DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kezdem egy olyan mondattal, hogy az én meglátásom szerint ez a törvényjavaslat nem más, mint a közérdekű adatokkal való mutyizás törvénye. Innentől kezdve azonban, tisztelt képviselőtársaim, ahogy államtitkár úr kérte, tárgyszerű leszek. Tárgyszerű leszek, de ebből is nyilvánvalóvá válik majd, hogy tarthatatlan és a meglátásom szerint alaptörvény-ellenes a most előttünk fekvő törvényjavaslat.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény ugyanis alapvető jogokat korlátoz. Ilyennek tekintjük a tervezet 23. §-át, amely megengedné az adatkezelőknek, hogy szerzői jogvédelem alá eső közérdekű adatok, például tanulmányok ‑ lásd Századvég ‑ megtekintésének a lehetővé tételével, vagyis a tényleges hozzáférés biztosítása nélkül teljesítsék az adatkéréseket. A törvényjavaslat jelentősen szélesíti az adatkezelők arra vonatkozó lehetőségét is, hogy visszatartsák a szerintük közhatalmi döntések meghozatalára irányuló úgynevezett döntés-előkészítő adatokat.

A javaslat 17. §-ának (4) bekezdése ugyanis megengedi a jövőbeni döntés megalapozását szolgáló adatok kiadásának megtagadását, amit azért tekintünk jelentős visszalépésnek, mert az adatkezelő közhatalmi szervek bármikor hivatkozhatnak arra, hogy valamely adat visszatartása a jövőben meghozandó döntéshez szükséges. Az információszabadság-törvény módosításának alapvető feladata lett volna az, hogy az Alkotmánybíróság 4/2015. számú határozatának megfelelően megteremtse az állami titkosítás, vagyis a közérdekű adatok minősítése elleni hatékony jogorvoslatot. A polgárok azonban továbbra sem kérhetik közvetlenül a bíróságtól a titkosított adatok felülvizsgálatát.

A leginkább aggasztó korlátozást azonban a törvényjavaslat 5. §-ának (4), (8) és (9) bekezdései valósítják meg. Erre utalt egyébként Tuzson képviselőtársam és beszélt viszonylag hosszan erről. Ezek a rendelkezések lehetővé tennék, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervek az adatot igénylőkkel fizettessék meg az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét. Erre akkor nyitnának lehetőséget, ha az adatigénylés teljesítése a közérdekű adatot kezelő szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár. A polgárok nincsenek, nem is lehetnek tisztában a közérdekű adatokat kezelő szervek dolgozóinak a fizetésével, így a szervek munkaerő-ráfordítási költségeit sem ismerhetik. A törvényjavaslat adós marad e fogalmak meghatározásával, ahogy egyetlen más jogszabályi rendelkezés sem tartalmazza a szükséges definíciókat.

A tervezett rendelkezések arra hatalmazzák fel az adatkezelőket, hogy előre nem megismerhető, ennek megfelelően az adatigénylés pillanatában nem is kalkulálható mértékű költségek viselésére kötelezzék az adatigénylő polgárokat. A törvényjavaslat teljes egészében az adatkezelő szervre bízná a munkaerő-ráfordítás mértékének meghatározását, továbbá annak eldöntésében is szabad kezet adna az adatkezelőnek, hogy mi minősül az adatkezelő szerv munkaerőforrása aránytalan igénybevételének. Emiatt az adatkezelők bármilyen magas összegű költségtérítésre kötelezhetnék az adatigénylőket, akiknek semmilyen eszközük nem lenne annak ellenőrzésére, hogy az adatkérésük teljesítése valóban aránytalan terhet jelentett-e az adatkezelőknek, és ténylegesen az adatkezelők által megjelölt összegű költségeket idézett-e elő. Számos, a dolgozóinak kimagasló fizetést nyújtó állami intézmény és vállalat is megtalálható a közérdekű adatot kezelő szervek között. A törvénymódosítás hatására ezek az adatkezelők önkényesen eljárva akár sok millió forintos költségtérítést is felszámolhatnának a hozzájuk forduló adatkérőknek.

Magyarország Alaptörvénye VI. cikkének (2) bekezdése ‑ és itt szintén Tuzson képviselő úr felszólalására utalok ‑ alapvető jogként határozza meg a közérdekű adatok megismerését és terjesztését. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében alapvető jog ‑ megint idézem - „más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”. Hol ez az alapvető jog, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, aminek az érdekében önök korlátozzák ezt? Ugyanis a közérdekű adatokat kezelő szervek munkaerőforrásának a védelme egyáltalán nem alapvető jog, és nem is olyan alkotmányos érték, amire tekintettel a közérdekű adatok megismerhetőségének a korlátozása megengedhető lenne.

A tervezett rendelkezések bizonytalan tartalmú jogfogalmakat iktatnának az információszabadság-törvénybe, amelynek emiatt önkényes jogértelmezését tennék lehetővé. Emiatt a közérdekű adatokhoz történő hozzáférés alapvető jogának tervezett korlátozása az arányosság követelményét sem állja ki. Megjegyzem azt is, ha már a praktikumnál tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy 25 évig minden kormány tudta kezelni ezt a problémát, 25 éven keresztül minden kormány eleget tudott tenni a közérdekűadat-kezelésnek, még azoknak is, amelyek adott esetben valóban ostoba kérdéseket vagy fölösleges kérdéseket fogalmaztak meg. Azt gondolom, hogy ha ilyen nagy probléma ez, akkor ez egyet jelez, hogy annyi a korrupciógyanús ügyük önöknek, hogy egyszerűen nem győzik a közérdekűadat-igényléseket teljesíteni. De talán ez még nem egy olyan jellegű alkotmányos probléma vagy egy olyan alkotmányos érték, aminek az érdekében megengedhető volna az alapjog korlátozása, és főleg nem olyan, ami egyébként ezt alkotmányossá tenné.

A tervezett rendelkezések egyébként arra adnának lehetőséget az adatkezelőnek, hogy határozatlan tartalmú korlátozó rendelkezések önkényes alkalmazásával leküzdhetetlen akadályt gördítsenek közérdekű adatok megismerésének az útjába.

(18.50)

Emiatt a tervezett rendelkezések törvényerőre emelésével az állam nem szolgálja polgárait, hanem visszaél hatalmával. Úgy gondoljuk, hogy a kormány akkor cselekedne helyesen, ha az átláthatóság visszaszorítása helyett növelné az úgynevezett proaktív információszabadságot, azaz kérés nélkül elektronikusan közzétenne a működéséről tájékoztató adatokat. Számos esetben rámutattunk olyan külföldi példákra, amikor ezt különösebb anyagi terhek nélkül, egyszerűen sikerült megvalósítani. Ez a megoldás nemcsak az állam átláthatóságát javítaná, de jelentősen csökkentené az adatigénylések számát is.

Az előzményekről engedjenek meg még pár mondatot, bár itt az ülésen többször hangzott már el utalás ezekre. A törvényjavaslat a kormány 2015. évi őszi ülésszakának 3. pontjában szerepel júniusi benyújtással és októberi elfogadással. Már önmagában érdekes, hogy június 15-éig, az Országgyűlésnek megküldött törvényalkotási program benyújtása idején az előterjesztő igazságügyi tárca még nem értékelte kivételes eljárásban elfogadandó törvényjavaslatként ezt a terméket. A sietségre pedig lett volna ok, méghozzá elég, az Alkotmánybíróság is – több­ször idéztük ezt a határozatot ‑ már a 4/2015. számú határozatában leszögezte: a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan és így szükségtelen korlátozásának elkerülése, egy adat nyilvánosságának minősítéssel való korlátozása esetén az adatminősítés felett olyan közvetlenül kezdeményezhető, érdemi kontrollt kell biztosítani, amely alkalmas arra, hogy annak során ne csupán a minősítés formai és eljárási követelményeinek megtartását ellenőrizzék, hanem a minősítés tartalmi indokoltságát, megalapozottságát, a nyilvánosságkorlátozás szükségességét és arányosságát is érdemben felülvizsgálják. És ahogy többször történt utalás erre is, ennek a kötelezettségnek 2015. május 31-éig kellett volna eleget tenni.

Több mint meglepő, tisztelt államtitkár úr, hogy Trócsányi László igazságügy-miniszter, volt alkotmánybíró nem iparkodott eleget tenni ennek a kötelezettségnek azzal, hogy az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő előterjesztéssel áll a kormány és a parlament elé.

Ami viszont a tartalmi kritikát illeti, visszatérve a határozatra, az, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatának nem tesz eleget. Ha a közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítését az adatkezelő azért tagadja meg, mert az igénylő által kért adat minősített adat, akkor a hatályos szabályok alapján az adatigénylést jogszerűen tagadják meg. Az Alkotmánybíróság határozatából az következik, hogy érdemben meg kell vizsgálni, hogy jogszerűen minősítették-e titoknak az adatot, és van-e ok a nyilvánosság korlátozására.

A törvényjavaslat létrehoz egy eljárást a minősített adat felülvizsgálatára. Ha az adatot igénylő az adatigénylése megtagadása miatt bírósághoz fordul, a bíróság fogja kezdeményezni az Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál a titokfelügyeleti eljárást. Ez praktikusan a Szijjártó Péter törvénytelen eljárására szabott új rendszer lesz. Szijjártó Péter úgy tagadta meg a minisztériuma köztisztviselőire vonatkozó közérdekű adatok kiadását, hogy az adatigénylés benyújtását követően a kért adatokat minősítette, a bíróság pedig nem tehetett mást, mint elutasította az adatigénylést. Ez is a hatalommal való visszaélésnek az egyik formája, ugye?

A most benyújtott törvényjavaslat ugyan lehetővé teszi a titok felülvizsgálatát, de annak ellenére, hogy a felülvizsgálatra az adatigényléssel összefüggésben kerül sor, az adatigénylőnek az eljárásban semmiféle szerepet nem szán. Az adatigénylő nem ügyfél, vagyis egyetlen ügyféli joggal sem élhet. Nyilvánvaló, hogy az adatigénylő számára nem a minősített adat megismerését, hanem eljárási jogainak gyakorlását, például a nyilatkozattételhez való jogot, a jogorvoslathoz való jogot biztosítani kellett volna. Én örültem volna, hogyha a NAIH elnöke ennek a dolognak egy picit nagyobb hangot ad a Törvényalkotási bizottság ülésén ‑ esetleg majd később.

Igen furcsa a törvényjavaslat 17. §-ának az egyik szövegcserés módosítása, ez így szól: az infotörvény 27. § (6) bekezdésében a „ha az adat” szövegrész helyébe „ha az adat további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy az adat” szöveg lép. Az indokolás megpróbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, arra hivatkozik, hogy abban az esetben, ha a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat olyan adatösszesség része, amelynek egyes elemei tekintetében döntés született, de más elemei még további döntés tárgyai lesznek, csak ez utóbbi adatok nem lesznek tíz évig nyilvánosak.

Mondjuk, világítsuk ezt meg egy életszerű példával, tisztelt képviselőtársaim! A kormány úgy dönt egy előterjesztés alapján, mondjuk, hogy aktuálisak legyünk, hogy az úszó-világbajnokságra ilyen és ilyen feltételek mellett ideiglenes lelátók épülnek 2017-ben, a döntés megszületett, tehát az adat megismerése már nem lenne korlátozott. Azonban arról is szól az előterjesztés, hogy ezeket az ideiglenes lelátókat majd felhasználják mondjuk, nyolc év múlva, szintén vízisport-fesztiválon, így az összes adat döntés-előkészítő adat lesz, és így tíz évig nem nyilvános. Így már, azt gondolom, lényegesen világosabb, hogy miről van szó. Csak gratulálni lehet ehhez a kreativitáshoz, tisztelt képviselőtársaim, persze ezt negatív és pejoratív értelemben gondolom és mondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján ezt a javaslatot nemhogy támogatni nem lehet, de a leghatározottabban fel kell szólalni az ellen, hogy az Országgyűlés ezt a javaslatot elfogadja. Csak ismételni tudom azt, amivel a bevezetőt kezdtem, hogy ez nem más, mint a közérdekű adatokkal való mutyizásnak a törvénye, amelyik megpróbál egy olyan szabályrendszert kialakítani, hogy lehetőség szerint az állami visszaélések vonatkozásában minél nehezebb legyen a közérdekű adatokat megszerezni, kikérni magánszemélyek részére vagy akár egy társadalmi szervezet részére. A törvényjavaslatban egyetlen olyan rendelkezés sincsen, amely a közérdekű adatok megismerését és terjesztését könnyebbé tenné vagy garanciákkal megerősítené, csak olyan javaslat szerepel benne, ami nehezebbé teszi, megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti a közérdekű adatoknak a megismerését.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a javaslat elfogadhatatlan, alaptörvény-ellenes, és ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója biztosan nem fogja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)