IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan törvényt vitatunk, amely esetében hihető a jó szándék a jogalkotó részéről, még akkor is, ha jócskán megkésett. De úgy látjuk, hogy a kivitelezés hagy kívánnivalókat maga után.

Sajnos, bőven elképzelhető, hogy a helyes célok végül rossz szabályozás áldozatául esnek. Előre kell bocsátanom: minden olyan lépést, intézkedést támogatunk, amely segítséget jelent a megroggyant egészségügynek, a benne jobbára éhbérért dolgozó szakembereknek. De kötelességünk rámutatni a hibákra és a hiányosságokra is. Félő, hogy a gyakorlatban több pontról is kiderül, hogy nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy a jogalkotó azt elképzelte. Nem lennék meglepve, ha hamarosan újra az Országgyűlés elé kerülnének a problémás rendelkezések.

Hogy mire is gondolok, nézzük egyenként! A törvény továbbra is csak a kereteket jelöli ki, nagy helyet hagyva a későbbi rendeleti szabályozásnak. Ez mindenképpen hozzájárul a bizonytalanság fenntartásához az egész egészségügyi rendszerben. A szűrővizsgálatok szabályozása, a kihagyások esetén alkalmazható szankciók rendszere kapcsán fenntartjuk a korábbi véleményünket: nem látjuk garantálva, hogy az új rendszerben senkit sem érhet méltatlan hátrány például adminisztratív hibák vagy a rossz nyilvántartás miatt. A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosi praxisok kapcsán is marad bőven okunk az aggodalomra, félő, hogy igazságtalanul nagyra nyílik a különbség a finanszírozásban praxis és praxis között.

A konkrét hibák, aggályos pontok mellett szólni kell arról is, ami hiányzik a jogszabályokból. Nem foglalkozik a törvényjavaslat azzal, hogy az alapellátást milyen egyéb hatékonyságot növelő szolgáltatásokkal lehetne támogatni. Össze lehetne kötni a gyógytornával, a pszichológiai konzultációval, a szociális segítségnyújtással. Ez növelné az alapellátás hatékonyságát, a szakellátás terheltsége pedig csökkenne ‑ természetesen a szakmai színvonal megtartása mellett. E szabályozás önmagában kevés ahhoz, hogy megakadályozza a fiatal háziorvosok elvándorlását, a szakma elöregedését, a szakemberhiány újratermelődését. Nem látszik, mi a kormányzat terve a már ma is hatalmas területi különbség kezelésére, a tartósan betöltetlen praxisok feltöltésére. Az idő közben egyre fogy, még ha éveket kell várnunk, míg életbe lép az orvosokat valóban hatékonyan itt marasztaló rendszer, akkor már a világ minden kincse is kevés lesz a problémák kezelésére. Az orvosok elvándorlását azonnal kezelni kellene, már most is sokéves késésben vagyunk.

Arra kérem tehát a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy egy percig se gondolják, hogy ezzel a törvényjavaslattal minden feladatot letudtak. Egy sor problémát ismét elodáztak az alapellátásban, pedig az elmúlt évek végképp bebizonyították, hogy a rendszer állandó toldozgatása, folyamatos fércelése hosszú távon még növeli is a gondokat.

Összességében a javaslatot támogathatónak tartjuk a fenti észrevételek fenntartása mellett Csak remélni tudjuk, hogy a később megszabott részletszabályok végül az ésszerűséget tükrözik, és a gyakorlatban is működőképessé teszik az itt tárgyalt módosításokat. Ellenkező esetben elsőként fogjuk jelezni a problémákat és napirendre kérni a megoldásukat itt a parlamentben is.

Végül, de nem utolsósorban nyomatékosan kérjük a kormányt, ne halogassa tovább az egészségügy legnagyobb problémájának, a dolgozók alulfizetettségének a rendezését. Minden elvesztegetett hónapért duplán kell majd megfizetni ugyanis. Köszönöm a figyelmet.