SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hetek, hónapok óta rágódik az ország a Magyar Nemzeti Bank botránysorozatán, vagyis azon a felháborító pénzszóráson, ami valójában Matolcsy György több száz milliárdos ámokfutása.
Miközben a jegybankelnök által hátrahagyott számla egyre vaskosabb, egyre jobban látszik az is, hogy milyen szűk körnek csúsztatott Matolcsy a magyar emberek pénzéből. Lassan egy önálló parlamenti vitanapot megtölthetnénk azzal, hogy pusztán a felháborító kifizetéseket felsoroljuk, és azt, hogy a kedvezményezettek milyen sok szálon kötődnek egymáshoz. Ezt egy olasz maffiacsalád is megirigyelhetné. Urizálás, pénzszórás, luxusberuházások, korrupció.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország fulladozik a naponta kirobbanó új és újabb ügyekben. Azért fulladozik, mert ezek az ügyek nem oldódnak meg, nincs következményük. Arra is hónapokat kell várni, hogy minden részlet napvilágra kerülhessen. A Fidesz, a kormány és Matolcsy György nyilvánvalóan arra játszanak, hogy az emberek megunják ezt a botrányt, megunják és hazamennek. Sokan már legyintenek is, a politika cinikus hozzáértői pedig azzal intézik el az egészet, hogy a kormányoldal népszerűségének nem ártanak a botrányok, miközben az ellenzék sem erősödik a kormány hitelvesztése miatt. Csakhogy a probléma nem a Fidesz vagy az ellenzék támogatottsága, hanem a közélet, az emberek hitének a lerombolása. Kit érdekel, hogy hányan szavaznak a Fideszre vagy az ellenzéki pártokra, ha közben már semmit nem jelent egy szavazat, nincs súlya az állampolgári elvárásoknak, nincs következménye annak, ha sorozatban követik el a politika legfőbb bűnét azzal, hogy a magánérdeket a közérdek elé helyezik?
Ami most zajlik, az biztos útja annak, hogy a politika és az ország élete elszakadjon egymástól. A hatalmon lévők üzelmei nem a magyar emberek problémái, az emberek gondjai pedig csak sokadlagos szerepet kapnak a hatalmi döntéshozatalban. Biztos útja ez annak, hogy a politika magára zárja az ajtót, és mindenkit eltántorítson attól, hogy valami jót tegyen ezért az országért vagy a településéért, iskolájáért, kórházáért, utcájáért. A magyar emberek nem ismernek magukra az ország vezetőiben. Nem azt látják Magyarország döntéshozóiban, mint amit elvárnak tőlük, hanem egy idegen, korrupciós világot.
Tisztelt Országgyűlés! A Matolcsy György által vezetett Nemzeti Bank botránya veszélyes Magyarországra. Matolcsy György ma kockázatot jelent a magyar társadalom egészére. Matolcsy György ‑ rajta a miniszterelnöki jóváhagyás pecsétjével ‑ azt üzeni, hogy mindent lehet, csak kellő politikai hátszélre és támogatottságra van szükség. Matolcsy György kilép a nyilvánosság elé, és az arcáról annyi olvasható le, hogy ha a megfelelő emberek állnak mögötted, bármit megúszhatsz. Csakhogy eközben már az ország nyakáig ér a sár, és lassan belefulladunk mi, mindannyian, együtt. Azzal, hogy a kormány, az ügyészség menlevelet ad a jegybank vezetőjének, hogy sem politikai, sem jogi, sem erkölcsi felelősségvállalásra nem hajlandóak, végleg kihúzzák Magyarország alól a talajt, elvágják az utolsó kapaszkodókat is. Ez a politika Magyarország biztonságát, stabilitását és jövőjét veszélyezteti. Felszámolja a közös értékeket, aláássa a közös célokat, lehetetlenné teszi a közös cselekvést. Márpedig ezek nélkül egy ország nem több, mint éppen az egy helyen élők tömege, ahol mindenki úgy érvényesíti saját érdekeit, ahogyan éppen hatalmában áll.
A felelősségvállalás, az egymás iránt vállalt szolidaritás szétfoszlik, a múltból és a jelenből nem következik semmilyen jövő, mert arra nem építhetünk, hogy az önök után jövők majd még ügyesebben szórják a pénzt, és még ügyesebben hazudják el az egyébként nyilvánvaló korrupciót, urizálást, offshore-ozást. Nincs itt semmi látnivaló ‑ mindenre ennyi az üzenetük, ezt szajkózzák; néha pedig másokra mutogatnak. Önök azt képzelik, hogy Magyarország a tízmillió strucc országa. Azt képelik, hogy mindenki a homokba dugja a fejét, közben a kormányon lévők pedig azt csinálnak, amit akarnak. Egyszerűbben szólva: hülyének néznek mindenkit. De az emberek nem hülyék, csak kiábrándultak.
Tisztelt Ház! Ideje véget vetni a Matolcsy-történetnek, mert nemcsak a kormánytöbbség, hanem mindannyian fizetjük az árát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)