FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sallai R. Benedek valamiért azt gondolja, hogy a Fidesz értékrendjével, a polgári értékrenddel ellentétes az, hogy véleményünk szerint a legjobb helyre, a gazdálkodók kezébe juttatjuk a jelenleg az állam tulajdonában lévő termőföldet. 1995-96 óta folyamatosan vita folyik arról, hogy mi a helyes gazdálkodási mód ezzel a területtel.

Néhányan vagyunk csak itt a parlamentben, akik ezt a vitát már akkor elkezdtük lefolytatni, és valljuk meg őszintén, amikor 1998-2002 között a polgári jobboldal volt kormányon, az akkori ellenzéknek, a jelenleg is ellenzékben lévő baloldalnak nem tetszett az akkori kormány döntése az állami földek hasznosításáról, amikor pedig 2002 és 2010 között a baloldal volt kormányon az SZDSZ-szel együtt, nagyon komoly kritikát fogalmaztunk meg, hogy véleményünk szerint helytelen az a mód, ahogy az állami termőföldeket kezelik. És miért? Azért, mert ahogy itt többen kifejtették, az állam sohasem gazdálkodott rajta, pontosabban amikor állami társaságokon és oda kinevezett államigazgatási személyeken keresztül megpróbált gazdálkodni, annak rendszerint rossz vége lett. Ezt mutatják a különféle ellenőrzések. Ezért döntő mértékben, főleg a termőföldek esetében a bérbeadás volt az egyedüli mód, amivel hasznosította az állam ezeket a területeket.

Amikor 2010 után újra a bérbeadást választotta a kormány a lejárt bérleti szerződésekből felszabaduló területek hasznosítására, akkor a mostani három ellenzéki párt, a kibővült baloldal, a szélsőjobb nemzeti radikális párt, valamint az LMP ‑ amit nekem nehéz meghatározni stílusjegyekkel, hogy zöldpárt vagy nem zöldpárt, ez az ő dolguk; egy újabb formáció, inkább liberális irányzatú formáció ‑ a maga módján össztűz alá vette a kormány bérbeadási politikáját. Mondhatnánk azt, hogy 1994-95 óta, amióta egyáltalán tisztázódott, hogy az állam tulajdonában maradtak termőföldek a kárpótlások lejárta után, nem volt olyan helyzet, amikor az ellenzék oldaláról valaki ne kritizálta volna meg, hogy mit tesz az aktuális kormány azzal a termőfölddel.

Ezek után a kormány úgy döntött, hogy véget vet annak az áldatlan vitának, amely 14-15 éve folyik a parlamentben, mert azt gondolja, azt állítja ‑ s ezzel én is egyetértek, és önök bármennyire is úgy gondolják, hogy demagóg ez a szöveg, ahogy hallhattuk is az egyik felszólalótól -, hogy a termőföld mégiscsak a legjobb helyen a magyar gazdánál van. Hangsúlyozom itt a magyar gazdát, mert ugyan a vitában nem került erről szó, és nem is szeretnék túlságosan széles ajtót nyitni ezen a vitafelületen, de azt azért itt, házon belül tudjuk, hogy az Európai Unió kifogással élt a földforgalmi törvény egyes szakaszaival szemben.

Ebből két szakasz számunkra nagyon fájdalmas, ezért a végtelenségig védekezni is fogunk ezzel a kritikával szemben. Az egyik az, hogy miért csak a földművesek vásárolhatnak termőföldet a törvény életbe lépése után. Miért csak a gazdálkodók? Igen, az EU azt gondolja, hogy ki lehet nyitni a klasszikus piaci szereplők mindegyikének a termőföldvásárlást.

A másik kifogás meg úgy hangzik, hogy Magyarországon miért csak magánszemélyek vásárolhatnak termőföldet. Társas vállalkozások miért nem? (Gőgös Zoltán: Ki mondott ilyet, Sanyi?) Úgy, ahogy azt a DK követelte már a 2014-es programjában, hogy a társas vállalkozások felé is nyissuk ki a termőföldvásárlást, akikkel az MSZP a most hangoskodó Gőgös Zoltán vezetésével egy platformon indult 2014-ben. (Zaj az MSZP soraiban.)

Ez a védekezésünk még tart, de a végtelenségig nem tarthat, ezért nagyon nagy kérdés, hogy ennek a vitának mi lesz a vége. Véleményünk szerint mégiscsak az a legjobb helyzet, hogy egy nem várt fordulat esetén jobb megelőzni a bajt, és a termőföld a legjobb helyen mégiscsak a magyar gazdánál van. Az imént itt hangzatos szavak hangoztak el, mint Szent Korona, aztán hogy ezer év óta minden évszázadban társadalmi, közösségi meg állami tulajdon volt, de mi azt gondoljuk, annál jobban, mint a magángazda, senki nem tud a saját tulajdonáért küzdeni. (Zaj az MSZP soraiban.) Ezt láttuk az 1800-as és az 1900-as években, és sajnálatos módon a kommunizmus alatt is, amikor rendkívül…