HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem is az évszázad kihívásáról kell most szólnom, talán néhány olyan szempontot is megemlítve, ami az okokra is felhívja a figyelmet. A magyar emberek elsöprő többsége azt kívánja a parlamenttől, hogy ezt a vészhelyzetet gyorsan és hatékonyan kezelje. Természetesen, amikor az okokat keressük, akkor vannak középtávú és hosszú távú feladataink is, amit nem mi magyarok, hanem az európai kultúra többi tagállama és nemzete együtt tud csak megoldani, de először talán ezt a jelenlegi helyzetet néhány gondolattal hadd elemezzem.

A határainkon egy olyan tömeg jelent meg, amelyik képtelen integrálódni, és az integráció szándéka sincs meg benne; ez a probléma gyökere. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) A másik: persze, nézzük meg azokat a képeket, amelyeket a média állít elénk, mert a kérdés nem úgy merül fel, hogy emberiesség vagy önvédelem, hanem emberiesség és önvédelem, mert ott van a vízbe fulladt gyermeknek a képe, és mellette ott van annak a terrorcselekménynek a képe, amit azok követtek el, akik ma a nyugat-európai országokban, egy nem integrált körülmények között, hanem egy monokulturális tömbben élő személyek voltak. Tehát emberiesség és önvédelem.

Persze, felmerül rögtön a kérdés, hogy kik tudnák megoldani ezt a súlyos problémát. Nyilvánvaló, ma már többször elhangzott, ezt az európai vezetők képesek. De mi a probléma náluk? Én nem osztom azok véleményét, akik tudatosságra gondolnak, én azt mondom, hogy ez tehetetlenség, márpedig a tehetetlenség az ő hozzáállásukból, vagyis eszmeiségükből fakad. Az a multikulturális társadalomba vetett hit, liberális dogma, amit ők vallanak, régen megdőlt. Ilyen jellegű bevándorló tömeggel kapcsolatban ezt értelmetlenség említeni, mert lehet multikulturális társadalom az Európában évszázadok óta élő nemzetek között, de nem lehet egy idegen kultúrából, egy egészen másfajta és minden mással szemben intoleráns világot képviselőkkel egy olyan társadalmat építeni, ami egy integrált társadalom.

Engedjék meg, ha már az okokra hivatkoztam, akkor ennek két szintjéről is szóljak valamit. Azokban a kibocsátó országokban - Irak, Szíria -, ahol ma olyan állapotok vannak, ahonnan menekülnek az emberek, esetleg meg kellene nézni, hogy vannak-e nyugati országok, akik ennek előidézésében részesek voltak, de ezeket az országokat éppen a globális együttműködés eszközével kényszeríteni kellene arra, hogy emberi körülményeket teremtsenek. Tehát a kibocsátó országokban békét kell teremteni.

A másik ezzel kapcsolatos megoldás, hogy a szomszéd országokban, akik képesek az azonos kultúrából származó menekülteket befogadni, ahogy be is fogadják őket, hiszen millió számra vannak már ott menekültek, ezeknek meg kell adni azt a segítséget, amivel képesek ezt a feladatot elvégezni, hiszen a probléma gyökere abban van, hogy a két kultúra között akkora különbség van, hogy Európa maga nem képes ezt a feladatot ellátni.

Tegyünk azért említést néhány mondatban arról is, hogy milyen, ennél sokkal mélyebb okok is játszanak közre, amiket már nehezebb befolyásolni, de a befolyásolás szándéka nincs is meg. Gondoljunk csak arra, hogy milyen demográfiai feszültség van: Európában vákuum, túlnyomás pedig a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Közép-Afrikában, és ez a kettő kiegyenlítődni akar; ez ellen is kell valamit tenni. Vagy az éghajlatváltozás, Afrikában a vízprobléma; vagy a gazdag országok és a szegény országok közötti különbség, ez ellen is tenni kell valamit. Nem Magyarország feladata ez, a nemzetközi összefogásnak a dolga.

Magyarország és kormánya, reméljük, a parlament is mindent megtesz a maga részéről, hogy ezt a kérdést kezelje.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)