KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik mindig is félig-meddig szkeptikusan állt a bioüzemanyagok kérdéséhez, pontosan azért is, ami már itt elhangzott Bartos Mónika képviselőtársamtól is, illetve az előterjesztői expozéban az államtitkár úrtól is. Amikor élelmiszer-termelés céljára is alkalmas földterületen termesztenek úgynevezett elsődleges bioüzemanyag előállítására szolgáló növényeket ‑ ha bioetanolról van szó, akkor elsősorban a kukorica, ha biodízelről, akkor a repce jön szóba, de természetesen más növények is ‑, akkor ez az élelmiszer-termelés elől vonja el a földterületet, és ebben az esetben számunkra ez nem támogatható. Természetesen nagyon sok vita van ezzel kapcsolatban, hogy ez szolgál‑e fenntarthatósági célokat, avagy nem. Ez a kiegyenlítő hatás, ami abból származik, hogy nem fosszilis tüzelőanyagokat égetünk el, hanem direkt erre a célra termesztett növényekből állítjuk elő az üzemanyagot, ami elég ezekben a motorokban, csak akkor érvényes, ha nem jár a bioüzemanyagok előállítása földhasználat-változásból járó, eredő további emisszióval.
Azt is látjuk, hogy az idő előrehaladtával és a világ népességének növekedésével a termőföld egyre értékesebbé válik élelmiszer-termelési célból is, és így egyre kevésbé van létjogosultsága élelmiszer-termelésre is alkalmas földterületen bármilyen más termelés, termesztés végzésének, hiszen már több mint hétmilliárd embert kellene egészséges élelmiszerrel ellátni, és már ezzel is vannak problémák. Magyarországon is ugyan nagyon nagy mennyiségű és jó minőségű termőföld áll rendelkezésünkre, de itt elsősorban az élelmiszer-termelési célra kellene koncentrálni.
Amiben van létjogosultsága, mondjuk, a bioüzemanyagoknak számunkra, amiben lehetőséget látunk, az tulajdonképpen a biológiailag lebomló, mezőgazdasági vagy erdészeti vagy halászati, elsősorban hulladékokból és nem termékekből, maradék anyagokból vagy biológiailag lebomló ipari és háztartási hulladékokból előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú üzemanyagok előállítása. Az irányelvből származik ez a definíció, de itt úgy van, hogy „termékek vagy hulladékok”, és amit mi támogathatónak tartunk, az elsősorban a hulladékok és a maradék anyagok ilyen célú felhasználása, nem pedig a direkt, elsőgenerációs bioüzemanyagok termelése.
Az meg egy másik kérdés, hogy a közlekedést hogyan lehet az üvegházhatásúgáz-kibocsátást megelőzve sokkal hatékonyabbá, tisztábbá, fenntarthatóbbá tenni. Erre természetesen nemcsak a bioüzemanyagok alkalmasak, hanem a közlekedés villamosítása, elektromos alapúvá tétele is, ami különösen a városi közlekedésnél a levegőminőségben is szerepet játszik, de az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében is akkor, ha az a villamos energia, amit közlekedési célra felhasználunk, megújuló alapokon van megtermelve, és nem, mondjuk, fosszilis erőművekben. Természetesen a megújuló mellé most ilyen szempontból az atomenergiát is ide lehet sorolni, hiszen az atomenergiával termelt villamos áram előállítása sem jár jelentős mennyiségű üvegházhatásúgáz-kibocsátással. Tehát inkább ebbe az irányba kellene menni, és tudom, hogy vannak elképzelései a kormánynak, hogy hogyan lehet a villamos közlekedést elősegíteni, terjeszteni.
Ahol pedig a bioüzemanyagoknak jelentősége lehetne: a mezőgazdaságon belül, valóban, mármint a gépjárművek, munkagépek, egyebek meghajtására, főleg olyan gazdasági körfolyamatokban, ahol a helyben megtermelt, elsősorban élelmiszercélú vagy más mezőgazdasági célú termények hulladékait és gazdasági értelemben, a mezőgazdaságban helyben keletkező más maradékanyagokat, hulladékokat használnak fel bioüzemanyagok gyártására, amely bioüzemanyagokat szintén helyben használnak fel akár ipari vagy közlekedési célra. Tehát mindenképpen egy zárt körfolyamat részeként megvalósuló, nem pedig nagyipari, nagyüzemi elsőgenerációs bioüzemanyagok termeléséről szól az az elképzelés, amit a Jobbik támogatni tudna.
Nyilvánvaló, hogy az Európai Unióban nemcsak a fenntarthatósági szempontok dominálnak, hanem az üzleti, gazdasági szempontok is a bioüzemanyagok szabályozásánál is, ezért bármennyire is a jóindulat vezérel bennünket, és a fenntarthatóságot mint célt bármennyire is támogathatónak tartjuk, mindig kétkedve tekintünk az ilyen szabályozásokra, amelyeket az Európai Unió e tekintetben meghoz, még ha tudjuk is, hogy ezeket az irányelveket Magyarországnak át kell vennie, saját joganyagába átültetni és harmonizálni. Ennek ellenére vannak kétségeink azzal kapcsolatban, hogy ez valóban hosszú távon a fenntarthatóságot úgy en bloc szolgálja-e, és ha életciklusszerűen tekintünk ezekre a bioüzemanyagokra vagy ezekre a földterületekre, ahol ezeket előállítják, akkor én azt mondanám, hogy inkább másfelé kellene a megoldást keresni. Természetesen ez is egy a megoldások közül, de nem a legjobb, így ennek fényében fogunk ennek a javaslatnak a támogatásáról a későbbiekben dönteni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)