DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Már nem szerettem volna hozzászólni, de Tuzson képviselőtársam megihletett. Őszinte csodálattal hallgattam, amit mondott. Voltak olyan részek, amik tényleg fantasztikusak. Ön azt mondja, a két alapjogot úgy állítjuk egymással szembe, hogy ha valaki spekulatív céllal túl sok adatot kér ki és ez nagyon leköti a hivatalt, akkor másoknak, akik ügyet intéznek, majd nem jut ügyintéző, akkor az ő tisztességes eljáráshoz való joguk sérül. Azért nem biztos, hogy ez az Alkotmánybíróságon megállná a helyét. (Dr. Bárándy Gergely: Necces erősen!) Ezt azért tisztázzuk. Itt nem két alapjog egymás mellé állításáról van szó. Ha erről van szó, és nem tudja az adott hivatal ellátni a feladatát, mert a feladata a közadatok kiadása is, akkor fel kell venni még egy munkaerőt, vagy még kettőt. Tehát a kettő nem állítható egymással szembe. (Tuzson Bence: Nem ez az alapfeladata!) De ugyanúgy feladata a közadatokhoz való hozzáférést megteremteni. Az, hogy most alapvetően engedélyek kiadásával foglalkozik, ugyanúgy feladata bizony és alkotmányos feladata, hogy kiadja ezeket az adatokat.

Értem a logikát, hogy ne terheljük le túlságosan ezeket a szegény hivatalokat, vannak notórius adatkérők ezek szerint, akik visszaélésszerűen igényelnek adatokat. Biztos van egy-két eset, de nem ez a túlnyomó gyakorlat. Ezért javasoltam, hogy rakják fel az internetre. Ez ilyen egyszerű. Ha eltelik elég év és felrakom most is és jövőre is, meg azután is, és már tíz évre visszamenőleg fel lesz rakva az internetre, akkor azt lehet mondani, hogy ott van az interneten. Megértem, ha azokat a kötelezettségeiket nem teljesítik, hogy hozzák nyilvánosságra az adatokat, mert egyébként higgyék el, lehet, hogy önök nem tapasztalták ezt, én sajnos igen sok esetben, hogy olyan adatokat sem raknak fel az internetre, amit egyébként fel kellene. Számtalan esetben fordultam jómagam is és önkormányzati képviselőnk is olyan adatért, amit, mondjuk, a törvény szerint nyilvánosságra kellett volna hozni. Tehát nemcsak hogy közadat és betekintést kell engedni, hanem fel kellett volna rakni az internetre. Ezt nem tették meg, és ezért kellett egy kérvényt beadni és utána adott esetben pereskedni.

Tehát rossz irányba indulunk el. Használjuk ki a digitális kor vívmányait! Nem tegnap találták ki az internetet egyébként. Tehát már 5-10 évre visszamenőleg is fenn kellene lenniük ezeknek az adatoknak. Ez rossz gyakorlat, ha azt próbáljuk megteremteni, hogy majd eldöntik, mit raknak fel, mit nem raknak fel, mi a döntés-előkészítés, mi nem, mennyibe kerül, hogy kiadják. Ezek ugyanúgy gátak. Ezek ugyanúgy gátak és bár nem szeretnék európai uniós jogi példákat hozni erre, de ebben az esetben a lényeg az, hogy az európai jogfejlődésben ismertek azok a szabályozások, hogy formálisan valami megfelel a jognak, de egyébként gátolja annak a megfelelő módon való végrehajtását. Gátolja, hiszen olyan akadályokat gördítenek, hogy akkor még egy fellebbezést kell írni, el kell menni bíróságra, ügyvédet kell fogadni, pluszpénzt bele kell feccölni, és a végén lehet, hogy megkapja ezeket az adatokat.

Ha valaki ezt az eljárást végigfolytatja, végigpereskedi, akkor lehet, hogy megkaphatja, de ezt egy átlag állampolgár nem fogja megtenni, inkább legyint egyet, és azt mondja, hogy akkor inkább hagyjuk az egészet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)