MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nagyjából hét órán keresztül hallhattuk a vitanapot, de sajnos ez is kevés volt arra, hogy egyetlen olyan épkézláb érvet is el tudjak fogadni a kormány részéről, amely alátámasztja azt a gyalázatot, amire készülnek.

Ebben a hét órában rengetegszer meghallgathattuk azt, hogy a szocialista és a kormányoldali képviselők hogyan vádolják egymást a múltban elkövetett bűncselekményekkel vagy legalábbis bűncselekménygyanús esetekkel. Ezt nagy örömmel hallgattuk volna egyébként, ha nem egy ilyen tragikus végeredménye lett volna az egész történetnek, hogy 25 év után itt tart ez a nép, ez az ország. Egyébként biztatnám ezúton is a már elég szerényen jelen lévő képviselőket, hogy ha ennyire jól informáltak a mások gyanús ügyeiről, jó lett volna, ha ezt nemcsak a Parlament falai között mondják el, hanem mondjuk, besétálnak a bizonyítékaikkal az ügyészséghez. Azt hiszem, egészen más országban élhetnénk, ha az egymást követő kormányok az elszámoltatást valóban komolyan vették volna, és nem csak itt a Parlament falai között pufogtatnák ezt.

A végeredményt látjuk. Látjuk, hogy a magyar nemzeti vagyon teljesen lenullázódott, a maradék 380 ezer hektár állami földet éppen ezekben a napokban adják el, miközben az államadósság a sokszorosára emelkedett. Ez normális országokban két, egymásnak ellentmondó folyamat lenne, nálunk meg sajnos párhuzamosan zajlott a két dolog.

Sokszor hallhattuk azt az érvet ma, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Ezzel a feltételrendszerrel sajnos pont nem ezt fogják elérni. Nem nagyon tudom elképzelni azt, hogy 20-30 évekre jelenleg bérlettel leterhelt területeket majd pont olyan polgárok fogják vagy próbálják megvásárolni, akik feltétlenül megművelni szeretnék azt. Esély nincs arra, hogy az ő aktív életük során ezen valóban gazdálkodni tudjanak. Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy valaki már most tudja a még meg nem született, vagy éppen megszületett gyermekéről, hogy 30 év múlva bizony gazdálkodó szeretne lenni. Tehát itt felettébb gyanús a dolog, és felmerül a spekuláció szándékának lehetősége.

Azt pedig, hogy a Jobbikot szembe próbálták állítani a családi gazdálkodók érdekeivel ‑ ez Fazekas miniszter úr zárszavában többször elhangzott és nagyon jó, hogy legalább napirend utáni keretekben tudok reagálni erre -, teljes mértékben vissza kell utasítanunk. Mi azt nem tartjuk kizártnak, sőt én is tudom jó néhány gazdálkodó ismerősömön keresztül, hogy bizony vannak olyan gazdák, akik várják ezt a földprivatizációt. Miért ne várnák? Természetesen örülnek annak, ha van esély arra, hogy hozzájutnak néhány hektár termőföldhöz, és ki tudják bővíteni esetleg a saját gazdálkodásukat egy akkora birtokméretre, amely mondjuk, nyereségesebb a mostaninál. Ettől függetlenül nem mondhatjuk azt, hogy ez az egész társadalom érdekét szolgálja. Miért ne lehetne egy olyan helyzetet elképzelni ‑ és szerintünk, a Jobbik szerint ma egy ilyen helyzet van -, ahol bizony a 10-15 ezer gazdálkodó, akit önök annak tekintenek, fog tudni szerezni termőföldeket?

Most tegyük félre a dolog politikai színezetét! Feltételezem, hogy ezek javarészt kormány közeliek lesznek; önök azt mondják, hogy nem. Ezt tegyük félre! El tudom képzelni, hogy ennek a 10-15 ezer családnak akár még hasznára, boldogulására is válhat. Ettől függetlenül felelős magyar politikusként szerintem azt kell megvizsgálnunk, hogy ez mit fog okozni a magyar társadalomban, milyen hosszú távú következményei lesznek, és mit fog jelenteni ez a 10 millió embernek. Mert ezzel a lépéssel önök egy normális, tisztességes kormány lehetőségeit nullázzák le sok tekintetben. Ezzel a húzással egy önöknél a vidékre jobban odafigyelő kormány sem fog tudni majd demográfiai célprogramot, szociális célprogramokat megvalósítani, és az önkormányzatok, jól működő munkahelyteremtő projektek számára sem fog tudni állami földet biztosítani. Ezzel ez a legnagyobb probléma, hogy most önök kiszolgálják vele a barátaikat, rövid távú érdekeik szerint cselekednek, közben viszont a jövő kormányai, a jövő nemzedékek elől veszik el a lehetőséget, hogy komolyan, érdemben bele tudjon szólni az állam abba, hogy mi történik a magyar vidéken.

Persze, vitatkozhatunk a különböző jogszabályokon, ez a dolgunk, ez a munkánk és tegyük is ezt, de lássuk be, hogy hosszú távon évtizedekre előre gondolkodva egyetlenegy lehetősége van a mindenkori kormányoknak, hogy meg tudjuk védeni hosszú távon, fenntarthatóan a magyar földet, az pedig az lesz, ha a tőkefejezet alól ki tudjuk vetetni a termőföldkincsünket. Erre a mai gyorsan változó Európában egyre több lehetőség van. Csak szövetségeseket kell találni, és minél több állammal, kormánnyal meg kell tudni értetni, hogy enélkül nem lehetünk képesek hosszú távon megvédeni nemzeti kincsünket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(22.40)