HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelsősorban azt a kérdést szeretném feltenni államtitkár úrnak, hogy biztosan minden harmonizálva van‑e a kormány jogalkotási tervében, hiszen pontosan ezen törvény kapcsán is, a víziközmű-szolgáltatásokról szóló törvény kapcsán is, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó vízgazdálkodási törvény kapcsán a Belügyminisztériumnál már jogszabály-módosítás van kidolgozás alatt, sőt a tekintetben már volt egy ötpárti egyeztetés is, egy nagyobb törvénycsomag részeként. Ez is előttünk volt, erről is tárgyaltunk, és egyeztettünk a Belügyminisztériumban, úgyhogy nem igazán értem, hogy most ugyanazon törvény egy másik szeletét vagy részben fedésben lévő részét önök újra itt a Ház elé hozzák teljesen másik szempontból, azt átvizsgálva és pontosítva és javítva, illetve átírva. Nem gondolom, hogy ez az egységes jogalkotásnak egy mintapéldánya lehetne, ez az eset, ami most előttünk van.
Egyebekben valóban nagyon nagy részt technikai jellegű pontosításokról van szó. De sajnos azt kell hogy mondjam, egyetértve az előttem szólóval, hogy nem csak ilyen jellegű pontosítások vannak benne. Van benne három olyan pont, amit most részletesebben szeretnék most ide a Ház elé hozni, és az államtitkár úrtól szeretnék választ kapni rá.
Az egyik pont az 1. §-hoz kapcsolódik, amiben azt írják, ugye, hogy a pályázatok, ezek jellemzően európai uniós pályázatok, a KEOP-ból megvalósuló pályázatok, kötelező fenntartási ideje sokkal rövidebb, mint az elvárható hasznos élettartam, adott esetben különböző infrastruktúra-hálózatok esetén, és hogy célszerű lenne ezt egy kicsit életszerűbbé tenni; tehát az elvárható hasznos élettartamhoz, a valós, elvárható élettartamhoz a jogszabályokat hozzáigazítani.
A helyzet a következő: rendkívül sok ilyen víziközmű-létesítmény valósult meg az elmúlt időszakban, tehát a KEOP-kézikönyv 2007 szeptemberében jelent meg, és onnantól kezdve, 2008-2009-től kezdve gyakorlatilag a teljes Magyarország területén számtalan település volt bevonva, jellemzően csatornahálózat-fejlesztésbe, -rekonstrukcióba, -bővítésbe, illetve vízszolgáltatás esetén is. Majd egyik mintapéldányáról nemsokára fogok beszélni. Ezek mindegyike, mindegyik pályázat úgy valósult meg, hogy már a pályázat benyújtásakor a részletes megvalósíthatósági tanulmánytervben az úgynevezett CBA-részben, tehát a cost-benefit analysisben, magyarul, a költség-haszon elemzésben be kellett mutatni részben az Európai Unió számára, tehát ugye, azon irányító hatóság számára, most nem a magyart értem, hanem a brüsszeli irányító hatóság számára, hogy az a beruházás, amit megvalósít adott esetben egy önkormányzat európai uniós forrásból, hogyan fenntartható 35 éven keresztül. Mert ugye, ilyen esetekben 35 évet kellett vállalni mint kötelező fenntartási időszak. De mivel az Európai Unió kötelezővé teszi számunkra teljesen joggal és érhető módon értékcsökkenési leírás képzését, ezért ebben a költség-haszon elemzésben már akkor és ott ki kellett mutatni, hogy az egyes településeken, mondjuk, a csatornadíj hogyan fog kinézni. Tehát mennyi lesz az alapdíj, és mennyi lesz a köbméterenkénti díj azért, hogy az értékcsökkenési leírást abban is már érvényesíteni lehessen.
Tehát magyarul, az egyes használók úgy fizetik ki ezeket a díjakat, hogy egyben fizetgetik kis részletekben azt a költséget is, amibe fog kerülni ennek az egész vízi közműnek a fenntartása. Tehát ötévenként le kell cserélni a kisebb gépeket, 10-15 évenként a nagyobb gépeket is, teljes egészében 35 év alatt újra ki kell fizetni a mű teljes bekerülési költségét. Ez egy nagyon-nagyon jelentős tétel, ez egy nagyon-nagyon jelentős teher az egyes önkormányzatok, illetve mondjuk ki, a fogyasztók számára. Nem csoda tehát, ha a kormányzat úgy gondolja, hogy a 35 éves időtartam igen csekély, nem beszélve arról, hogy nyilvánvalóan jóval hosszabb időtartamra épülnek ezek a rendszerek.
Mondjuk, azért azt, ami itt, csak Budapest belvárosában jellemző, hogy például nem messze innen a Nádor utca alatt egy 99 éves, elég nagy átmérőjű vízvezeték megy, azért azt már én is túlzásnak érzem, hiszen ez a hálózat vagy a hálózatnak egy másik szakasza volt az, ami felrobbant annak idején, egypár évvel ezelőtt ‑ talán többen is emlékszünk rá ‑ a Gellért Szálló mellett, és a Gellért Szállónak egy szárnyát gyakorlatilag teljes egészében elmosta. Tehát nem csoda, hogyha bárki úgy gondolja, hogy ezeket a létesítményeket életszerű kicserélni. Egy 50-60 éven belül nyilván mindegyikre sor kéne hogy kerüljön, de talán ez a 35 év túl rövid. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az önkormányzatok ezeket vállalták.
Most akkor tisztelettel kérdezném az államtitkár úrtól: ezekkel a vállalásokkal mi lesz? Mert ezeket azonban nemcsak az önkormányzatok vállalták, hanem rajtuk keresztül a teljes Magyarország. Tehát akkor jól értem-e, hogy ez a módosítás azt is jelenti, hogy az összes eddig megvalósult, KEOP-forrásból finanszírozott ilyen jellegű beruházásnál újra kell számolni az összes költség-haszon elemzést, és az összes, a már eddig befizetett, ilyen értelmű értékcsökkenési díjak is adott esetben visszajárnak a szolgáltatón keresztül a fogyasztóknak. Nagyon szeretném, ha erre egyértelmű választ kaphatnék, mert akkor, ha nem így volna, akkor viszont vagy az Európai Uniót csaptuk be, vagy a fogyasztókat csaptuk be, de valami biztosan nem stimmel ebben a rendszerben.
A másik az 5. § kérdése, ami arról szól, és aztán ez több más paragrafusban is megjelenik, hogy a szakmai szempontok érvényre juttatása miatt kívánatos, hogy a víziközmű-szolgáltatók is legyenek bevonva a különböző döntésekbe.
(15.00)
Milyen jó lenne valóban, ha a terveztetés fázisában a majdani későbbi szolgáltatók be lennének vonva, vegytisztán szakmai szempontokból. Sajnos ez azonban nem így történt, se a terveztetésbe nem vonták be őket, se a kivitelezésbe, se a választható technológiák közül való döntésbe, hogy melyik technológiát mikor, hol lehet alkalmazni, melyiket mikor érdemes használni. Így történhetett az is meg, hogy a bajai esetben vízminőség-javító projekt volt, szeretném külön kihangsúlyozni a nevét ennek a bizonyos pályázatnak, aminek egyébként a különböző adataiba éppen a jövő héten fogok beletekinteni az államtitkár úrnak a jóvoltából. Tehát nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon az adatok, ezek a bizonyos dokumentumok, amelyeknek egy része már rendelkezésemre áll, de az összes többi alátámasztja‑e azt az aggályt, amit egyébként a bajaiak éreznek igencsak a saját bőrükön, nevezetesen, hogy a bajai víz ‑ de nemcsak Baját érinti ez, hanem a bajai agglomerációról beszélünk, tehát 90 ezer emberről ‑ ihatatlan, büdös, semmire fel nem használható, tehát nemcsak hogy főzésre, de mosakodásra sem használható fel, azért, mert a választott technológia nem volt alkalmas. Hiába jelezte annak idején a szolgáltató, hogy ezt nem szabad választani, mert az akkor már megvalósult hálózat nem fogja ezt a bizonyos technológiát jól venni, nem lesz kompatibilis hozzá, a túlzottan magas oxigéntartalomra hivatkozva, ami a korábbi lerakódásokat feloldja, és ezért van ez a rettenetes helyzet ott Baján.
De nemcsak ilyen értelemben a választott technológia, hanem a terveztetés során, illetve a kivitelezővel kötött szerződés során is túl alacsonyra szabták meg azt az árat, ami az eredeti vízhálózat rekonstrukciójára fordítható volt. Tehát ha kicserélhették volna azokat a csőszakaszokat, amelyeket egyébként a szolgáltató maga is jelzett, hogy ezek nem lesznek kompatibilisek, akkor talán ez az egész probléma nem áll fenn. De mostanra eljutottunk odáig, hogy nagyon-nagyon sok milliárd forintot elköltöttünk európai uniós forrásból, zárójelben hozzáteszem: a miniszterelnök kijelentése óta tudjuk, hogy ez a mi pénzünk, a mi magyar adófizetői pénzünk, tehát magyarul: a magyar adófizetők pénze ment pocsékba azzal, hogy egy olyan szolgáltatást építettünk ki, ami használhatatlan, noha egyébként, ha ez a paragrafus akkor már megvalósult volna, tehát a szolgáltatót bevonták volna érdemben a terveztetésbe, a kivitelezésbe, akkor ez már nem fordulhatott volna elő.
A harmadik pont, amit szeretnék még gyorsan megemlíteni, amiről szintén szó volt, a 12. §, ami azt mondja ki, hogy a nem lakossági felhasználó által épített, tehát magyarul ingatlanbefektető által épített, de értékesítésre szánt lakások esetében nem kell majd víziközmű-fejlesztési hozzájárulást fizetni. Tudjuk, hogy új bekötés megvalósítását megelőzően kell mindig a fogyasztónak majd befizetni ezt a hozzájárulást, de úgy tűnik, hogy ezennel ezek a bizonyos ingatlanbefektetők fel lesznek mentve ezen kötelezettség alól. Na most, én azt gondolom, hogy már a ’48. március 15-ei 12 pontban is le volt írva az általános közteherviselésnek a kötelezettsége mint egy alapkötelezettség mindannyiunk számára, és én úgy gondolom, úgy gondolhattuk talán eddig, hogy ez most is érvényes a magyar jogrendben, de íme, látjuk, itt egy példa, hogy nem. Tehát vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek, akiknek nem kell fizetni. Hát milyen egyenlőbbek lehetnek? Ne nagyon menjünk messzire, maradjunk csak itt Budapesten: Kopaszi-gát, Garancsi-féle beruházás. Hány lakás fog ott épülni úgy, hogy majd az után magának Garancsinak nem kell kifizetni ezt a bizonyos hozzájárulást? Tehát ha a rezsicsökkentésről beszélünk, akkor Garancsi István esetén bizonyosan meg fog valósulni a rezsicsökkentés, mert ami az építéssel együtt járó, egyébként kötelező kiadás lenne, ő most ebben az esetben hirtelen-váratlan ‑ mennyi? ‑ milliárdos nagyságrendben fog megspórolni pénzt önökön, államtitkár úr.
És ennek a bizonyos hozzájárulásnak egyébként helye van. Tehát azért kell ezt kifizetniük, akár tetszik, akár nem, az embereknek, mert ennek az a célja, hogy egyrészt a kapacitást lekösse, tehát azt, ami az adott lakáshoz megy, a csőben biztosított vízmennyiség, azt a kapacitást lekösse, másrészt a hálózat rekonstrukciójára, fenntartására, karbantartására is ez egy alapot képez. Amikor megépülnek ezek a víziközmű-létesítmények, és már vannak úgymond fogyasztók, tehát egy csatornaberuházás esetén már vannak kibocsátók, hiszen egy adott faluban vannak ingatlanok, ott használják a vízhálózatot, akkor azoknak is kötelező érdekeltségi hozzájárulást fizetni, anélkül nem nagyon lehet rácsatlakozni a csatornahálózatra. Akik utólag építenek, azoknak szintén kötelező ugyanilyen megfontolás alapján ehhez a közösség által létrehozott rendszerhez ilyen módon csatlakozni, mert ez az általános felelősségvállalásnak a része.
De mondok egy másik példát, egy újpesti példát fogok mondani: a Metrodom-beruházást. Azért is érdekes a Metrodom-beruházás, mert több ezer lakás jön létre Újpesten, egy egyébként már eléggé zsúfolt városrészben, tehát nemcsak a vízi infrastruktúrát, hanem más infrastruktúrát is agyon fogja terhelni, ez egészen biztos, így például a közlekedési infrastruktúrát ez a rendkívül jelentős fejlesztés, de maga a cég, amit most önök egy hihetetlen nagyvonalú gesztussal megint csak rezsicsökkentésben részesítenek, egy kis, távoli faluban más 36 cég mellett egy volt kocsmaépületbe bejegyzett offshore cég. Biztos, hogy ezeknek akar a magyar állam kedvezni?
Államtitkár úr, honnan fog ez a pénz hiányozni, és miért jó egy offshore céget ilyen értelemben is előnyben részesíteni? Tehát én azt gondolom, hogy mindezek miatt az aggályok miatt, hacsak most az államtitkár úrtól nem kapunk valamilyen nagyon egyértelmű cáfolatot ezekre az általam felvetett problémákra, nem fogjuk tudni támogatni, annak ellenére, hogy összességében valóban csak technikai jellegű módosításokat tartalmaz a törvényjavaslat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)