GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez egy ciklusokon átívelő történet, nyilván azt fogja rá mondani, hogy mi is megígértük 2010-ben. De azóta eltelt öt év, és azt szeretnénk, hogyha valami történne ezzel az úttal.

Nagyon-nagyon sok ígéretet hallottunk az elmúlt időszakban, az utolsót augusztusban egy reptérbekötő felüljáró, illetve egy becsatlakozó út építéséről, de minket inkább az érdekelne, hogy mi történik ezzel a főúttal, hiszen én tegnap is este is ezen jöttem föl, nyugodtan mondhatom, hogy egyszerűen életveszélyes. Egy olyan útra, aminek minden kanyarban le van szakadva a széle, ahol óriási nyomvályúk vannak, esőben borzasztó rajta menni, arra nem lehet azt mondani, hogy ki mit ígért, azt lehet mondani, hogy akkor mi történik vele. Én sajnos a forrását ennek nem látom, és azért is tenném föl a kérdést, hogy körülbelül mégis mire lehet számítani.

Annak idején ‑ még nyilván a mi kormányzásunk alatt ‑ volt egy ígéret a NATO felé is, hogy ebből egy használhatóbb út készül. Hozzáteszem, mi soha nem ígértünk kétszer kétsávos utat, most ilyenről is hallottam. Nyilván az lenne az igazi, de én azt gondolom, hogy a legfontosabb most az lenne, hogy a mostani abszolút balesetveszélyes állapot megszűnjön. Ehhez jelenleg elsősorban egy burkolatcsere kellene, ahol lehet, persze szélesítéssel. De én azt szeretném kérni, hogy tényleg komolyan kellene venni ezt az utat, mert iszonyatos kamionforgalom van rajta, és gyakorlatilag közlekedhetetlen, tehát nem lehet vele mit kezdeni.

Úgyhogy, államtitkár úr, azt szeretném kérni, hogy próbáljanak ezzel valamit kezdeni, ha mást nem, a legveszélyesebb szakaszok felújításával, aztán majd eljön az ideje, amikor végre ebből egy normális, használható út lesz, de ez a kérdés nem halasztható tovább. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)