KEPLI LAJOS, Jobbik képviselőcsoportja részé­ről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő­társaim! Azt hiszem, alapvetően támogatandó cél lehet minden esetben az, amikor a kormány a bürok­ráciát szeretné csökkenteni az egyes ágazatokban, illetve a különböző engedélyeztetési eljárások során, azonban mindig meg kell nézni nyilvánvalóan ennek a másik oldalát is, a hátterét, hiszen túl azon, hogy üdvözlendő, ha akár egy családi ház, akár egy kisebb méretű vállalkozás esetében a különböző közműhá­lózatokra való rákötési díjat nem kell megfizet­ni ‑ ami itt a törvényjavaslatban szabályozottan 32 milliméter a vízi közművek esetében vagy 4 köbmé­ter/óra a gázközművekhez való csatlakozás eseté­ben ‑, azonban ezeknek a költségeknek az elmaradá­sa nyilvánvalóan a másik oldalon is, a szolgáltatók­nál és a közműszolgáltatóknál is megjelenik.

Arról nem szól sehol a törvény, hogy az így ki­esett bevételeket a másik oldalról az állam kompen­zálja-e, vagy pedig tovább folyik a közműszolgáltatók nehéz helyzetbe hozása, ne adj’ isten, ellehetetleníté­se, hiszen a közműadótól elkezdve jó néhány más olyan intézkedés történt már az elmúlt években a kormány részéről, ami igencsak nehéz helyzetbe hozta a közműszolgáltatókat, folyamatosan jöttek is a panaszok ebből a szektorból. Természetesen túl azon, hogy a lakosságnak nem kell megfizetni, és ez pozitív, megkönnyíti a beruházások, építkezések költségeinek csökkentését, talán ösztönözni is fogja egy kicsit az építőipart is, ha ennyivel kevesebb a költség, és egyszerűsödnek talán az engedélyeztetési eljárások is, akkor ez egy pozitív dolog.

Azonban ahogy, mondjuk, a rákötések díjának elmaradása is egyfajta hiányt feltételez a másik olda­lon, tehát bevételkiesésként megjelenik a közmű­szolgáltatónál, ugyanúgy az ügyintézési határidők rövidülése is feltételezne egyfajta létszámbővülési szükségletet a közműszolgáltatói oldalon, tehát to­vábbi munkaerőre lesz esetleg szüksége a közmű­szolgáltatóknak ahhoz, hogy biztosítani tudják eze­ket a rövidebb határidőket, amelyeket a törvényja­vaslat megállapít. Erről sem szól nyilván ez a javas­lat, hogy erre ők fognak‑e többletforrást kapni az állam részéről, hogy ezeket tartani tudják, mert ez így nagyon szépen hangzik, és nagyon jól hangzik ez az elképzelés, ami ebbe a törvénybe van foglalva, de ha a másik oldala nem biztosított, és eredményeként csak tovább romlik a közműszolgáltatók helyzete, akkor lehet, hogy hosszú távon kárt okozunk ebben a szektorban, vagy kárt okoz a kormány egy ilyen ja­vaslattal.

(10.00)

Csak a vízi közművek területén 41 szolgáltató van ma, jelen pillanatban Magyarországon, amely 41 szolgáltatóból 35 vagy 36 önkormányzati tulajdonú, a többi pedig állami tulajdonú. Tehát itt most már nem arról van szó, hogy a gaz multikat ki kell üldözni a szektorból, és ezért mindenféle eszközökkel meg kell próbálni ellehetetleníteni őket, hanem itt több­ségében önkormányzati és kisebb részben állami tulajdonú cégekről van szó, akiknél ezeket a költsé­geket, vagy ahol a költségek a másik oldalon megje­lennek hiányként, valakinek viselnie kell nyilvánva­lóan. Ez valahol meg fog jelenni előbb-utóbb egy önkormányzati cégnél akár vagy egy állami tulajdo­nú cégnél is, ha ez valóban bevételkiesést okoz. Ez a víziközmű-szolgáltatók elmondása szerint cégenként akár éves szinten 500-600 millió forintos árbevétel-kiesést is okozhat, ami azért nem olyan kis összeg egy átlagos víziközmű-szolgáltatónál, akár a bekötési díjak elmaradása, akár az ügyintézési határidők rö­vidülése miatti pluszmunkaerő-igény vagy más egyéb, a törvényben felsorolt könnyítések okán.

Úgyhogy mindenképpen azt szeretnénk kérni a kormánytól, illetve államtitkár úrtól személyesen azt szeretném kérni, hogy válaszában majd térjen ki erre az oldalára is a kérdésnek; ugye, minden éremnek két oldala van.

Mi nagyon üdvözlendőnek tartjuk és támogatjuk azt, ha a lakosság terhei csökkennek mind anyagi, mind pedig adminisztratív szempontból, akár a kis­vállalkozásoké, akár a magánszféráé, de ne vezessen ez ahhoz, hogy közműszolgáltatók lehetetlenülnek el vagy pedig kerülnek a működésképtelenség szélére, csupán azért, mert ennek, ezeknek az intézkedések­nek a fedezetét az állam részükre nem biztosítja, és azt nekik kell majd kigazdálkodniuk a jelenleg is a nyereségesség határán vagy akár veszteségesen mű­ködő közműszolgáltatók esetében. Természetesen nemcsak a víziközmű-szolgáltatóknál, hanem a többi szektorban is hasonló kérdések merülnek föl ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban.

És ha már adminisztrációcsökkentésről van szó, akkor még felmerül egy olyan kérdés, hogy mennyi­ben szolgálja az adminisztrációs terhek csökkenését az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénymódosításnak az a része, amely lehetővé teszi, hogy az eddigiekhez képest törvényben szabá­lyozott települési biológiaiaktivitás-érték meghatáro­zása rendeleti szinten legyen szabályozva. Az eddigi­ekben ki volt kötve ebben a törvényben, hogy újon­nan beépítésre szánt területek kijelölésével egyidejű­leg a település közigazgatási területének biológiai­aktivitás-értéke az átminősítés előtti aktivitásérték­hez képest nem csökkenhet. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy az aktív zöldfelületek aránya nem változhat káros arányban, tehát nem csökkenhet. És most ez úgy módosul, hogy az átminősítés előtti aktivitásér­tékhez képest az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározottak szerint nem csök­kenhet.

Tehát továbbra is benne van, hogy nem csök­kenhet, de már ott van, hogy a végrehajtási rendele­tekben szabályozottak szerint, tehát egy kiskaput magában rejt: lejjebb delegálja ezt a feladatot, és ez akár egyfajta hátrányt is jelenthet ilyen szempontból vagy visszalépést a települési zöldfelületek szem­pontjából.

Főleg Budapesten, de más városokban is folya­matosan problémát okoz az, hogy a beépítések során a zöldfelületek minősége csökken. Ha négyzetméter­ben nem is csökken, mert pótolják különböző zöldte­tőkkel meg egyebekkel a beruházások során ezt a négyzetméterarányt, de aktivitása szempontjából nyilván egy parkot egy zöldtető nem tud pótolni, és ebből azért itt Budapesten is jó néhány probléma volt a Városliget beépítése kapcsán és még jó néhány más beruházásnál. Tehát ezt a rendelkezést vagy ezt a módosítást vagy ennek az indokoltságát szeretném, ha államtitkár úr elmagyarázná.

A különböző adatbázisokhoz való hozzáférést pedig természetesen pozitívnak tartjuk, hogy egysze­rűsödik a hozzáférés azok részére, akik erre jogosul­tak. Összességében megint csak az a helyzet ezzel a törvényjavaslattal, hogy nyilvánvalóan politikailag egy kormány számára rendkívül kedvező helyzetet teremt, hiszen mindenki örül annak nyilvánvalóan, ha nem kell közműcsatlakozási díjat fizetnie vagy rövidülnek az ügyintézési határidők, és egyébként ez egy pozitív dolog is. De mivel állami és önkormány­zati tulajdonú cégek tucatjai vannak a másik oldalon is, ezért nyilvánvaló, hogy az is az államot és az is az adófizetőket terheli végső soron, ha ezek a cégek ellehetetlenülnek vagy a működésük kerül kockára vagy kockázatossá válik. Ha csak a közműadót néz­zük, ami az előző években is már jelentős terhet je­lentett számukra, ez azt jelenti, hogy a közművek hossza alapján van kivetve ez a teher a közműszol­gáltatókra, ami sokszor nagyon nehéz helyzetbe hoz­za őket, tehát nyilvánvaló, hogy ha nem az a kor­mány deklarált célja, hogy ellehetetlenítse ezeket a közműszolgáltatókat, akkor valamilyen módon a másik oldalon kompenzálnia is kell ezeket a költség-, bevételkieséseket. Hiszen annak is végső soron a lakosság látja kárát, ha egy közműszolgáltató cég nem tudja biztosítani megfelelően a szolgáltatását, mert anyagilag vagy akár más szempontból olyan lehetetlen helyzetbe kerül, hogy nem bírja a feladatát tovább ellátni.

Tudom, hogy volt számtalan olyan közműszol­gáltató Magyarországon, ami indokolatlan volt, hogy például a vízi közművek esetében olyan nagy számú szolgáltató legyen, de most már ez a nagyságrend, ami most van, ennek a további szűkülése nem biztos, hogy olyan pozitív végkifejletű lenne. Arról is hallani lehetett pletykákat, hogy esetleg az 5 nagy állami és a 35 vagy 36 önkormányzati tulajdonú víziközmű-társaságot esetleg valamilyen formában összevon­nák, és néhány nagy multi, vagy ha nem is multi, hanem óriás közműszolgáltató jönne létre. Kérdés, hogy hosszú távon ennek mi a célja. Tehát remélhe­tően nem az ágazat későbbi újbóli privatizációját készíti elő. Remélhetően tényleg a fogyasztók érde­keit szolgálja. Vannak kétségeink a kormány előző évekbeli működését látva e tekintetben, úgyhogy egyelőre az álláspontunkat sem véglegesíteném ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Államtitkár úr válaszaitól többek között és a ké­sőbbi, esetleges módosító javaslataink elfogadásától tesszük majd függővé, hogy hogyan fogunk erre a törvényjavaslatra szavazni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzé­ki oldalról.)