L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mind Kis Miklós államtitkártársammal az előterjesztői expozéban, mind pedig én a Törvényalkotási bizottság hosszú vitájában minden szükséges információval elláttam képviselőtársaimat.

Sajnálom, hogy néhányan úgy szállnak be a vitába, hogy nem is olvassák el a törvényjavaslatot, legalábbis értelmezési problémák vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mindenesetre Novák képviselő úrtól egy kis szerénységet kérek, mert amikor ön is és a felesége is itt ülnek bent mind a ketten a parlamentben, akkor nem hiszem, hogy önnek ebben a hangnemben kellene kioktatni az egész Országgyűlést arról, hogy ki milyen állást halmoz, és engedje meg, hogy mindenki a maga idejével számoljon el és dolgozzon tisztességesen. Vannak emberek, akik hatékonyabbak, és vannak, akik egyébként nem 8 órát dolgoznak, hanem 16 órát. Úgyhogy abba kéne hagyni ezt a mocskolódást, tisztelt képviselő úr, mert túl sok értelme nincsen, és előre semmiképpen sem visz. Higgye el, hogy a mi sorainkban is sokan ülnek, akik megkérdezik, hogyan lehet, hogy férj-feleség bent ül a parlamentben, és közben három kisgyereket kellene otthon neveljenek. Egyébként nagy szeretettel gratulálunk képviselő úrnak, hogy három szép gyermekük van. Csak azért szeretném mondani ‑ mert már látom, hogy föltűzte a mikrofont, és hogy személyes megtámadtatás címén majd szót fog kérni ‑, hogy tessék egy kicsit visszavenni, és egy törvényjavaslatnál a törvényjavaslatról érdemben beszélni, és nem arról, ami egyébként nem igaz és méltatlan, méltatlan az Országgyűléshez, méltatlan a magyar közjogi hagyományokhoz, és természetesen, én úgy érzem, hogy méltatlan az önök frakciójához is, tisztelt képviselő úr.

Az az igazság, hogy egy olyan jogi rendszert teremtettünk az elmúlt években, amelyben egyértelművé tettük, hogy azt szeretnénk, ha az országgyűlési képviselők elsősorban országgyűlési képviselők lennének, tehát nem lennének mellette polgármesterek, megyei önkormányzati elnökök és a többi. Ezt a törvényjavaslatot, illetve ezt az egész koncepciót mi dolgoztuk ki és vittük végig a Házon, én nem hiszem, hogy ennek az eredményeit is még önmagának kellene vindikálnia, hiszen ezt egyértelműen a Fidesz-KDNP többsége vitte keresztül a Házon.

Ugyanakkor meg kell hogy védjek mindenkit, aki korábban egyszerre töltötte be ezt a két funkciót. Jogilag volt rá lehetőség, másrészt hasznos is volt abban a politikai szituációban egy nagyobb parlament esetében, hiszen hatékonyan tudták képviselni a városukat azok, akik polgármesterek is voltak. Természetesen láttuk azt, hogy ez abból a szempontból nem szerencsés, hogy nincsen esélyegyenlőség, hiszen vannak olyan városok, amelyeknek a polgármesterei nem tudnak itt bent ülni, ugyanez a lehetőségük nincsen meg; ez volt az egyik fontos érv. A másik pedig az, hogy ha már kevesebb az országgyűlési képviselő ‑ 386 helyett 199 lett az országgyűlési képviselők száma ‑, akkor valóban hatékonyan a megnövekedett körzetekre, a nagyobb településekre vagy a nagyobb lakosságszámra tudjanak figyelni, és emellett egyéb más feladatokat ne lássanak el.

De azért mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan területek vagy olyan állások, amelyeket be lehet tölteni, lehet egyetemi tanár, mondjuk, valaki a képviselőség mellett, publikálhat, és abból is lehet jövedelme; nyilvánvalóan, amikor az ember publikál, valamikor meg is kell írnia azt, amit publikál, az is időt visz el; lehet ügyvédi praxist is folytatni. Tehát azért azt nem lehet mondani, hogy itt a jövedelemszerzésnek az országgyűlési képviselőségen kívül más módja ne lenne egy országgyűlési képviselő számára. És ahogyan a magyar közjogi hagyományok ezt természetesen adják, országgyűlési képviselők egyszerre lehetnek kormányzati szereplők is, lehetnek államtitkárok, miniszterek, kormánybiztosok, miniszteri biztosok. Ez nem egy újdonság a magyar közjogi rendszerben, ez így volt a két világháború között is, így volt a szocializmus időszakában is, és a rendszerváltozás óta a ránk köszöntött szabadságban is ehhez a hagyományhoz ragaszkodtunk. Vannak olyan országok, ahol más a gyakorlat, ahol ilyen módon sem ér egybe a végrehajtó és a törvényhozó hatalom; nálunk ez a hagyomány, ez a gyakorlat. Azt kérem, fogadjuk el azt, hogy akik egyszerre, mondjuk, miniszterek, államtitkárok és országgyűlési képviselők, azok egyébként a munkájukat felelősséggel, tisztességgel és a lehető legnagyobb energiával végzik.

Én ezt csak azért mondtam el, mert a képviselő úr sem a törvényjavaslatról beszélt, hanem politikusbűnözésről, álláshalmozásról és mindenféléről hadovált, úgy, hogy egyébként a saját szemében a gerendát sem látja meg. Tehát kérem azt, hogy legyünk önkritikusak, vegyük azt tudomásul, hogy nem biztos, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint ahogyan ön gondolkodik, és nem biztos, hogy mindenki azt látja helyesnek, amit ön lát helyesnek. Erkölcsi alapokról folyamatosan kioktatni az országgyűlési képviselőket egy olyan szituációban, amikor egyébként önnek is lenne miről elszámolnia vagy önöknek is lenne miről elszámolniuk, szerintem nem érdemes.

A javaslattal kapcsolatosan azt tudom mondani ‑ és ezt elmondtam a Törvényalkotási bizottság ülésén is ‑, hogy ez a javaslat nem növeli az állami vezetői juttatásokat, hanem csökkenti az állami vezetői juttatásokat, és egyértelművé teszi azt, hogy milyen jogcímen, maximálisan mennyi jövedelmet lehet igénybe venni. És amikor arról van szó, hogy mondjuk, a miniszterelnöki megbízott legfeljebb ‑ ezt próbáltam a Törvényalkotási bizottság ülésén is elmagyarázni, hogy ennek a „legfeljebb” szónak van egy jelentése, nem olyan bonyolult azért ez ‑, az, hogy valaki legfeljebb az államtitkári fizetést kaphatja meg, az azt jelenti, hogy annál többet nem kaphat, de majd a munkaadója eldönti, hogy egyébként azt a keretet ki akarja-e meríteni, vagy annál kevesebb juttatást kíván adni a kinevezett személynek. Tehát én azt gondolom, azt a szándékunkat, azt a célunkat, hogy az állami vezetőknek a juttatása átláthatóbb legyen, világosabb legyen, kellően differenciált legyen, és egyébként a miniszternek mint munkaadónak adjon kellő mozgásteret, ez a jogszabályi javaslat kellően szolgálja, ezért én arra kérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek támogatni.

Zárásul csak még annyit mondok szintén Novák képviselőtársamnak ‑ mert látom, nagyon készül ‑, hogy igyekeztem mindezt úgy elmondani kellő higgadtsággal, hogy ez ne legyen személyeskedés. Tehát én nem feltétlenül akarom azt, ön végezze nyugodtan a képviselői munkáját, úgyse fog egyébként változtatni ezen az egész stíluson meg ezen az egész hangnemen, az egész hozzáállásán, és ön mindig azt fogja gondolni, hogy önnek igaza van. De én azt kérem, hogy legalább néha álljon meg egy pillanatra, gondolkozzon el, és fogadja el azt, hogy vannak, akik máshogy gondolkodnak, mást tartanak helyesnek, mást tartanak iránymutatónak, és éppen ezért máshogyan akarják ezt az országot irányítani, mint ahogy szerencsére ön nem irányíthatja.

Köszönöm szépen, elnök úr, és kérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a javaslatot támogatni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)