KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a vita vége felé már nehéz újat mondani. Több jobbikos képviselőtársam beszélt a kérdésről, a termőföld privatizációjáról többféle megközelítésben, de én is egy-két gondolattal hozzájárulnék a vitához, illetve szűkebb pátriám, Hajdú-Bihar megye néhány példájával érzékeltetném azt, hogy miért is tiltakozunk ezen lépés ellen, és mik azok a tapasztalatok, amelyekből kiindulva a Jobbik ellenzi ezt.
Ahogy már elhangzott, a termőföld nemzeti kincs, aminek elkótyavetyélése a hazaárulással egyenértékű. Az más kérdés, hogy a kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők mit értenek elkótyavetyélés alatt, de úgy érzem, elég egyértelműen fogok fogalmazni, illetve a képviselőtársaim ezt megtették. Azt is tudjuk, hogy a föld és a víz lesz a legnagyobb érték az elkövetkezendő évtizedekben, és ezt az értéket őriznie kell a mindenkori magyar kormányoknak.
Ahogy Magyar Zoltán az elején elmondta vezérszónokijában, ez nemzetbiztonsági kérdés is, és ha már földprivatizációról beszélünk, akkor hadd idézzem ide azt a rablóprivatizációt, ami a 90-es években zajlott. Az akkor még liberális Fidesz támogatta ezt, így nem csoda, hogy ezt a földmagánosítást is a Fidesz-kormány hozta az országra.
(21.10)
Többször elmondtuk, hogy az Orbán-kormány nem a helyi családi gazdálkodókat hozza helyzetbe az állami földbérletpályázatokkal ‑ ahogy hangzatos ígéretei szólnak -, hanem klientúraépítésre használja azt, és félő, hogy az állami földek privatizációja kapcsán is hasonló lesz a gyakorlat.
És akkor, ahogy az elején ígértem, néhány Hajdú-Bihar megyei példával élnék. Kaba, 2011-2012: 16 helyi gazdálkodó társulásba tömörülve pályázott a földekre, valamennyien megkapták az elutasító határozatot, ahogy a külön pályázó, helyi 8-10 gazda is. Viszont más településekről pályázók nyertek, és nem is akárkik, nem is akármilyen fideszes kötődéssel: Bihartorda fideszes polgármestere vagy a rendkívül jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező, akkori püspökladányi főállatorvos. De ez a földmutyi Hajdúböszörményig is elért. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik pályázatának ‑ amit 2013 januárjában írtak ki ‑ részeként a földek felét a Fidesz egykori önkormányzati képviselőnője nyerte meg, aki 2011 óta a Nemzeti Földalapkezelő Hajdú-Bihar megyei irodavezetője volt. Az akkor kiosztott földek tulajdonosi jogait a nyertes hölgy munkaadója, az NFA gyakorolta, gyakorolja. Önök mondhatják erre is, hogy törvényes, de rendkívül etikátlan ez a gyakorlat, és ez ellen is felemeltük a szavunkat annak idején, önök pedig csak annyit mondtak, Horn Gyulát idézve, hogy „na és?”. (Dr. Fazekas Sándor: Nem mondtunk ilyet.)
Ha már a Hortobágyi Nemzeti Parknál tartunk, itt történt egy Kehi-vizsgálat. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 428 pályázat ellenőrzése során jutott arra a megállapításra, hogy a pályázatok közel 30 százaléka esetében nem lett volna szabad a szerződéseket megkötni, és ebből 14 százaléknál, azaz több mint 40 pályázatnál a pályázó valótlan adatokat közölt vagy nem felelt meg a kiírás feltételeinek. A fennmaradó pályázatok negyedénél, mintegy 80 esetben pedig gazdasági terv szubjektív pontszámaival nyert a pályázó. Ezt nem az ellenzéki politikusok mondják, hanem a Kehi-jelentés tartalmazza ezt.
Engedjék meg, hogy a hozzászólásom végén egy saját tapasztalatot osszak meg önökkel, ami elég megrázó tapasztalat volt. Váncsod és Mezőpeterd közötti földekről volt szó pályázat során, és egy idős gazdával beszéltem, aki 42 éve gazdálkodik a földjén. Ő nem nyerte meg a pályázatot, gyakorlatilag a juhaival együtt elzavarták a földről. Egy városi, huszonéves fiatalember nyerte ezt a pályázatot. Könnyek közt mesélte a bácsi nekem ezt a történetet.
Ez az, ami ellen mi mindig is tiltakozni fogunk, és ezen tapasztalatokból kiindulva nem lehet támogatni az állami földek magánosítását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)