DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten temették el Karátson Gábor Kossuth-díjas írót, műfordítót, polihisztort. Ő elment, de látnoki szavai a globális egyensúlytalanság következményeiről itt maradtak. Itt maradt a figyelmeztetés, mi vár ránk, ha a kímélet elve fölé helyezzük a használat elvét. Azt mondta Karátson Gábor, lehet ugyan az elnyomó apparátusok, a hatalom, a kizsákmányolók oldalán élni, de nem érdemes. Az ember az elnyomottak, a természet oldalára áll, ezzel tud használni az embereknek, és a lelkében is jó érzés támad.

Két vezércsillaga volt életének, 1956 és a Duna. 1956, ahol szavai szerint az emberek meg akarták találni egymást. A Duna megmentése, ahogy az egyik gyászbeszéd fogalmazott, metafizikai jelentőségre tett szert életében. Annak az élethalálharcnak lett a jelképe Lányi András megfogalmazásában, amely a második ezredfordulón világszerte zajlik az élővilágot pusztító technikai civilizáció gyilkos erői ellen, az emberhez méltó létfeltételek védelmében. Ő választotta a Duna Kör jelmondatát: minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak. Amikor megkérdezték, hogy annak idején mi vitte a rendszerváltó mozgalmak egyikébe, a Duna Körbe, így válaszolt: „A természet eltüntetése. Nemcsak a Dunáé, hanem például az is, hogy nincs már hajnali hűvösség, hajnali csend. Ebből még nagy bajok lesznek, amikor egy-egy ilyen hangulat távozik.”

Úgy fogalmazott: nemcsak a férfit és a nőt szerkesztette egybe az Isten, hanem a rétet és a fűszálakat is, az eget és a madarakat, a hegyet és az erdőt, és a vaddisznókat, őzeket, szarvasokat, a talajt és a gilisztát, a patakokat és a tisztaságot. Sok idejébe került ez az egybeszerkesztés, mint egyfajta jogharmonizáció, ezt nevezzük evolúciónak. Ám túlságosan is régóta folyik már az evolúció elleni támadás azok részéről, akik nem haboztak a teremtés értelmére törni egy pillanatig sem. Romhalmazzá, szemétteleppé változtatták a Földet.

Úgy figyelmeztetett minket Karátson Gábor néhány évvel ezelőtt: Európa úgy élt évszázadokig, hogy szinte észre sem vette, mit művel máshol, hogy amit művel, az mennyire ellenkezik saját szellemi küldetésével. Most már kezdi önmagát is megszüntetni. Ha eddig nem, hát most már ideje volna föllázadnia. Ez volna az igazi európai forradalom önmaga ellen, megtagadni az európaisághoz fűződő eredendő bűnt. Majd úgy folytatta másutt: ez a földi szféra rettenetes veszélynek van kitéve. Akár az úgynevezett természet a túlnépesedéssel, mi is felszámolódunk és megcáfolódunk.

Minden arra a kérdésre fut ki, hogy van egy lény, amely ebbe előbb bekerült, aztán erőszakosan kitépte magát belőle, és akkor tulajdonképpen saját magát is halálosan megsebezte.

Itt vannak szavai 2003-ból, az akkori iraki háború elleni béketüntetésről. Úgy figyelmeztetett mindnyájunkat, hogy az iraki háború másik végén a világnak ennek az olajfaló civilizációnak a presztízsét növeli tovább. A kőolaj az ő istenük. Nemcsak az amerikai óriástank alatt szakadt le az úgymond gyengécske híd, maga a Föld sem tudja már elviselni a globalizált technovilágot. Úgy fogalmazott: a globalizáció ki fog pukkadni, mint egy luftballon.

És itt vannak szavai a hazaszeretetről, a Kárpát-medencéhez való kötődéséről. Így fogalmazott: „Ragaszkodom ehhez az országhoz, sőt nem csak ehhez, mivel származásom révén részben Erdélyhez és a Felvidékhez is kötődöm. Nekem ez a hazám, ez a táj és ez a nyelv, akárhogy nézzük. Másfelől teljesen kozmopolitának érzem magam. Csodálkozom azon, hogy ez a mostani vitákban miért jelent ellentétet, mert ez ugyanaz, hiszen a kozmosznak vagyunk a polgárai. A kozmosznak pedig egyik jellegzetessége a helyek rendkívüli fontossága, ami minden vallásban jelen van. Arról a helyről, mely nekem kiosztatott, nemhogy nem mehetek el, hanem eszem ágában sincs elmenni innen, mert akkor megszűnik a kozmosszal való kapcsolatom. Ebben az értelemben számomra a magyarság kozmikus valóság. Ugyanazért vagyok eltökélt itten,amiért kozmopolita vagyok.”

Ezek a szavai Karátson Gábornak arra intenek bennünket, hogy globális egyensúlytalanságok közepette is adósságunk van a jövő nemzedékekért, adósságunk van azért, hogy a Kárpát-medence természeti és kulturális örökségét megőrizzük, és felelősen gondolkodjunk a globális válságokról. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)