TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Egy-két dologra szeretnék én is reagálni, mert azt gondolom, hogy talán jogdíjas vitát kezdtünk el egyes kérdésekben, és talán el is ment objektívebb irányba a vita, úgyhogy azt gondolom, hogy ez mindannyiunk számára pozitív, hiszen ha egy jogszabályról vitatkozunk, akkor csak akkor tudunk róla vitatkozni megfelelően, ha objektív módon és nem pedig szubjektív elemekkel megtűzdelve vitatkozunk róla.

Alapvető fontosságúnak tartom azt, hogy minden ilyen jogszabály, illetve ez a jogszabály és ez a jogszabály-módosítás is, egyrészt tekintettel arra, hogy van egy felhatalmazás benne, ami arra vonatkozik, hogy rendeletet alkosson a kormány, alkotmánybírósági kontroll alatt is áll, másrészt viszont minden egyes intézmény, ami ebben a jogszabályban szerepel, bírósági kontroll alatt áll, és egyébként erre még egy külön hivatalunk is van, ami szintén egy kettős kontroll alapján kontrollálja az itteni jogok érvényesülését. Tehát nem arról van szó, hogy önmagában valaki meghatároz valamit, és az kontroll nélkül megy tovább a későbbiekben, hanem abban az esetben, ha a jogosult, tehát aki igényli az adatot, úgy értékeli, hogy a joga nem érvényesül megfelelően, akkor alkotmányos garanciák mellé kettős biztosíték mellett tudja a jogát érvényesíteni. Ez egy speciális eset egyébként, amikor a bírósági eljárás mellett egy egyéb kontroll is érvényesül ezekben az eljárásokban.

Tehát meg kell állapítani azt a nagyon fontos tényt, hogy itt nem arról van szó, hogy mondjuk, az adatgazda e tekintetben maga állapítana meg bizonyos szabályokat és bizonyos dolgokat, amit egyébként a későbbiekben senki nem kontrollálna, hanem minden ilyen döntését meg kell tudni védenie a bíróság előtt. De hozzáteszem, hogy ez nemcsak ezen a jogterületen van így, hanem más jogterületeken is, ami az államigazgatást összességében illeti, minden döntést, döntés-előkészítést meg kell tudni védeni a későbbiekben a bíróság előtt, és ott is érvényesül a bírósági kontroll.

Tehát nem arról van szó, hogy mondjuk, bármilyen államigazgatási ügyben az államigazgatási szerv maga csak úgy döntene a saját kútfejéből, hanem ezt a döntését meg kell tudni védeni több fórumon még. Tehát bírósági fórumon, ugye, első körben a közigazgatási bíráskodás keretében meg kell tudni védeni ezt a rendelkezést.

Ami a jogok konkurálását illeti, azért azt is meg kell jegyezni, hogy mondjuk, amikor arról beszélünk, hogy melyik jog melyikkel konkurál, akkor az Alaptörvénynek a XXIV. cikkére is szeretnék utalni, ami azért azt kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Tehát van az alkotmányban meghatározott olyan szabály, és nem arról beszélünk, hogy mondjuk, a munkavállalóknak a jogai megsérülnek, mert többet kell dolgozniuk, hanem van az intézménynek egy alkotmányban meghatározott szerepe, az államigazgatási intézménynek, és abban az esetben, ha valaki a jogával visszaél, és megsérül ez az alapvető jog, mert a szerv nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, abban az esetben ez a két jog egymással ilyen formában konkurál. Ezt az egyensúlyt kell akként helyrebillenteni, hogy maga a szerv is képes legyen ellátni a feladatát, és egyébként ne sérüljön meg a másik alapvető jog, tehát az a jog, hogy egyébként ő a közérdekű adatokhoz hozzáférhet. Tehát így kell tekinteni ezt a jogszabályt összességében, és ennek a finomhangolását kell valamilyen formában megteremteni.

Mert valós az a probléma, és itt elhangzott az a kérdés, hogy nem tudja elképzelni képviselőtársam azt, hogy egyébként embereknek a munkáját több napra letölti egy adatigénylés, de igen, önkormányzatoknál is, egész kis önkormányzattól a nagy önkormányzatig, előfordulnak olyan esetek, hogy egyébként látszólag indokolatlan, de egyébként jogszerű adatkérések lekötnek munkavállalókat akár több napra. Olyan mennyiségű erőforrást emésztenek fel, ami egyébként a másik oldalon ennek a társadalmi hasznosságát megkérdőjelezi. Tehát veszélyeztetni tudják vagy képesek veszélyeztetni egy intézménynek az alapvető működési elemét.

(20.10)

Ezt a kettőt kell valamilyen formában egyensúlyba hozni. Erről szól ez a jogszabály. Nem véletlen egyrészt a határidő kérdése, másrészt pedig az, hogy a költségtérítés rendszerét ilyen formában kontrollált módon vezeti be a jogalkotó annak megfelelően, hogy ezt természetesen bírósági úton még a későbbiekben meg lehet támadni. Tehát ha valaki ezt megkérdőjelezi, akkor egyrészt lesz egy kormányrendelet még emellett, másrészt pedig tovább lehet menni a bírósági úton. Tehát a későbbiekben meg lehet nézni, hogy egyébként megfelelő volt-e ez a döntés, vagy nem volt megfelelő. Mert ez is ugyanolyan döntés, amit mérlegel a hatóság, de nem önkényesen teszi, ennek megfelelően alkotmányos, egyébként független bíráskodás áll fölötte, amely a későbbiek során kontrollálja ezt a döntést, vagy akár meg is változtathatja.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy valamilyen hatóság valamilyen döntést hoz, ezek a döntések sohasem önmagában való döntések, mindig az államigazgatás mögött ott áll egy másik szerv, e tekintetben a bíróság, vagy itt most van egy speciális esetünk, egy másik hivatalunk is, amely ilyen formában kontrollálja ezeket a döntéseket, és ennek megfelelően változnak meg később a döntések. Ez egyébként a gyakorlatban elő is fordul. Ténylegesen az a helyzet, hogy megváltoznak ezek a döntések, hiszen egyes esetekben, amikor akármelyik állami szerv valamilyen adatot nem ad ki, mert így is és úgy is minősít, vagy valamilyen más döntést hoz, a későbbiekben megváltoztatja ezeket a bíróság. Ennek nap mint nap tanúi vagyunk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)