DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy társadalom fejlettségi szintjének egyik legfontosabb mutatója az értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsültségének mértéke és színvonala. 1945-öt követően a kiépülő kommunista diktatúra ebben az ügyben is komoly roncsolásokat okozott hazánkban, azonban ez a pártállami szemléletmód és felfogás napjainkra újjáéledt. A Fidesz az elmúlt időszakban egyértelművé tette: inkább ellenséget, mint partnert lát a magyar értelmiségben. Mindez kiegészül a kisebb városokban és kistelepüléseken lakó, egzisztenciálisan a helyi Döbrögiknek kiszolgáltatott írástudók függésben tartásával és megfélemlítésével.A kép lesújtó: a felsőoktatási szakemberek bérviszonyai nem egy erős és büszke ország, hanem egy banánköztársaság szintjén mozognak, bár meg kell jegyeznem, hogy egyes latin-amerikai országokban is kétszer-háromszor annyit keresnek kollégáink, mint Magyarországon. Ráadásul rettentő anomáliák jellemzik az összképet, hiszen a sajtóban is napvilágot látott az a tény, hogy mondjuk, a doktoranduszhallgatók ösztöndíja magasabb, mint az őket oktató egyetemi adjunktusok fizetése. A közoktatásban dolgozókhoz képest megalázóan keveset kap egy egyetemi tanársegéd, akik nagy többsége már doktori címmel is rendelkezik. Erre egyébként annak idején a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pálinkás kolléga is felhívta az önök figyelmét, amikor bevezették a pedagóguséletpálya-modellt, persze Pálinkás elvtárs azóta már trockista elhajlónak minősül, ha jól olvastam a híreket.
Nemrég találkoztam egy kollégámmal, aki négy-öt éve habilitált, ezenkívül most nyújtja be az akadémiai nagydoktori címét, ehhez képest adjunktus, hiszen a kivéreztetett magyar egyetemek nem a tudományos vagy oktatói teljesítmény alapján tudják a kollégákat előléptetni.
Persze nem csoda, hiszen a Fidesz 2011-ben a Széll Kálmán-tervben kimondta, hogy a magyar felsőoktatás nem termel értéket, ezért aztán le is csökkentették az elemi költségvetésben az egyetemek támogatását 200 milliárdról 132 milliárdra, amit lassan azóta visszacsöpögtetnek, és azt hiszik, hogy ez most már így rendben van.
Kérdezem tehát államtitkár urat: mikor és mit kíván reagálni a kormány a Magyar Rektori Konferencia és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete által többször a felsőoktatási bérfejlesztések érdekében benyújtott közleményeire? Idézem a legutóbbi szakszervezeti közleményt, amely szerint „az oktatói bérek rendezésével el kell érni, hogy a kezdő oktatók garantált havi nettó keresete érdemben haladja meg a végzős doktoranduszok ösztöndíjának mértékét”.
Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a magyar felsőoktatás bérei még közép-európai összehasonlításban is megalázóan alacsonyak, nemrég az ELTE rektorhelyettese nyilatkozta, hogy cseh vagy szlovák kollégáink, tehát a nagy visegrádi együttműködés országaiban is kétszer-háromszor annyit keresnek az egyetemi oktatók, mint nálunk.
Tehát az a kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a magyar tudományos utánpótlás jövőjét valóban eljátsszuk-e, hiszen az önök kormánya szerint akkor mi mindannyian menjünk el árufeltöltőnek, hiszen ott a jelenlegi bérünkhöz képest nagyságrendekkel többet keresnénk. Köszönöm a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)