkor nagyon sok minden szépnek látszódik, és ha valaki kellőképpen ügyesen és jól formálja a szavakat, akkor akár még el is tudja rövid távon hitetni az emberekkel, hogy nekik jó, és minden dolog rendben van. Amikor majd a következő távlatos időszakban vissza fogunk tekinteni erre a 9, 10 vagy 11 esztendőre, amit önök kormányzásként maguk mögött fognak tudni, akkor, azt gondolom, hogy nagyon erős lesz az emberek többségében az a gondolkodás, hogy egy rendkívül erős politikai felhatalmazással hiszen a kétharmad az egy komoly politikai felhatalmazás, amellyel rendelkeznek -, egy nagyon kedvező gazdasági klímában, hiszen a potenciális partnereink többsége jó gazdasági mutatókkal rendelkezik, egy nagyon jelentős külső forrás bevonásának a lehetőségével, hiszen az uniós pénzek csúcsa az elmúlt 6-7 esztendőben volt, ugye látjuk, a következő hétéves költségvetésben nem számíthatunk hasonló összegre, tehát egy nagy politikai felhatalmazással, kedvező gazdasági klímában, egy nagyon jelentős külső forrás bevonásának esélyével is eközben Magyarországon egy komoly esélyt és lehetőséget szalasztottak el. Önök nem egy XXI. századi országot építettek, önök visszafelé vitték az időben Magyarországot, ez nem egy modern, nem egy innovatív ország.
(16.20)
Nem arról szól, amire olyan büszkék vagyunk, önök is és mi is joggal, hogy a magyar emberek tehetsége képes arra, hogy bizonyos kis dolgokból is világra szóló sikereket tudjon elérni. Önök visszafele próbálják vinni a történelem szekerét akkor, amikor olyan munkahelyeket teremtenek, amikor olyan képzési rendszert csinálnak, amikor megpróbálják az egészségügyben a dolgokat befagyasztani, tehát azt tudom önöknek mondani, hogy a világ nagy sebességgel távolodik, mi pedig itt vagyunk. Ma látszólag rövid távon el lehet hitetni az emberekkel, hogy jó ez így nekünk, ahogy van, de azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok feladat lesz a következő időszakban mindazt jóvátenni, helyrerakni, amit önök elszalasztottak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)