DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is reagálni szeretnék arra, amit államtitkár úr elmondott, és ahogy Staudt képviselő úr, én is azzal kezdem, hogy abszolút értékelem azt, hogy a vitában szólal föl, és így érdemi vitára nyílik lehetőség; valóban jó lenne, ha államtitkár társai példát vennének erről a magatartásról.

Staudt képviselő úr elmondta már egy részét annak, amit én is szerettem volna, de valóban meg tudom erősíteni, hogy az Alaptörvény 6. cikk (2) bekezdése ‑ amire én is hivatkoztam a felszólalásomban ‑, illetve az 1. cikk (3) bekezdése valóban arról szól, hogy más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható csak alapjog.

(19.50)

Pontosan ezt jelöltük meg. S ha megengedi államtitkár úr, azt is megmondom, hogy én elsősorban a törvényjavaslat 5. § (4), (8) és (9) bekezdései vonatkozásában látom ezt megsértve, hogy egész konkrét legyek. S azt is elmondtam az első felszólalásomban, hogy önök nem tudnak ezzel az alapjoggal szembeállítani másik alapjogot. Önök azt mondják érvként, hogy a munkaerőforrás védelme érdekében szükséges ez. Csak, államtitkár úr, tegye meg, hogy megjelöli azt az alapjogot, ahol nevesítve van a munkaerőforrás védelme! Pontosan az a mi kifogásunk, hogy ennek érdekében nem korlátozható ez az alapjog, hiszen az nem egy alapvető jog, amiről önök beszélnek, és nem is olyan alkotmányos érték, amire tekintettel egy másik alapjog korlátozható lenne.

Azaz az Alaptörvény rendelkezései alapján egészen egyértelműen meghatározható, hogy melyik paragrafus sérti az Alaptörvény mely szakaszát, és miért alkotmányellenes ez az előterjesztés. Nem lehet a praktikumot szembeállítani alapvető jogokkal, mert önök most ezt teszik. Azt mondják, hogy sok a munka, ezért praktikus lenne egy ilyen szabály alkalmazása. De ez nem jogi érv! S ha ön, államtitkár úr, konkrétumot akar, akkor azt gondolom, hogy ezt most mind a ketten, Staudt képviselő úr is és én is egész konkrétan meghatároztuk.

Van még egy alapvető problémám ezzel a javaslattal, és itt utalnék arra, amiről államtitkár úr beszélt. Én elhiszem, és az embernek, főleg jogászként, nyilván van fantáziája ahhoz, hogy kitaláljon valamit, és ahhoz megfelelő, egyébként elfogadható indokokat keressen. Ez megint csak egy újdonság itt a magyar parlamentben, mert az eddigi közjogi módosítások túlnyomó többségénél még arra se vette a fáradságot az előterjesztő vagy a kormány, hogy jogalkotói szempontból elfogadható érveket keressen egy rendelkezés mellé, hanem körülbelül annyi volt az érvelés, hogy mert csak, mert én így akarom. Itt legalább államtitkár úr próbál bizonyos érveket mellétenni.

De ha megnézzük az egész javaslatot, és ha egy mondatot kell kiemelni, akkor az a lényeg, tisztelt államtitkár úr, hogy a törvényjavaslatban egyetlen olyan rendelkezés sincs, amely a közérdekű adatok megismerését és terjesztését könnyebbé tenné vagy garanciákkal megerősítené. Ezzel szemben viszont sok olyan része van ennek a javaslatnak, amelyik megnehezíti a közérdekű adatokhoz való hozzájutást. Ezeket a lehetőségeket vonják meg az igénylőktől. Koncepcionálisan ez a legnagyobb problémája ennek a javaslatnak. Olyan irányba tolja el a szabályozást, ami az állam számára kedvező, az adatigénylő számára pedig kedvezőtlen ‑ így is fogalmazhatok -; amellett, hogy ez tényszerűen alkotmányellenes vagy alaptörvény-ellenes, koncepcionálisan ez a legnagyobb gond ezzel.

Azt is szeretném kiemelni, hogy valóban érdekes a szerzői jogokkal való összevetés. Először is az sem alkotmányos alapjog, hanem egy enyhébb jog. Maximum a tulajdonhoz való jogot lehet idevonni. Abban egyetértek Staudt képviselőtársammal, hogy amikor a szerző megír valamit és azt áruba bocsátja ‑ akár az államnak, akár egy könyvkiadónak adja el ezt a szellemi terméket ‑, akkor ezzel már egy bizonyos pontig kikerül az ő rendelkezése alól. Természetesen azok a szerzői jogok, amelyek arról szólnak, hogy a plágium továbbra sem megengedhető, magyarán szólva, hogy az ő szellemi terméke mellé minden esetben feltüntetésre kerüljön, hogy az az ő szellemi terméke, ez minden esetben megilleti a szerzőt. De ha az államnak ezt értékesíti, akkor én azt gondolom, ezzel természetesen azt is vállalja, hogy ez a szellemi termék innentől kezdve ilyen szempontból kikerül az ő rendelkezési köréből. Szerintem ez nem egy olyan tulajdon, mint bármi más, ez egy egészen speciális, ezért természetesen egészen speciális szabályok is vonatkoznak a szerzői jogra. Ha meg olyan adatokat tartalmaz egy ilyen, mondjuk, katonai titkokat, akkor természetesen megvan a lehetőség arra, hogy ezt minősített adattá nyilvánítsa a titokgazda. Megjegyzem, hogy például Svédországban minden olyan adat, ami az államhoz bekerül ‑ legyen az magánlevél, legyen az tanulmány, legyen az bármi ‑, az automatikusan nyilvános, és mindenki számára elérhető.

Legvégül, tisztelt államtitkár úr, az az érdekessége ennek a javaslatnak és az ehhez kapcsolódó élethelyzetnek ‑ én is utaltam rá a vezérszónoki felszólalásomban, és úgy tűnik, e tekintetben egyet gondolunk Staudt képviselőtársammal ‑, hogy van olyan megoldás, amely ezt a problémát tudná kezelni, méghozzá alkotmányosan tudná kezelni. Ezért emeltem ki azt, hogy az átláthatóság visszaszorítása helyett növelné az úgynevezett proaktív információszabadságot az, ha kérés nélkül, elektronikusan közzétenné a működéséről szóló tájékoztató adatokat egy kormányzati szerv. Ha egy olyan jogszabályt terjesztenének elő, amely ezen adatok vonatkozásában legalább a jövőben eleve nyilvánossá tenné az illető adatot, mondjuk, azt az adatot, hogy mennyi pénzt költenek el, nem tudom, például gép­kocsivásárlásra vagy -fenntartásra az egyes minisztériumok, akkor ezt nem kellene kikérni közérdekűadat-igénylés formájában, hanem egész egyszerűen letölthető lenne az internetről. Azt gondolom, hogy inkább ebbe az irányba kellene elmozdulni ahelyett, hogy azért, mert valami gyakorlati problémát okoz, korlátozzák az adatigénylő jogosultságait.

S ebben a felszólalásomban még szót sem ejtettem arról, hogy a mi meglátásunk szerint ennél lényegesen elítélendőbb hátsó szándékok vezérlik a jogalkotót, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjeszti. Most a jó szándékot feltételezve mondtam el ebben a felszólalásban a gondolataimat. Azt gondolom, mivel alkotmányos lehetőség ebbe az irányba nem adott, a másik irányba viszont adott, és ez a gyakorlati problémákra is megoldást kínál, az lenne a szerencsés, ha a kormány is megfontolná ezt, visszavonná ezt a javaslatot, és elindulnánk abba a másik irányba, amit szerintem mindannyian tudnánk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)