SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazság sosem árt, ha a szándék helyes ‑ mondta Mahátma Gandhi; viszont előbb vagy utóbb mindig árt azoknak, akik rossz szándékkal kerülik a nyilvánosságot, tehetjük rögtön hozzá.

Magyarországon évről évre riasztó számsorokat, közvélemény-kutatási adatokat olvashatunk. Ezek a demokráciából való széles körű kiábrándulást, a fásultságot és a cinizmust tükrözik, azt a meggyőződést, hogy az ország vezetői egyáltalán nem az emberek mindennapjaival, gondjaik megoldásával foglalkoznak, hanem szinte kizárólag a saját hasznukkal. Sajnos rögtön hozzá kell tenni, hogy teljesen érthető sokak csalódottsága, kiábrándultsága, merthogy addig elképzelhetetlen a jó kormányzás, a jó demokrácia, amíg nem a közügyekről, a közérdekről szólnak a viták és a döntések. A közügyek pedig, mint a névből is kiolvasható, mindenkire tartoznak. Az ország bajainak leküzdése ott kezdődik, hogy a kormányzati intézkedések és a kapcsolódó háttér-információk nyilvánosak. Minden megismerhető, ami érinti az embereket, minden közpénzforint elköltése nyilvános.

A választások során az ország vezetésére az emberek négy évre képviselőket kérnek föl, de a kormányzás nem jelenti azt, hogy a kormányra kerülők önkényesen bármit megtehetnek; sajnos ma ezt elég gyakran tapasztaljuk. A választott politikusok sosem voltak angyalok, de mára beláthatatlan távolságra kerültek ettől. A jelek szerint minden eddiginél nagyobb mértékben dézsmálják a rájuk bízott közös javakat, ezért a legelső lépés, hogy az állam és az államot irányítók minden lépése megismerhető, ellenőrizhető legyen, kötöttségek, kifogások, mondvacsinált akadályok nélkül, bárki számára. Amíg ez az alapfeltétel nem adott, addig hiába is álmodnánk magasabb fizetésekről, őszinte kormányról, jobb életről Magyarországon.

A Fidesz, amelynek a szocialisták nyolc éve után ölébe hullott az ország, nem nevezhető az átláthatóság bajnokának. Még a korábbi kormányok elszámoltatása is elmaradt, arról pedig hallani sem akarnak, hogy nekik kelljen be- és elszámolni tetteikkel és a pénzzel. Elég, ha a magyar történelem legnagyobb beruházására, a 6000 milliárd forintnál is drágább paksi bővítésre gondolunk. Minden érdemi részletet titkosítottak. Egy titkos paktum döntené el az ország jövőjét a következő legalább ötven évre. De a hétköznapokban is tapasztaljuk, hogy lépten-nyomon akadályozzák a közérdekű adatok megismerhetőségét. Az utolsó pillanatig elnyújtott, hiányos, cenzúrázott adatszolgáltatás volt a szabály és nem a kivétel az elmúlt öt év során.

Természetesen nem a kormány az egyetlen titkolózó testület. A gyakorlat leszivárgott és ma már az államigazgatásban és az önkormányzatoknál is jellemző, hogy próbálják korlátozni az információszerzést. Ha a perek, a jogi csűrés-csavarás végén valamit már nem tudnak tovább titkolni, akkor rendre ki is derül, hogy nem véletlenül takargatják az ügyeket. Sorra kapjuk őket rajta, hogy éppen azt a pénzt talicskázzák haza, amiből a fizetéseket vagy az életszínvonalat kellene emelni Magyarországon. Úgy tűnik, ez kezd kellemetlenné válni a Fidesz számára, így hát hoznak egy törvénymódosítást, hogy még hatékonyabban leplezhessék a lenyúlást.

Erről, a kormány, az állami szervek és az önkormányzatok üzelmeit védeni hivatott jogszabályról vitatkozunk ma. Kell-e egyáltalán vitatkozni róla? Hiszen már első ránézésre nyilvánvaló, hogy mire szolgál ez a felháborító módosítás, amit valamiért nagy sürgősséggel hoztak ide a parlament elé. Kell, mert nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a tisztességtelenséget, úgyhogy szeretném a legjobban kifogásolható javaslatokat röviden áttekinteni. Ezek közül egy is elég lenne ahhoz, hogy az LMP elutasítsa az előterjesztést, de így, csokorba szedve látszik, hogy az előterjesztés a szöges ellentéte mindannak, amit a demokráciáról, az állam szerepéről és a polgárok jogairól gondolunk.

Először is, korlátozza azon adatok megismerhetőségét, amelyek a döntés-előkészítést szolgálják. Első hallásra ez ártatlan kis módosítás ‑ de hogy melyik adatok szolgálják a döntések előkészítését, azt az adatkezelő mondja meg. Nemcsak jelenleg folyamatban lévő, hanem jövőbeni döntésekre is lehet hivatkozni, azaz, mivel az államigazgatásban minden adat döntés, minden adat döntések előkészítését szolgálhatja, ez a kifogás tíz éven át lényegében minden információval kapcsolatosan előhúzható. Itt is érdemes Paks II.-re gondolni. A kormánydöntések előkészítő anyagait arra hivatkozva titkosítják, hogy későbbi döntések előkészítését szolgálják. Ezt a védekezést akarják jogilag körülbástyázni és kiterjeszteni szinte minden fontos információra.

Brutálisan kiterjesztik, megemelik az adatkikérés költségeit. Az adatkezelő szervezetek önkényesen határozhatnak arról, hogy például mennyi munkaerő-ráfordítást számláznak ki az adatkérő állampolgároknak. Ez ellen ugyan bíróságon lehet jogorvoslatot kérni, de ez nem segítség, hogyha a díjat előre be kell fizetni. Az igazság a Fidesz világában drága dolog, a jelek szerint csak a tehetősek kiváltsága lesz a kormány ellenőrzése. Arról nem is beszélve, hogy a bírósági eljárás adott esetben úgy elnyújtja az ügyet, mint a rétestésztát. Az időveszteség pedig nagyon sokszor épp elég is, hogy a rossz intézkedések megtörténjenek, vagy épp visszafordíthatatlanná váljanak; ez elvi szinten is elfogadhatatlan. A nyilvánosság biztosítása ugyanis az állami szervek alapfeladatainak része. Amit az adatkérők igényelnek, pont olyan információ, mint amit egy rendes belső ellenőrzésnél számon lehet, számon kellene kérni. Ezek kiadásáért díjat felszámítani nagy arcátlanság.

Ugyanilyen aggályos, amit a szerzői jog alá tartozó adatok megismerhetőségével csinálna a kormánypárt. Erre hivatkozva ugyanis megtagadható az információ kiadása, és csak betekintést biztosíthatnának az adatkezelő szervek. Ezt a rendelkezést olvasva azonnal a Századvégre és kormány közeli vagy épp önkormányzat közeli tanácsadókra gondolhatunk. Erre hivatkozva megakadályozható lenne, hogy nyilván kiváló, de legalábbis drága tanácsaik nyilvánosságra kerüljenek. Mi azt mondjuk, hogy aki közpénzre, állami megrendelésre pályázik, az igenis vállalja a nyilvánosságot.

A törvénymódosítás értelmében az adatkezelőnek nem kell ezentúl megválaszolnia az anonim, név nélkül beadott adatigényléseket. Képzeljük el csak egy pillanatra, hogy mivel járhat mindez egy kisebb településen! A Fidesz alkotta függőségi viszonyok közepette vajon ki mer majd névvel, címmel érdeklődni az önkormányzat viselt dolgai iránt? Azonnal érthető, hogy ez a passzus az információszabadság komoly gátja lesz a gyakorlatban.

A törvénymódosítás indoklása azt állítja, hogy hatékonyan megszünteti a mulasztásos alkotmánysértést, amire az Alkotmánybíróság kötelezi a jogalkotót. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Ez a módosítás nem jelent megoldást az Alkotmánybíróság által februárban jelzett problémára.

(19.30)

Az adatok minősítését felülvizsgáló eljárások ugyanis továbbra is hivatalból folynak majd. Azokban az érdeklődő állampolgár nem lesz egyenrangú ügyfél. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárása ilyen esetekben nem változik érdemben. Tehát a törvénymódosítás előterjesztése álláspontunk szerint a minimumot sem teljesíti. Nem orvosolja az alkotmányellenes helyzetet.

A törvényjavaslatnak ez az öt óriási hibája minden kisebb előrelépést, pozitívumot lenulláz. Összességében ez a módosítás egy súlyos visszalépés. Újabb lépés a Fidesz által megálmodott világ felé, ahol ellenőrzés nélkül kormányozhatnak, az állampolgárok pedig örüljenek, ha a döntések rájuk vonatkozó részét időben megismerhetik. Az elmúlt években sajnos láttuk, hová vezet mindez: offshore-cégekhez folyó százmilliárdokhoz, haverokra testre szabott törvényhozáshoz, titkos trafikmutyihoz, földpályázatokhoz és paksi anyagokhoz. Ez a titkolózás teszi lehetővé jelenleg is és a módosítás értelmében még inkább, hogy a közpénz néhány embert elképzelhetetlenül gazdaggá tegyen. Eközben az ország túlnyomó többsége nem jön ki vagy csak küszködik a havi fizetéséből.

Az első lépés a fizetések és az életszínvonal emelkedése felé, hogy megakadályozzuk a közpénzek pazarlását és lenyúlását. Ehhez viszont tudnunk kell, mi és miért történik a kormányzatnál, az államigazgatásban. Éppen ezért a Lehet Más a Politika élesen elutasítja a most tárgyalt törvénymódosítást, és erre biztatom képviselőtársaimat is. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István és dr. Bárándy Gergely tapsol.)