CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Minden hiedelme ellenére alaptalanok azok a félelmek, amelyeket ön megfogalmazott, amelyeket az egységes innovációs stratégia megteremtését előkészítő intézkedéseknek, a tudomány függetlenségének lebontására tett kísérletnek lát vagy önök látnak.Kétségtelen, hogy a magyar tudományos élet szereplői megéltek már nem egy olyan történelmi helyzetet, amit ön is példaként felemlített, amikor a hatalom célja valóban a függetlenség lebontása volt. De hasonlóan az 1950-es évekhez, gondolhatunk a 2002-2010-es időszakra, amikor a szocialista-liberális kormányzat tevékenykedett, 2005-ben ugyanis Kóka János gazdasági miniszter az alapkutatások felszámolását és a piaci profitot nem termelő kutatóintézetek szó szerint idézem: földdel egyenlővé tételét tűzte ki zászlajára.
Annak, amit a kormányunk törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé terjesztett, semmi köze bármilyen, az Akadémiát nómenklatúrává redukáló, privatizálni akaró vagy pénzügyileg ellehetetlenítő kísérlethez. Éppen ellenkezőleg, az Akadémia és az ott felhalmozott tudás olyan értékeket hordoz, amely értékekre az országnak nagy szüksége van a jelenlegi technológiaváltási kihívások és az automatizáció térhódítása közepette.
(13.10)
Magyarország ugyanis csak akkor maradhat sikeres és versenyképes a jövőben is, ha az európai innováció élére áll. Ezt azonban kis országként, korlátozott lehetőségek és forrásadottságok birtokában csak akkor érhetjük el, ha a magyar innováció valamennyi letéteményese összehangoltan, hatékonyan és azonos célrendszer mentén végzi a munkáját.
A kormány éppen ezért létrehozza és meg is valósítja Magyarország egységes innovációs és tudománypolitikai stratégiáját. A stratégia megvalósítása során azonban nemcsak a kutatás-fejlesztési források bővítésére kell gondot fordítani, elérve 2020-ig a GDP 1,8 százalékát, hanem a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb felhasználását is. Ennek érdekében tett javaslatot a kormány arra, hogy az állami intézményeknél lévő 70 milliárd forint allokálásának tervezése ne az Akadémia, a felsőoktatási intézmények és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram külön-külön struktúrájában történjen, hanem közösen és összehangoltan, kezelve a párhuzamosságokat és a hiányterületek kérdéseit.
Hadd emlékeztessem önt arra, hogy az Orbán-kormány nem először valósít meg sikeresen ilyen jellegű, szükségszerű tudománypolitikai lépést. 2015-ben az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram koordinálása került át egy állami szerv, az akkori Nemzeti Innovációs Hivatal irányításába. Akkor sem volt hiány felháborodásban, a tudományos autonómia temetésében. Aztán az indulatok elültével kiderült, a rendszer jól, eredményesen, a tudományos szabadság csorbítása nélkül működik.
Az érintett intézmények, így az Akadémia intézménye a jövőben is a most élvezett tudományos szabadságok teljességének birtokában működnek; az innovációs tárca természetesen nem kíván beleszólni abba, hogy a tudósok mit kutatnak és mit nem. A tervezett intézkedés egyetlen következménye, hogy a jövőben egy hatékonyabb és felelősségteljes együttműködési keret részeként járulhatnak hozzá ezek az intézmények a magyar kultúra és tudomány fejlődéséhez.
Bizonyára elkerülte a figyelmét, de Palkovics László miniszter úr ebben az ügyben a hétvégén többször nyilatkozott, hangsúlyozott két területet, két dolgot. Egyrészt az innovációs tárca azért jött létre, hogy a magyar kutatás rendszere hatékonyabban működjön. És a másik hangsúlyos gondolat, mondat az volt: a kormány nem kíván beleszólni abba, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hogyan osztja el a rendelkezésére álló forrásokat, kizárólag arról van szó, hogy a kutatásokra szánt forrásokat a hatékonyság érdekében egy helyen tervezzük a jövőben. Köszönöm megtisztelő figyelmét, figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)