TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen azért voltunk kénytelenek kisebbségi véleményt megfogalmazni, mert éreztük ugyan, hogy a Népjóléti bizottság által odaküldött indítványok pontosító jellegűek, de két olyan módosító indítványunk létezett a törvénnyel kapcsolatban, amely igényel néhány szót a tisztelt Házban is.

Az egyik éppen a törvény keretjellegéből fakadó módosító indítvány volt, hiszen a törvény szövege, igen helyesen egyébként, arra utal, hogy erősíteni kell a nem kötelező szűréseken való részvételt, és ebben nyilvánvalóan az alapellátásban dolgozó háziorvosok szerepét akarja kiemelni. Ugyanakkor, miután a megfogalmazás további pontosításokat ebben a tekintetben nem tartalmazott, az államtitkár úr kommunikációjából arra következtettünk, hogy itt rejlik a várólistákon és az előjegyzési listákon való előresorolás lehetősége.

Mi ezt a megoldást igazán nem tartanánk jónak, nem tartanánk jónak a várólistákkal való manipulálást, hiszen földrajzi, egyébként jövedelmi és egyéb okok miatt lennének, akik ott ragadnának a végén, lennének, akik előrébb tudnának jutni, lévén, hogy könnyebben tudnak nem kötelező szűréshez jutni, és könnyebben tudnak eljutni ezekhez. Úgy gondoljuk, hogy a háziorvos érdekeltté tétele lehet egy kulcs abban, hogy a nem kötelező szűréseken való részvétel erősítse az egészségben maradást, és ne feltétlenül a gyógyítás legyen az eszköz.

A másik módosító indítványunk egy olyan, egyébként a szakma által ismert és elvarratlan dologra utalt, amely a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok díjazásának, finanszírozásának a rendezését kívánta volna. Államtitkár úr, ebben ‑ és ezt jeleztem a bizottsági ülésen is ‑ persze konzultáltunk, és mindenki tudja, hogy ez az ügy egy régóta húzódó, egyébként ismert okok miatt kialakult, de létező probléma.

A módosító indítvány arra irányult, hogy ebben legyen közeli és valamilyen távlatos megoldás. Államtitkár úr a szakmai képviselettel konszenzusos alapon meghozott döntést említette ebben az ügyben. Jobbikos képviselőtársammal, aki szintén fogalmazott meg véleményt, végül is azt erősítettük, hogy ebben szükséges lenne egy valamilyen módon való lezárása vagy eldöntése ennek a sajátos praxisnak.

Végül a kisebbségi véleményben megfogalmaztuk azt is, hogy a kerettörvényi jelleg nem feltétlenül jó, hiszen a keret kitöltése, mondjuk, kormányrendeletekkel vagy egyéb intézkedésekkel azt is jelenti, hogy ezek nem lesznek kellőképpen publikusak a szakma és a politikai szereplők számára sem. Ezért azt a jelzésemet szeretném megismételni, hogy célszerű lenne ezeknek valamilyen módon a szakmai közegben, esetleg bizottságon vagy netalán itt a Házban való szerepeltetése, rátekintés vagy egy kialakuló vita szempontjából, mert azt a megoldást, hogy a kormány ilyen típusú előterjesztéseket esetleg a honlapján véleményeztet, mondjuk, kettő napig, azt nem nagyon tartanám jónak.

Összességében azt a megállapítást egyébként, hogy az alapellátás és a háziorvosi rendszer egy alapköve az egészségügynek, természetesen értjük és tudjuk. Ennek ellenére azok a háziorvosok, akik véleményt fogalmaztak meg a beszélgetésekben, azt jelezték, hogy e törvény mellett szükség lenne a finanszírozás legalábbis alapos megvitatására, szükség lenne jó néhány olyan intézkedésre, amely átalakíthatná ezt a rendszert.

Ebben a tekintetben persze érezhető, hogy nagyon egyenetlen és nagyon területfüggő az, hogy a háziorvosok közül ki hogyan dolgozik, hiszen vannak olyan praxisok, amelyek betöltetlenek meg betölthetetlennek tűnnek, hiszen olyan vidéken vannak, olyan településen vannak, ahol pedig lassan már a bőség zavarával küszködnek, hiszen létezik budapesti kerület, ahol a betegek egyharmadát legalább már angol nyelven kell megszólítani.

Ezeket az aggályokat fogalmaztuk meg a törvénnyel kapcsolatban, és ha elnök úr ‑ hogy is mondjam ‑ méltányos velem egy kicsit, nem fogalmaztuk meg a kisebbségi véleményben, de a mai nap híre alapján egyetlen mondatot hadd mondjak el. Aki kitalálta azt a hagymázos ötletet, hogy az olimpia nyereségéből kelljen egészségügyet finanszírozni, az szégyellje magát. Szégyellje magát! Ez nem játék! És ezt nem én mondom, hanem azok mondják el, akik az egészségügy szereplői, így a Semmelweis-nap előtti napokban vagy órákban. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)