HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP):Köszönöm szépen. Nagy István államtitkár úr szavaira szeretnék reagálni, méghozzá két dologban is.

Egyrészt, államtitkár úr, ez van, amikor magyarázkodnia kell, mert igazából nincsenek érvek. Pont az, amit eddig csináltak, cáfolja meg, amit mond. Hiszen azért kellett a földhaszonbérleti pályázatoknál is feltételeket kiírniuk, hogy miként kéne a földeket hasznosítani, hogy káros folyamatokat megállítsanak, és hasznos folyamatokat indítsanak el. Mert magától ez nem megy végbe! Ha most a földeket eladják, akkor ebbe nem tudnak beavatkozni. Ezért nem áll meg az az érv, amit ön mondott.

Amit Heringes képviselő asszonynak válaszolt a földek méretével kapcsolatban, az meg egészen vérlázító. A képviselő asszony nem azt kifogásolta, hogy 60 ezer hektárnyi területet 40 ezer részre szétírva miért értékesítenek, ezzel nincs senkinek baja. Államtitkár úr, azzal van baj, hogy 320 ezer hektárt értékesítenek tízezer részre szétírva! Ezzel van a baj, államtitkár úr! Ezzel! És ön elegánsan átlépett efölött.

De igazából nem ekkor jelentkeztem kétperces felszólalásra, hanem a szociális szövetkezeteknél. Ez volt a kedvencem, hogy a szociális szövetkezeteket a tudásban kell megerősíteni. Hát, államtitkár úr, nem kétlem, hogy önök ebben elkötelezettek! Éppen most írtak ki egy pályázatot arra, hogy 70 millió forintot szociális szövetkezetenként 10 szociális szövetkezet esetében, azaz összességében 700 millió forintot költenek el úgy, hogy képzést, oktatást kell ezeknek a szövetkezeteknek megcsinálniuk egy hét alatt. Egy hét alatt! Ehhez adnak 70 millió forintot szociális szövetkezetenként, hogy egy hétig oktassák őket! És majd így jól beleöntik a tudást a szociális szövetkezetek fejébe, ahogy ön ezt igényelte! Csak aztán, amikor ezt a tudást hasznosítani akarnák, akkor már föld nem lesz, ahol értékesíthetnék ezt a tudást.

Államtitkár úr, ne nézzük hülyének egymást! Amit itt csinálnak, az elfogadhatatlan! (Taps az MSZP padsoraiból.)