KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az összegző módosító javaslat alapján ugyanúgy nem tudjuk támogatni ‑ ahogy már Szilágyi György képviselőtársam elmondta ‑ ezt a törvényjavaslatot, mint ahogy az eredeti javaslatot sem állt szándékunkban támogatni.

Az, hogy Szatmáry Kristóf képviselő úr önálló indítványaként bekerült a parlament elé egy ilyen horderejű javaslat, amely a teljes magyar akkreditálás rendszerét megváltoztatja és új alapokra helyezi, már az is elég nehezen emészthető volt számunkra, azonban ezzel a javaslat társadalmi egyeztetését kerülték ki. Az azonban, hogy összegző módosító javaslatként idetesznek elénk egy teljesen új törvényt, amely már nem az akkreditálásról szóló törvény módosítása, hanem egy új alapokra helyezett, komplett akkreditálásról szóló törvény, értelmező rendelkezésekkel és minden olyan kellékkel, ami a kodifikáció szerint egy törvénynek meg kell hogy legyen, az viszont a parlament kikerülése. Tehát nemcsak a társadalmi egyeztetést, hanem a parlamenti vitát is elkerülték, hiszen itt már egy meglehetősen szűkös időkeretben kell véleményeznünk azt a komplett törvényjavaslatot, amelynek minimum egy általános vita dukálna, előtte pedig egy részletes társadalmi egyeztetés ahhoz, hogy megfelelően véleményezni lehessen.

Nyilvánvaló, hogy valamiféle hátsó szándék motiválta ezt a törvényjavaslatot, másképpen nem kellett volna ilyen ‑ hogy úgy mondjam ‑ sunyi módon végigvinni az egész eljárást mind a parlamenten, mind pedig a társadalmi egyeztetés folyamatán; illetve ott nem vitték végig, mert nem volt ilyen. Ezt az eljárást az elmúlt öt évben már sokszor minősítettük, azt, hogy miért hoznak önök önálló képviselői indítványként fontos, nagy horderejű törvényeket a parlament elé. Így nyilvánvalóan gyorsabban keresztül lehet vinni, és ‑ ahogy már mondtam ‑ a társadalmi egyeztetést is ki lehet kerülni, de ettől a törvényjavaslat még lehetne jó, akár még támogatható is lehetne, mert ez az eljárásjogi része, amit egészen csapnivalónak és elítélendőnek tartunk.

De tartalmilag sem látunk semmiféle bizonyítékot arra, hogy a Nemzeti Akkreditáló Testület megszűnésével a magyar akkreditáció akadálymentesen fennmarad és működni fog, hogy nem lépnek fel problémák 2016. január 1-je után a nemzeti akkreditálás rendszerében. Hiszen ahogy képviselőtársaimtól már elhangzott, az élet legkülönbözőbb területein működnek ma Magyarországon akkreditált szervezetek, az igazságügyi laboratóriumtól a környezetvédelmi mérőszervezeteken át az élelmiszer-vizsgáló hatóságokig, és mindezen akár kormányzati szervezetek, hatóságok, akár a versenyszférában tevékenykedő vállalatok egész egyszerűen bizonytalanná váltak abban, hogy 2016. január 1-jét követően milyen rendszerben, milyen akkreditációval tudják végezni a tevékenységüket.

Annak, hogy az európai akkreditáló testületi tagságát elveszíti Magyarország, nem lesz olyan szervezete, amelyik ebben a testületben tag lenne, az lesz a következménye, hogy a nemzetközi piacokon is tevékenykedő cégek vagy nemzetközi vizsgálatokat is végző kormányzati vagy nem kormányzati szervezetek nem fognak tudni külföldön is elismert módon hitelesen mérni vagy akkreditálási tevékenységet végezni. Anélkül nem támogathatjuk a törvényt, hogy ezekre a kérdésekre, erre a kérdéscsoportra nem kapunk választ. Márpedig az eddigi vitában erre semmiféle érdemi válasz nem érkezett, és semmiféle jelet nem látunk arra, hogy a későbbiekben erre egyáltalán tudnának válaszolni.

A múltkor Szatmáry Kristóf képviselő úr felolvasott egy levelet, amely támogatja azt a kezdeményezést, amit ő a parlament elé tárt, hogy a Nemzeti Akkreditáló Testületet megszüntessék, merthogy milyen rosszul is működik a Nemzeti Akkreditáló Testület. Lehet, hogy rosszul működik, sőt aláírom, hogy rosszul működik, mert nyilván minden szervezetnek vannak hibái, így hát lehet kisebb vagy nagyobb hibája a Nemzeti Akkreditáló Testületnek is. De ha ez így van, akkor mi annak a módja, hogy ezt kiküszöböljük? Az, hogy átalakítjuk azt a szervezetet, amely már húsz éve működik, és amely tekintélyt vívott ki magának a nemzetközi színtéren is.

(17.00)

Először megpróbáljuk átalakítani, és ha ez semmiképpen nem megy, mert olyan gyökeres hibái vagy fogyatékosságai vannak, hogy azt törvénymódosítással, a jogkörök megváltoztatásával nem lehet orvosolni, akkor megszüntetjük, és létrehozunk helyette egy újat, akár egy kormányzati felügyelet alá tartozó szervezetet; ez egy teljesen normális dolog volna. De miért várják el tőlünk azt, hogy támogassuk azt a javaslatot, amit önök mindenféle előzetes ötpárti vagy akárhánypárti egyeztetés nélkül, önálló képviselői indítványként behoznak? Nem tájékoztatnak minket sem a céljairól, sem a hátteréről, megpróbálják keresztülvinni minél gyorsabban a parlamenten, még így a rendkívüli nyári ülésszakban keresztülverni, és majd 2016. január 1-jétől hatályba is léptetni.

Így megtehetik önök nyilvánvalóan, bár kétharmaduk nincs, de ez nem is szükséges, egyszerű többséggel ezt a törvényt el tudják fogadtatni, megvan hozzá a szükséges létszámuk, azonban az ellenzék támogatását ne várják el hozzá, mert nem tudunk olyasmihez asszisztálni, aminek a részleteit nem ismerjük. Tehát nem fogunk kitölteni egy biankó csekket úgy, hogy önök majd a későbbiekben fogják ráírni, hogy mi is lesz az az új nemzeti akkreditáló szervezet, hogyan fog működni, mik lesznek a jogosítványai, milyen feltételekkel lehet a tagjává válni, és egyáltalán a felügyelete hogyan fog működni.

Több kérdést tisztáz ez az összegző módosító javaslat, valóban néhány olyan homályos kérdést feltár, amire mi kíváncsiak voltunk, de még mindig jó néhány olyan homályos részlet marad ‑ és ezek a lényegi részek ‑, amelyek alapvetően meghatároznák, hogy fog-e Magyarországon működni 2016. január 1-jétől ez a rendszer vagy nem fog működni. Így ezért nem fogjuk tudni a zárószavazáson sem az összegző módosító javaslatot, sem pedig a törvényjavaslat zárószavazását támogatni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)