KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a mai vita talán méltatlan befejezése az előző ciklusnak, hiszen az ellenzék az elmúlt négy évhez hasonlóan továbbra is vádolja a kormányt mindenféle csalással, mi pedig jól tudjuk, hogy azoknak az intézkedéseknek, amiket megtettünk, egyrészről a gazdasági növekedés és nem hitel volt az alapja, másrészről pedig a magyar állampolgároknak az a munkája, amely lehetővé tette azt a fajta gazdasági növekedést, amelyből ezeket meg tudtuk valósítani.Banai államtitkár úr, azt gondolom, olyan tényszámokat közöl, amivel nehéz vitatkozni. Engedtessék meg, hogy ebből néhány olyan dolgot emeljek ki, ami egy kicsit a szakterületem, a szociálpolitikai ellátások körére jellemző. Azt gondolom, hogy ez a kormányzat meghirdette azt is, hogy segély helyett munkával szeretne segíteni azokon az embereken, akik saját önhibájukból vagy egyéb hátrányos helyzetük miatt nem tudják a foglalkoztatásukat megoldani.
Nagyjából azt is kijelenthetjük, hogy ennek az úgynevezett közfoglalkoztatásnak a vége felé közeledünk, legalábbis reményeink szerint elérte a célját, mert most már munkaerőpiaci hiány jelentkezett, tehát egyfajta új foglalkoztatáspolitikai eszközöket, az átképzéseket, illetve a munkavállalói mobilitást kellene megoldanunk annak érdekében, hogy a gazdaság továbbra is növekedjen.
A segély helyett munkát kapcsán egy mondattal még egy kicsit kiemelném, az MSZP padsoraiból elhangzott az, hogy adóval emeltük meg a minimálbért. Tisztelettel jelentem, hogy akkor a nettósítás is megtörtént az emeléssel együtt, hiszen azt gondoljuk, akkor tisztességes a munkavállalói világ és a társadalom hasznos tagjává lenni, ha mindenki hozzájárul a gazdaság fenntartásához azzal a minimális adóval, amivel hozzá kell járulni. Nincs mit szégyenkeznünk ebben a tekintetben, azt gondolom, amikor a munka megbecsüléséről és a munkához való hozzájutásról beszélünk.
Engedjék meg, hogy egy saját élményt is megosszak ennek a hátrányos helyzetű munkavállalói világnak a részéről. Egy győrteleki ápoló-gondozó otthonban voltam nemrégen, ahol 18 roma munkavállaló végezte el azt a tanfolyamot, ami során a „Nő az esély” program, illetve sok más egyéb program mellett a felzárkóztatási és esélyteremtő programok kapcsán odamentünk. 18 hiátussal rendelkezik az az intézmény, amelyiknek a munkavállalói oldalára be lehet őket tölteni. Jelentem, minden egyes munkavállaló színtől, nemtől, származástól függetlenül aláírta az igazgató asszonynak címzett levelet, hogy mind a 18 embert kérik felvenni. Tehát azt gondolom, hogy ilyen programoknak van értelme, a társadalmi integráció ezen fajtájának van értelme, mert amikor romatársadalomról vagy leszakadt rétegről beszélünk, akkor mégiscsak a magyar kultúrkörben, keresztényi normával megáldott emberekről beszélünk, és az ő integrációjukra kell fordítani a pénzeket, nem pedig azon törni a fejünket, hogy hogyan lehet beengedni olyan munkavállalókat, akik illegálisan jönnek, és ránk akarják erőltetni az Európai Unióból.
Minden azt mutatja, hogy a szegénység csökkenőben van. Ha a tankönyvellátást is figyelembe vesszük, a jövedelmi szegénység 25 százalékról 14 százalékra csökkent, ezzel a jövedelemegyenlőség mértéke az uniós átlag alatt van. Azt gondolom, hogy az ifjúsági foglalkoztatás 2010-hez képest, ahol 60 százalék volt, nagymértékben csökkent (sic!), éppen az előbb említett példán, a roma nők foglalkoztatásán keresztül.
(12.20)
Nagyon sok programot fel lehetne sorolni a romaintegrációval és a romák társadalmi beilleszkedésével kapcsolatban. Azt gondolom, hogy amikor elmondjuk azokat, elmondtuk a vitában és költségvetést kellett szavazni, akkor mi jó szívvel szavaztuk meg, még egyszer mondom, a munkán alapuló és a tényleges integráción alapuló együttműködést. Több programot indítottunk a roma lányoknak a korai iskolaelhagyásával kapcsolatban, a roma szakkollégiumi hálózat beindításával, például a Cziffra-palotával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy összességében jól működünk.
De a rászoruló családok gyermekeinek támogatásáról is hadd mondjak néhány szót! Több mint duplájára, két és félszeresére nőtt az ingyenesen étkezők száma, ezen belül 6 milliárddal nőtt a szünetekben való gyermekétkeztetés, hiszen most már mindenki, aki igényli, ingyen kapja. 1-9 osztály között a tankönyveket minden gyerek ingyen kapja. Azt gondolom, hogy a gyermekekre, akik a társadalom jövőjét jelentik, a mi közösségi jövőnket jelentik, kell fordítani azokat a forrásokat, amelyeket a gazdaság teljesítőképességéből, a gazdasági növekedésből, a szigorú fiskális politikából megérdemelnek.
S tényleg nem akarok nagyon nagy szavakat mondani, de meg kell hogy említsem még egyszer, hogy inkább a saját tartalékunkkal, a hátrányos helyzetű rétegek integrációjával kellene foglalkoznunk, erre kellene költenünk a pénzt, nem pedig illegális bevándorlók befogadására, kerítések lebontására, mert nekünk Magyarország az első. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)