DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr a házszabály adta lehetőséget. Az előbb a vita forgatagához szóltam hozzá, most az előterjesztés tartalmához szeretnék egy-két kiegészítést tenni. Valahogy azt jegyeztem fel magamnak, hogy a közpénz közjó. Tehát, ha közpénzből az állam készíttet olyan tanulmányokat, aminek valami haszna van, akkor az szolgálja a közjót. Akkor az legyen megismerhető. Ez a közpénznek és az állam működésének véleményem szerint a logikája. Volt is egy ilyen megközelítés az alapkutatások szintjén, hogy néhány jeles felfedező tudományos munkának tekintette a saját munkáját, és szándékosan nem szabadalmaztatta, hogy ha ő kapott támogatást a kutatások végzéséhez, akkor az szolgálja közvetlen a közjót, sőt azt hiszem, hogy bizonyos akadémiai kutatásoknál ez követelmény is, hogy nem használható fel saját célra, és nem használható fel szabadalmakhoz.

Tehát azt a tendenciát érzékelve ebben az előterjesztésben, amit aztán a szóbeli előadásában ön itt meg is erősített, hogy majd a bíróság előtt kell megvédeni ezt-azt, ez azt jelenti, hogy az akadálypálya egyre nehezebbé válik. Ugyanis, amikor nincs normatív ára még csak irányvonalak szintjén se, hogy mi lehet egy közérdekű adatnak az ára, az, amit a dolgozó ráfordít, és közvetlenül hozzájárul az átadhatósághoz vagy esetleg az, amennyiért az állam megrendelte, és mint szellemi termék, az ő birtokába jutott… Mert hát azért szellemi terméknél nagyon furcsa dolgok is napvilágot láttak, vagy legalábbis forogtak itt a sajtóban a NAV kitiltási botrány idején, hogy X, nem akarom megnevezni, hogy melyik kormány közeli kutatóintézetnél meg kell rendelni x milliárd forintért egy tanulmányt, és akkor majd nem lesz probléma az általánosforgalmiadó-bevallás értelmezésével. Állítólag ezen buktak ki az amerikaiak vagy valamelyik amerikai cég, hogy hát túlzottan összeállt a kép, hogy mi miért van.

Persze az, hogy egy kutatóintézetnél beszalad árbevétel, az a számviteli törvény szabályai szerint természetesen látható, viszont, hogy mi a tanulmány tárgya, hogy az tényleg arányban van-e, vagy nincs túlzott aránytalanság, az viszont feltehetően ilyen esetben közérdekű adat lehet. Tehát amit a költségek felbecsülhetetlenségére mondott államtitkár úr, az a digitális korban valószínűleg jobban kordában tartható. Egy javaslatot már mondtam, hogy rögtön a dokumentum készítésekor kerüljenek megjelölésre azok az információk, amelyek mondjuk, egy későbbi nyilvánosságra kerüléskor vagy kikéréskor kitakarásra kerülhetnek, de ugyanez a másolási költségek redukálását is jelentheti, hogy nem nyomtatott formában, hanem digitális adathordozóval adják át a kívánt adatot.

Még egy kitérő, kétszer is említette, hogy majd a bíróság előtt kell megvédeni például azt, hogy az a költség, amit felszámítanak egy-egy adatért, az mennyire reális vagy mennyire nem. De gondoljon bele, ugyanis az egész alkotmányos garancia a közérdekű adatok elérhetőségéről végül is azt jelenti, hogy ne jelentsen semmilyen pressziót egy adatigénylőnek ez a folyamat. Most pedig, ha normatíva nélkül igényel, az bármilyen költséget jelenthet, ez elfogadhatatlan. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)