DR. SEMJÉN ZSOLT tárca nélküli miniszter: Igen tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megköszönni a kérdését. A helyzet az, hogy ha történelmileg visszatekintünk, a diaszpóra magyarsága mindig mostohagyerek volt, aminek egy nagyon mély történelmi oka van, nevezetesen az, hogy a Kádár-rendszerben a diaszpórát, az emigrációt ellenségnek kezelték, hiszen részint 1945 után, aztán nagy tömegekben 1956 után, illetve a Kádár-rendszer idején mentek Nyugatra.2010 után valóban paradigmaváltást hajtottunk végre e tekintetben is. Először is visszaállítottuk a Magyar Állandó Értekezletet, ahol az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai és a vajdasági magyarsággal azonos rangban képviselteti magát a diaszpóra is, sőt létrehoztuk a Magyar Diaszpóra Tanácsot pontosan azért, hogy a diaszpóra speciális szempontjai ne legyenek másodlagosak, ne kerüljenek mintegy zárójelbe. Újraindítottuk a cserkészcsapatok jelentős részét, a régieket megújítottuk, magyar lapok, folyóiratok, ifjúsági kiadványok jelentek meg, a magyar nyelv oktatására helyeztük a hangsúlyt.
Csak jelezném, hogy Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Horvátországban vagy éppen Fogarason újraindítottuk a magyar nyelv tanítását, egyébként a vasárnapi iskolák keretében az egész diaszpórában és emigrációban. Itt szeretnék gratulálni ahhoz, hogy Montrealban sikeres magyarnyelv-vizsgát tettek a diaszpóra fiataljai. Könyvtárakat hoztunk létre, például Portugáliában most egy négyezres magyar ekönyvtárat. Népzene-, néptáncoktatás folyik. S önnek mint lelkésznek is különös fontossággal mondom, hogy megállapodás született a református és a katolikus egyházzal, hogy a diaszpórába lelkészeket küldünk ki, illetve olyan világiakat, akik a magyar hitéletet biztosítják.
A honlapokon keresztül, a Nemzeti Regiszter, illetve a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-program holnapján keresztül mindenki figyelemmel kísérheti ezeket a programokat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)