SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! A 2010-es kormányváltással párhuzamosan radikális változás következett be a nemzetpolitikában is. A nemzetpolitika fundamentuma ma már az, hogy egyetemes magyarságban gondolkodunk, és az egyetemes magyarságnak megkerülhetetlen része a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság is. Éppen ezért indult el öt éve a diaszpóra magyarságát felkaroló Kőrösi Csoma Sándor-program 47 ösztöndíjassal, ami tavaly már 21 országban 115 pályázót küldött azzal a céllal, hogy a külhoni magyarság kulturális, nyelvi identitását erősítse, s kiterjessze a magyar nyelvű oktatást, erősítse a diaszpóra és az anyaország magyarsága közti kapcsolatokat.
A Körösi Csoma Sándor-programmal párhuzamosan 2015 tavaszán a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő programot indított a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, ez a Petőfi Sándor-program, ami az egykori Monarchia területére terjed ki. Érinti Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot.
Ezekben az országokban a magyar szervezetek, egyházak, oktatási intézmények határozták meg azokat a területeket, ahol a legnagyobb hasznukra lehetnek ösztöndíjasaink, alapvetően azzal a céllal, hogy megerősítsük a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását, segítsük a már meglévő kinti magyar közösségeket. Az idén kiutazó 75 ösztöndíjas munkájának célja, hogy megerősítse a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását, segítse a meglévő közösségeket.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Az elmondottak alapján kérdezem: milyen célokat sikerült elérni? Hogyan bővültek a lehetőségek mind az ösztöndíjprogramban részt vevők, mind pedig a magyar kormány számára? Hol tartanak a diaszpórát és szórványmagyarságot felkaroló programok? Várom miniszterelnök-helyettes úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)