L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én pusztán csak annyit szeretnék ennek a vitának a lezárásaként elmondani, hogy mi nem mondtuk azt, hogy a magyar jogrendet olyan módon kéne megváltoztatni, hogy férj és feleség ne lehessen a parlamentben. Alapvető demokratikus jogokkal menne szembe; mindenki választhat és mindenki választható, azok kivételével, akik el vannak tiltva a közügyektől. Mi csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ha ez így van, és egyébként ez így rendben van ‑ persze ezzel nem kötelező élni, mert nem kötelező egy házaspárnak mind a két tagjának egy párt listáján befutó helyre kerülni, önmagát jelöltetni ‑, de ha már ez így van, akkor legalább, aki ebben a helyzetben van, az ne oktasson ki másokat a parlamentben. Természetesen azok az emberek, akik házaspárként vagy testvérként itt dolgoztak és itt ültek a parlamentben, azok hasonló megnyilvánulásokat az Országgyűlésben, mint amiket Novák képviselő úr tett, nem tettek.

Úgyhogy én még egyszer mondom: nem személyeskedni akartam, az ön feleségének a munkáját is elismerem, és gratuláltam is az előbb a felszólalásomban az önök szép gyerekeihez. Tehát, képviselő úr, nemhogy etikátlan vagy férfiatlan lett volna a hozzászólásom, hanem csak arra akartam rámutatni, hogy nem mi mérünk kettős mércével, hanem éppen ön. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)