BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány pozitív elemének dacára, ez így, ebben a formában nem fogja teljesíteni azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeket egy ilyen adócsomagtól elvárhatnánk.Nézzük először is azt, hogy melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket orvosolni kellene ahhoz, hogy értsük, hogy ez a változtatási javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, miért nem felel meg ezeknek a legfontosabb céloknak. Szóba került már több hozzászólásban is a példátlanul magas kivándorlási hullám, ami 2010 után gyorsult fel az országban. Sok oka van ennek a kivándorlási hullámnak, de van egy drámai és nagyon egyszerű oka. Nevezetesen az, hogy bármelyik nyugat-európai országban, sőt Szlovákiában is, ha úgy tetszik, míg a minimálbérből meg lehet élni úgy, hogy mellette fenn lehet tartani egy szerény bérlakást, albérletet, addig Magyarországon ez a helyzet egyáltalán nem áll fenn. Egy fiatal házaspár abban az esetben, ha mindketten keresnek és mindketten minimálbért keresnek, gyakorlatilag Budapesten egy albérletet ebből a fizetésből nem tud fenntartani.
Nemhogy gyerekvállalásban nehéz gondolkodnia ennek a fiatal párnak, hanem egyáltalán már a lakhatás feltételeinek megteremtésében sem tud pedig ez mégiscsak az első lépés kellene hogy legyen a gyermekvállalás anyagi hátterének megalapozásában ötről a hatra jutni. A magyar nettó minimálbérből Magyarországon nem lehet megélni úgy ha nem a szülőkkel laknak, vagy a szülőktől nem kapnak ajándékba egy lakást -, hogy albérletet fenn tudjanak belőle tartani.
A kormánynak az a meglátása egyébként önmagában helyes, hogy ha a versenyképességet javítani akarjuk, akkor az úgynevezett adóéket kell csökkenteni. De nézzük meg, mi is ez az adóék! Az adóék nem más lefordítva, mint ami a nettó keresetre, arra a keresetre, amit a munkavállaló hazavisz a zsebében vagy átutalják a bankszámlájára, rárakódik akár a munkavállaló, akár a munkaadó részéről fizetett összes adó és hozzájárulás formájában. Tehát az összes adójellegű teher, ami a nettó bérekre rakódik, ezt hívják adóéknek.
Ez Magyarországon valóban magas. De a kormány nem ott és nem úgy akarja csökkenteni, ahogy ez a legindokoltabb lenne. Először is nem a munkaadót kellene támogatni, hanem a munkavállalót kellene támogatni. Azonkívül ez az adóékterhelés ha megnézzük a fizetési, jövedelmi struktúrát, ez látszik példátlanul, világrekordszinten magas a legalacsonyabb jövedelmi sávokban.
Világos lenne az a következtetés, hogy ha egyszer ez a probléma, akkor a versenyképesség javítását célszerű lenne úgy elkezdeni, hogy az adóéket elsősorban a munkavállalói terhek mérséklésével és az alacsony jövedelmi sávokban tesszük meg, de a kormány nem erre tett javaslatot. Számtalanszor megfogalmaztuk, sőt be is adtuk korábbi ciklusokban is azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozták, hogy a minimálbér adóterhét mérsékelje a kormány, hiszen ez az, amiben világbajnok Magyarország, és pont ez az, amiben nem kellene nekünk éllovasnak lennünk. Ezeket a javaslatokat azonban a kormány eddig lesöpörte az asztalról.
A kormány általában szeret úgy hozzáállni a munkaadókhoz is és a munkavállalókhoz is, hogy az a csoport kedvező számára, amelyiknek egyébként is jól megy. Ha a munkaadói terheket akarja mérsékelni, akkor szereti ezt úgy megtenni, mint például legutóbb tette a társasági adó esetében, hogy elsősorban a legnagyobb, a multinacionális cégeknek kedvezzen, és egyáltalán nem vagy minimális mértékben kedvezzen a kisvállalkozásoknak. Ugyanezt teszi egyébként a munkavállalók esetében, amikor nem a legalacsonyabb keresetűek adóját mérsékli, hanem a magas jövedelműek adóját mérsékelte már 2010-ben, és azóta következetesen kitart e mellett a hibás felfogás mellett.
A mi véleményünk teljesen világos és egyszerű: az alacsony keresetű munkavállalók terheit kell elsősorban mérsékelni. Ez egyszerre lenne jó a versenyképesség javításának, és egyszerre oldaná meg vagy enyhítené a dolgozói szegénység problémáját, és egyszerre jelentene jelentős tehermérséklést a kisvállalkozói körben. Ne felejtsük el, hogy a jövedelmi struktúra ráadásul nem egyforma a nagyvállalkozók és a kisvállalkozók esetében. Magyarországon sajnos az a helyzet, hogy a kisvállalkozások bevételei nem nagyon teszik lehetővé, hogy komolyan és érdemben meg tudják fizetni a munkavállalóikat, az alkalmazottaikat. Ez tragédia Magyarországon. Ezért minél inkább egy kisvállalkozást keresünk és találunk meg, annál inkább az lesz a jellemző, hogy ott az emberek zöme minimálbért keres. Minél inkább egy multinacionális céget vizsgálunk meg, annál inkább azt látjuk, hogy ott az átlagkeresetek jóval felette, 300-400 ezer forint környékén vannak.
(15.20)
Világos tehát, hogy amikor a kormány a gyermekvállalás ösztönzésében gondolkozik, akkor is érdemes lenne nem a már korábban elkezdett úton továbbmenni, hanem ezt a szemléletet erősíteni. Hogy egy ismert, régi viccel példálózzak: nem az a kérdés csupán, hogy mi lesz, hanem erre válaszképpen a viccben az volt, hogy oké, mi lesz, mi lesz, de addig mi lesz. Értem én, hogy a kormánynak kedves a 3 vagy több gyermeket nevelő család modellje, no de hát addig el kell jutni. Ebben a törvényjavaslatban is vannak olyan kedvezmények és egyébként ezek nem rossz kedvezmények, félreértés ne essék -, amelyek a legalább 3 gyermeket nevelő családok esetében életbe lépnek. Helyesebb lenne, sokkal inkább helyesebb lenne olyan adókedvezményeket adni, amelyek már akkor megilletik a fiatal, potenciális szülőket, amikor még az első gyermeküket tervezik. Hiszen mégis ez az az életkor, amikor a gyermekvállalásra gondolva, a lakhatás, a jövedelmi helyzet javításán keresztül, és így tovább, és így tovább, sorolhatnám, gondolkozhatnak a gyermekvállaláson. Természetesen ez sokkal inkább érzelmi kérdés, nem csak anyagi kérdés, de anyagi kérdés is. Ezt a kormány is elismeri a gyermekkedvezmények rendszerével, csak nem ott adja, az elején, egy életpálya elején, amikor ennek leginkább ott lenne a helye, hanem a már meglévő gyermekek esetében ad további kedvezményeket. Egyébként ez is összességében azt az eredményt fogja hozni, hogy a már viszonylag jó jövedelmi viszonyokkal rendelkező és legalább 3 gyermeket nevelő családoknál ez a kedvezmény életbe lép, de azok, akik azon gondolkoznak, hogy egyáltalán hány gyermeket tudnak vállalni életpályájuk során, ott pedig olyan alacsonyak a jövedelmi viszonyok, annyira nem lehet ebből a fizetésből megélni, hogy igazából nagyon nem szabadulhat el sajnos a fantáziájuk.
Ami ebben a törvényjavaslatban viszont tökéletesen elhibázott, abszolút mellék-, sőt vakvágány, az az 55 év felettiek adókedvezményének megszüntetése. Ez egy teljesen hibás, sőt tragikus eredményeket hozó lépés lesz. Értem én, hogy a nyugdíjasok munkavállalását elősegítik azzal, hogy nem kell utána járulékterheket fizetni, értem én, ez rendben is van; egyrészt ez egy beismerő vallomása annak, hogy a magyar munkaerőpiac tényleg olyan, hogy egyszerűen elfogytak Magyarországon belül a szakképzett munkavállalók, mert külföldre mennek vagy nem eléggé képzettek, ezért jobb híján a kormány most nyugdíjasokkal próbálja ezt a munkaerőpiaci rést betömni. Ez beismerő vallomás, be kellene vallani, hogy ez a helyzet, de önmagában ez nem rossz gondolat.
Az az alapvetően rossz gondolat, hogy emellett megszüntetik úgy, ahogy van, az 55 év felettiek adókedvezményét. Mi lesz ennek a hatása? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyük tudomásul, hogy a munkaadók nem feltétlenül érző szívű emberek, amikor tulajdonosként döntenek. Lehet, hogy otthon a családban igen, de amikor tulajdonosként döntenek, akkor rideg fejjel gondolkoznak. Ennek a döntésnek, ha ezt a parlament ebben a formában megszavazza, az lesz a nagyon egyszerű kihatása, hogy ki fogják rúgni a még nem nyugdíjas, 55 év felettieket, és alkalmazni fognak helyettük nyugdíjasokat, mert olcsóbb lesz számukra. Szerintem teljesen világos, hogy ez fog bekövetkezni. Miért kell akkor az 55 év felettiek adókedvezményét megszünteti úgy, ahogy van? Ennek elsősorban a férfi munkavállalókra lesz nagyon komoly és drámai hatása, hiszen 55 év felett még elvileg legalább tíz éve van egy férfi munkavállalónak ahhoz, hogy nyugdíjba mehessen, és pontosan tudjuk, hogy ez egy nagyon veszélyeztetett kor. Ezt a korosztályt, ezt a férfikorosztályt fogjuk elsősorban veszélybe sodorni, illetve azokat a nőket, akiknek nincs meg a 40 év szolgálati viszonyuk, de elmúltak 55 évesek szintén. Ez egy drámai hatás lesz, képviselőtársaim. Kérem, fontolják meg: ez a koncepció így, párba állítva egészen egyszerűen elhibázott, a munkaerőpiacon nem azt a változást fogja eredményezni, amit önök remélnek, hanem egy egészen más, mindnyájunk számára tragikus következménnyel járó lépéssorozatot indíthatnak el.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Összegezve tehát: miközben ennek a törvényjavaslatnak az adók tényleges mérséklésével vannak pozitív elemei, de koncepciójában alapvetően hibás. Nem ott segít elsősorban, ahol segíteni kellene, és néhány területen konkrétan pedig árt is. Köszönöm szépen a figyelmüket.