DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm az eddigi hozzászólásukat. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban kifejezetten konstruktív vitát folytattunk, még ha minden részében nem is értünk egyet ezzel a megvalósítással, de konstruktív vitát folytattunk a magyar felsőoktatás rendszeréről.
Kiss képviselő úr azt mondta, hogy rágcsáljuk a felsőoktatási törvényt. Ez egy érdekes hasonlat. Azt gondolom, hogy itt azért a rágcsálásnál több mindenről van szó, hiszen ennek egy közel 80 oldalas módosító javaslata lett, ami, azt hiszem, hogy az elmúlt időszak munkáját jól leképezi.
Nagyon sok minden történt a magyar felsőoktatás rendszerében az elmúlt időszakban. 2004-2005-ben került bevezetésre a bolognai rendszer, ami akkor valószínűleg minden részletében nem került átgondolásra. Ennek aztán a következményeit láttuk folyamatosan a felsőoktatási intézményrendszer működésében, a kibocsátott diplomák értékében, és azokban a konstrukciókban, amik megjelentek. Ez a törvénymódosítás ezek jelentős részére kíván választ adni, levezetve abból a felsőoktatási stratégiából, amit a tavalyi év folyamán hosszasan egyeztettünk, s azt hiszem, hogy ennek az elemeit egyfajta közmegegyezéssel fogadtuk el.
Én sem akarnám megismételni az eddigi beszélgetésünket, hiszen a nyitónapon körülbelül ugyanebben a körben, de talán egy kicsit kevesebben, hosszasan beszéltünk ezekről a pontokról. Csak arra a két, illetve három pontra térnék vissza, amiket a képviselő urak említettek, kifejezetten olyan módon, hogy úgy tűnik, ebben nincs köztünk egyetértés. Az egyik a konzisztórium szerepe, illetve a konzisztóriumnak az egyetemi autonómiára gyakorolt hatása. Magyarországon néha hajlamosak vagyunk más megoldásokat választani és bizonyos ügyeket úgy tekinteni, hogy ez nálunk máshogy működik. A konzisztóriumok vagy az ennek megfelelő testületek az angol és a német egyetemek esetén pontosan az egyetemi autonómia kiteljesítését támogatják és szolgálják, és a működésük egészen hasonló ahhoz, amit a törvényben leírtunk.
A konzisztórium olyan területeken nyilvánít előzetes véleményt és gyakorol egyfajta előzetes egyetértési jogot, ami nem ütközik az egyetemi autonómiával. Nem nyilvánít arról véleményt, hogy mit kutasson, hogyan kutasson, mit oktasson, hogyan oktasson az egyetem, hanem ennek a gazdasági következményeit vizsgálja meg, tekinti át, és mondja azt, ha ebbe az irányba halad a dolog, akkor az lehet, hogy nem lesz jó, ezért kérjük, hogy ezt a szenátus fontolja meg. Az egyetem legfelsőbb döntéshozó szervezete a szenátus, tehát a szenátus véleménye lesz a döntő. Ezt véleményezi, ezzel ért egyet bizonyos területeken előzetesen a konzisztórium.
Azt hiszem, az a félelem, hogy a konzisztórium tagjai a rektor nélkül akarnak döntést hozni, nem életszerű. Ha valaki látta a gazdasági tanácsok működését, egyáltalán ilyen szervezet működését látta, az tudja, hogy az egyetem első számú vezetője, a rektor nélkül konzisztóriumi ülést nincs értelme szervezni, hiszen nem jelenik meg a rektor. A konzisztórium nem azért van, hogy a fenntartó bizonyos ügyeit a konzisztóriumon keresztül az egyetemre rákényszerítse, hanem azokat a jogosultságokat, azokat a jogosítványokat, amelyekkel a fenntartó ma is rendelkezik ‑ és a törvényben szereplő öt területen a fenntartó rendelkezik ezekkel a jogosítványokkal ‑, nem akarja gyakorolni, hanem ennek a gyakorlását átengedi egy olyan testületnek, amelyben olyan szakemberek ülnek, akik az egyetemet, az egyetemen folyó képzést fontosnak tartják, és vélhető módon a saját szakmai meggyőződésük alapján fognak ebben döntést hozni, illetve javaslatokat tenni.
A konzisztórium a különböző tapasztalatok alapján nem működik jól, ha csak tanácsadóként működik, ezért muszáj, hogy legyen valamifajta jogköre. Itt említésre került a 2004-es javaslat, amikor az akkori kormány egy hasonló testületet javasolt. Ez azonban inkább egy fenntartói tanácsot jelentett, és mi ezt a fenntartói tanácsot nem tudtuk elfogadni, hiszen az egészen más jogosultságokkal rendelkezik. A konzisztóriumnak, ennek a tanácsnak az a formája, ami a törvényben leírásra került, véleményünk szerint az egyetem érdekét fogja szolgálni.
Azokon a területeken, ahol a törvény szerint eddig egy személy, a kancellár rendelkezett bizonyos egyetértési jogosítványokkal, ez átkerül a konzisztóriumhoz. A kancellár szintén az egyetem alkalmazottja, tehát nem négy tagnak nincs jogi viszonya az egyetemmel, hanem háromnak, mert a kancellárnak és a rektornak nyilván van. Egy ilyen testület fogja ezeket a javaslatokat megmérni, és ebben javaslatot tenni. Azt hiszem, hogy a konzisztóriumok működésének a nemzetközi tapasztalatai, különösen a német tapasztalatok abszolút azt mutatják, hogy az ilyen módon felépített konzisztórium, ahol képviselői javaslatra beemeltük a konzisztóriumi tagok jelölésének a nyilvánosságát, és utána ezek alapján kér fel ‑ ez egyébként így működik máshol is ‑ a fenntartó tagokat, ez fogja biztosítani ennek a működését.
A második elem, amit a képviselő úr említett: a 15 helyett 20 kreditpontra emelt átlag munkamennyiség-elvárás megjelenik a törvényben. Azt hiszem, abban egyetértettünk, hogy a hallgatókkal szemben ugyanúgy, mint az oktatókkal és az intézményekkel szemben, magasabb követelményt kell támasztani. Az a 35 százalékos lemorzsolódási arány, amivel most az abszolutórium megszerzése kapcsán szembesülünk, nem elfogadható. Ez egy rossz hatékonyságú dolgot jelent, ahol a hallgató is frusztrálódik, az intézmény is, és végső soron a társadalomnak sem jó, ha nem szereznek értékelhető diplomát a hallgatók. Ennek ez az egyik eleme.
Ez a szabályozás két dolgot tartalmaz. Egyrészt azt tartalmazza, hogy a két félév átlagban elvégzendő munkamennyiségnek a korábbi 15 pontos határát emeljük meg. Az első javaslatunk 20 pont volt. A 20 pont abból származott, hogy ha a hallgató csak a 15 pontos kreditmennyiséggel halad előre, akkor az átlagos 30, félévenkénti kreditet pontosan kétszer annyi idő alatt tudja megszerezni, mint amennyi félévet az intézményben el kellene töltenie.
(15.30)
Itt már az állami finanszírozás nem fog erre kiterjedni, tehát korábban szeretnénk a hallgatónak egy jelzést adni, hogy valamit kell neki tenni, tehát meg kell fontolni azt, hogy valóban ebben az ütemben akar-e haladni. Tehát ebből származik a 20 kredit, ez ebből vezethető le.
Ahogy képviselő úr említette, a 30 kredit félévenként, ez valóban 25-33 között változik, 60 százaléka a 30-nak megfelelően 18 pont. Itt nincs abban elvi vita köztünk, hogy sokfajta megoldás létezik erre. 18 kreditpontnak a fix rögzítését ebben a pillanatban azért javasoltuk, mert úgy tűnik, hogy ez a rendszer ebben a pillanatban kezelhetőbb. Természetesen, mint minden dolog az életben, változtatható, tehát amennyiben ennek a rendszernek látszanak olyan problémái, ahol meg tudjuk oldani azt, hogy valóban az adaptív megoldás, amit önök javasoltak, működtethető, akkor ezt is megfontoljuk. Ugyanígy egyébként, mint számos más megoldás, léteznek erre más megoldások is.
Nagyon fontos az, hogy ez a módosítás nemcsak szigorította a hallgatókkal szemben támasztott követelményeket, hanem lehetőséget is teremtett, hiszen korábban, függetlenül attól, hogy a hallgató külföldi féléven vett részt, tehát Erasmuson vett részt, vagy itthon tanult, így került egybeszámításra. Itt a törvény egyértelműen a saját egyetemen végzett két félév átlagát tekinti. Ennek az az eredménye, hogy promotálni szeretnénk, támogatni szeretnénk a hallgatókat abban, hogy valóban menjenek külföldre, és végezzenek ott el egy félévet, és ez nem kerül beszámításra. Tehát ilyen értelemben a hallgatók számára ez egyértelmű könnyítés. Ettől azt várjuk, hogy valóban a külföldön eltöltött részidős tanulmányok jelentősége a jövőben növekszik.
Azt hiszem, hogy az összes többi kérdésről beszéltünk. Én még egyszer meg szeretném köszönni a képviselő hölgyeknek, uraknak a konstruktív vitákat, illetve a konstruktív megbeszéléseket. Értve azt, hogy nem értünk minden pontban egyet, ennek ellenére azt szeretném kérni, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)