MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a Jobbik most sem cáfolta meg azt a feltételezésünket, hogy a párt helyzete, a párt reménytelenségének mértéke egyenesen arányos a retorikájának az élességével, durvaságával. Hazaárulással vádolni ebben az esetben a magyar államot, a magyar kormányzatot, azt gondolom, ékes bizonyítéka ennek a feltételezésünknek.Tisztelt Képviselő Úr! Kezdjük az elején! Keleti nyitás. Én nem leszek attól boldogabb és a kormány sem fogja magát erősebbnek érezni magát attól, ha megcáfoljuk azt az illúziót, hogy a keleti nyitás a Jobbik ötlete lett volna, és tőlük vettük volna át. A keleti nyitás egy több mint hat évvel ezelőtt indult, kifejezetten sikeres külgazdasági, külpolitikai orientációja a magyar kormányzatnak. Sorolhatnám azokat a számokat, azokat a külgazdasági és politikai sikereket, amelyek alátámasztják ennek a politikának a létjogosultságát, alátámasztják, hogy volt értelme elindítani. Gondoljunk csak arra, hogy mennyivel nőtt meg például a Kínából vagy Japánból Magyarországra érkező, kifejezetten magas hozzáadott értéket képviselő működőtőke-beruházások aránya. De beszélhetnék azokról a kisebb országokról is, amelyek irányába a magyar külgazdaság jelentősen, nagyságrenddel tudta növelni az elmúlt években az exportját.
Tisztelt Képviselő Úr! Rátérve a kérdésének az érdemére: valóban van formálódóban immár évek óta egy nagyon komoly üzlet, amely arról szól, hogy az egyiptomi vasúti részvénytársaság több száz, jelen esetben már 1400-as nagyságrendről beszélünk, új vasúti kocsit rendelne magának. Az valóban helytálló, hogy Egyiptomban kifejezetten jó neve van a magyar gépgyártásnak és azon belül a magyar vasúti szakértelemnek. Bizonyítja ezt az a tény, hogy Egyiptomban a mai napig a gyorsvonatot „madzsar”-nak hívják, nem szorul tágabb magyarázatra ez a tétel.
Tisztelt Képviselő Úr! Az viszont, azt kell mondanom… (Pillanatnyit szünetet tart.) Maradjunk annyiban, hogy félretájékoztatták a képviselő urat, amikor arról tájékoztatták, hogy ez az ügylet veszélyben volna, amikor arról tájékoztatták, hogy bárki is, nemhogy a magyar állam, lenyúlta volna ennek az ügyletnek a perspektíváját a Ganztól, és akkor is félretájékoztatták, amikor ennek az ügyletnek a léptékéről volt szó, hiszen az most már nagyságrenddel nagyobb, mint kezdetben tűnt. Eleinte 700 vasúti kocsi szállításáról beszélgettünk az egyiptomiakkal. Valóban, a Ganz Danubius egykor szebb napokat látott nagy magyar ipari konglomerátum egyik utolsó zászlóshajócskája, a Ganz szállította volna ezeket a vasúti kocsikat. Itt jegyezném meg egyébként, hogy a valaha szebb napokat látott vállalat, ahogyan utaltam erre, és ahogyan éppen most olvashattunk róla, gyártotta az éppen száz éve elsüllyesztett Szent István csatahajót is több mint száz évvel ezelőtt Fiumében. Tehát innen indult ez a vállalat, ami aztán a rendszerváltás után a magyar ipar lejtmenetének egyik szomorú példáját produkálta.
Mindenesetre ez a vállalat 700 vasúti kocsit szállított volna Egyiptomba, amely ügylet azonban a képviselő úr állításával szemben soha nem volt bebiztosítva, nagyon komoly konkurenciával kellett küzdeni, orosz, kínai konkurenciával. Nem kell összehasonlítani az orosz és kínai iparvállalatok méretét ezzel a kis magyar céggel. Ez az ügylet nem lett volna kivitelezhető, nem lett volna kivitelezhető anélkül, hogy valamelyik nagyobb vetélytárssal ne álljunk össze. Az oroszokra esett a választás, és ennek eredményeképpen, tisztelt képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, immár 1400 vasúti kocsi leszállításáról tárgyalunk az egyiptomiakkal. Ezek döntő részt Magyarországon készülnének, döntő részt magyar munkahelyeket hoznának létre, döntő részt a magyar ipari hagyományokat gazdagítanák, és a magyar ipart fejlesztenék.
Közel vagyunk a megállapodáshoz, legalábbis közelebb, mint valaha, és büszkék leszünk erre a sikerre, ha létrejön, mert a magyar ipar hírnevét fogja öregbíteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)