IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A zárószavazás előtti vitához érkező terjedelmes felsőoktatási salátatörvény két olyan fontos területet érint, amivel mindenképpen foglalkozni szeretnék ebben a felszólalásban. Először is az alapmódosítás a felsőoktatási intézményekben néhány oktatói munkakör esetében bevezetne egy újabb, negyedik fizetési fokozatot. A zárószavazás előtti módosítókban az új fokozatba lépés feltételeit rögzítik, ugyanis ezt kihagyták az eredeti beterjesztett indítványból, hogy mit is gondol erről az LMP. Beszéltünk itt fizetési fokozatokról. Az a helyzet, hogy 2008 óta egy fillérrel sem emelkedtek az alapilletmények, és a jövő évi költségvetés szerint ez 2016-ban is így marad, vagyis belátható időn belül továbbra sem lesz béremelés a felsőoktatásban.
Hogyan néznek ki a bruttó bérek most a legalacsonyabb fizetési fokozat tekintetében? Egyetemi tanár esetében ez 437 300, egyetemi docens 306 100, egyetemi adjunktus 218 700, egyetemi tanársegéd 161 800, és sorolhatnám a többit is. Azt is látjuk, hogy a magasabb fizetési fokozatokban sem adnak érdemben magasabb bérezést. Óriási probléma ez, hiszen az oktatói, kutatói állami fizetések már egyáltalán nem versenyképesek a piaci szférával. Az általános vitában is elmondtuk azt, ez azt eredményezi, hogy a legjobb fiatalok elmennek vállalatokhoz, cégekhez, vagy ha mégis oktatni, kutatni szeretnének, akkor külföldre költöznek, ahol ezerféle pályázat és lehetőség várja őket. Meddig akar várni a Fidesz-KDNP a tanársegédek, adjunktusok, docensek, egyetemi tanárok bérének emelésével? Addig várnak, amíg teljesen kiürülnek ezek a pályák, amikor már nem lesz kinek bért emelni? A szavakat mikor követik tettek, mikor vezetik be a felsőoktatási életpályamodellt?
Az elfogadott jövő évi költségvetésből azt is tudjuk, hogy a felsőoktatás forrásai egyébként sem változnak, lényegében az idei összeget költjük jövőre is egyetemekre, főiskolákra. Ebből az látszik, hogy nem fontos a tudásba, a fiatalokba, a jövőbe való befektetés. Olimpiára a kormány elköltene 3-4 ezer milliárd forintot is, míg a felsőoktatásba alig több mint 150 milliárd forintot szán a központi támogatásból.
A zárószavazás előtti módosító foglalkozik egy másik fontos területtel is, nevezetesen a konzisztóriumok bevezetésével. Az LMP álláspontja itt is világos, korábban ezt is elmondtuk, a konzisztóriumok bevezetése a legfontosabb eleme és egyben a legsúlyosabb hibája ennek a felsőoktatási salátatörvénynek. Az új testület, ahova a miniszter delegálja a tagok többségét, öt főből három személy gyakorlatilag minden gazdasági, pénzügyi és vagyoni kérdésben vétójogot gyakorolhat. A konzisztórium egyetértése nélkül nem lehet majd gazdasági következményekkel járó döntést hozni, nem lehet érvényes, szenátus által meghozott döntéseket hozni. Konzisztórium nélkül nincs intézményfejlesztési terv, nincs kutatás-fejlesztési, innovációs stratégia, nincs költségvetés, nincs éves beszámoló, nincs vagyongazdálkodási terv, nem lehet gazdálkodó szervezetet alapítani vagy abban részesedést szerezni. Egy ilyen hosszú folyamat végére értünk ezzel, hiszen most veszik el végleg a gazdasági önállóságát az egyetemeknek. A fenntartó, a minisztérium, a kormány diktál. Amikor tíz éve az SZDSZ-es Magyar Bálint tervezte lényegében ugyanezt, a Fidesz-KDNP még élesen tiltakozott ez ellen.
A zárószavazás előtti módosító egy apró ponton csiszolna ezen a gyámsági rendszeren, hivatkoznak arra az infotörvényre, amelyet egyébként éppen most akarnak sürgősséggel módosítani és a módosítással hadat üzenni az átláthatóságnak. A jogszabály alapján a miniszter nem kikéri a különböző szervezetek véleményét a konzisztóriumba delegálható személyekről, hanem azok tesznek javaslatot a gyámsági testületbe kerülők nevére. Ennek persze semmilyen kötelező érvénye nem lesz, a kormány továbbra is azt delegál, akit akar, ezért ennek ellenére mégiscsak egy kicsit csiszoltak, egy picivel talán.
Tisztelt Ház! Vannak a felsőoktatási stratégiának és ennek a törvénymódosításnak is pozitív elemei, ahogy korábban mondtuk, de összességében mégiscsak egy újabb elszalasztott lehetőségről beszélhetünk. A tudásalapú társadalom és a tudásalapú gazdaság célkitűzése helyett ismét nagyvállalkozói érdekcsoportok érdekeinek megfelelő döntéseket hoznak. Nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot, salátatörvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)