ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban szakpolitikai elemzők, újságírók és mi itt az ellenzék soraiban is lázasan vizsgálgattuk a jövő évre tervezett büdzsé számait, annak a költségvetési tervezetnek a számait, amelyre Orbán Viktor azt mondta, hogy földrengésbiztos. Viszont az oktatásügyben és a tudományos életben dolgozók inkább úgy érezhetik, mintha egy furkósbottal vágták volna őket fejbe, amikor szembesültek ezekkel a számokkal. Miről is van szó? Én magam is gyakorló tanárember voltam, mielőtt országgyűlési képviselő lettem, és szembesültem azokkal a problémákkal, amelyekről most szólni kívánok, és az empirikus tapasztalati tényeket szeretném idehozni, kedves államtitkár úr. Beszéljünk ezekről a konkrét tényekről, arról a magyar valóságról, amit önök oly előszeretettel szoktak eltagadni, lehazudni.
Nézzük! A magyar közoktatásban dolgozó pedagógustársadalom a legelöregedettebb Európában, hiszen az itt dolgozó, hivatástudattal rendelkező pedagógusoknak az átlagéletkora nagyon magas, kétharmaduk 40 év feletti. Szeretném megkérdezni államtitkár urat, ha megnézzük a jövő évi költségvetési számokat, akkor a tehetséges fiatalokat hogyan akarják erre a pályára vonzani, hogyan akarják ott tartani őket, hogyan akarják motiválni őket.
Aztán ugorjunk tovább: nézzük azt, hogy milyen lemorzsolódási mutatókkal rendelkezünk! Az európai sarokszámok 10 százalékot írnának elő. Az a helyzet, hogy ezt 25 százalékkal meghaladja Magyarország, egyre romló a tendencia, amit megfigyelhetünk. Mi lesz ezekkel a fiatalokkal, államtitkár úr? A börtön vagy éppen az éhenhalás nyilvánvalóan rossz perspektívát jelentene mind az ő számukra, mind pedig az össztársadalom számára is.
Aztán nézhetjük tovább: a magyar oktatási rendszer bizony nagyon szelektív. Mit jelent ez? Azt, hogy ahová születtél, ott maradsz életed végéig, nevezetesen nincs vagy nagyon csekély az a hátránykompenzáló tényező vagy erő, amivel a magyar oktatási rendszer jelenleg bír.
Aztán nézhetjük tovább is a kompetenciaeredmények siralmas valóságát. Fölhozhatom itt a 2015-ös PISA-vizsgálat eredményét vagy éppen a tavalyi kompetenciamérés elborzasztó számait, amelyek a szakközépiskolai diákok kapcsán például azt mutatták ki, hogy a tizedikes szakközépiskolai diákok, tehát a tizedikes populáció 20 százaléka rosszabb mutatókkal bír, mint a hatodik osztályos általános iskolásoké. Kérem szépen, hogyan lesz ebből versenyképes Magyarország, hogyan lesz ebből versenyképes magyar ipar, hogyan lesz ebből konvergencia a vágyott európai szintre? Így, államtitkár úr, sehogy.
Vizsgáljuk meg ezeket a költségvetési számokat! A Klebelsberg Központ erre az esztendőre mintegy 590 milliárd forintot kapott, a következő évben 600 milliárddal gazdálkodhat, a szakképzési centrumok pedig a 145 milliárd helyett kapnak 150 milliárdot. Tehát a 735 milliárd helyett jövőre 750 milliárdot látunk. Ez a papírforma szerint 2 százalékos növekedés, de államtitkár úr, vallja be, ezt az infláció úgy, ahogy van, el fogja vinni. Tehát amikor önök az oktatás fejlesztéséről beszélnek, akkor nem mondanak igazat, mert egy fillérrel sem fog több jutni a magyar közoktatásra az elkövetkezendő esztendőben.
Előszeretettel hivatkoznak Klebelsberg Kunóra, aki azt mondta, hogy az új honvédelmi tárca tulajdonképpen a kultusztárca, tehát az oktatásügy kellene hogy legyen Magyarországon. Így is van, de önök ezt elengedik a fülük mellett. Teszik ezt úgy egyébként, hogy az MTA közgyűlése kimondta, hogy ami az oktatás területére jut Magyarországon a költségvetési forrásokból, az messze nem elegendő, és bizony távol van a társadalmi elvárásoktól. Államtitkár úr, így nem lehet versenyképes magyar társadalmat építeni, így az összeomlás felé vezet az út.
Jelzem, Északkelet-Magyarország gettósodó régiójában a lemorzsolódott diákok aránya 20 százalék. Önök ugyan megfogalmazták a nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégiát, de ha ezek a dolgok maradnak ebben a kerékvágásban, abból sem lesz semmi, ugyanúgy, ahogy nem lett semmi a nemzeti vidékstratégiából. Szépen átköthetjük majd nemzeti szalaggal, hivatkozhatunk rá, odaadhatjuk önöknek, és kérhetjük azt, hogy legalább azt valósítsák meg, amit önök kiterveltek. Köszönöm a figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)