GŐGÖS ZOLTÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat címe és a szándék, mondhatnám, hogy nagyjából rendben lenne, de az államtitkár úrral elég komoly vitánk volt a Törvényalkotási bizottság ülésén, hogy maga ez a szándék, illetve a korábbi kormánypárti, fideszes mondások meg a gyakorlat találkozik-e egymással. Azt láttuk itt az elmúlt időszakban, hogy fokozatosan és folyamatosan kerültek napvilágra különböző luxusutakkal kapcsolatos hírek, és miután ezek úgy napvilágra kerültek, meg sok egyéb, mindjárt azonnal fizetőssé teszik majd a közérdekű adatkérést, hogy ilyenre többet ne kerüljön sor; én meg azt gondolom, hogy nem azt kellene fizetőssé tenni, hanem be kellene fejezni a flancolást, ezt ott is elmondtam.

Én azt látom, hogy az az ígéret, ami a 2010-es kormányváltáskor történt, hogy olcsóbb államot akar a Fidesz, messze nem lett igaz. Az olcsóbb állam egy-két helyen törekvés lett, alsóbb szinteken, a közigazgatási hivatalokban minősítettek vissza korábban vezető beosztású embereket, többek között az erdészeti szolgálatoknál ‑ erről is beszélgettünk egyszer az államtitkár úrral egy kérdés kapcsán ‑, amit én rettentő módon helytelenítettem, magát az átszervezést is, meg azt is, hogy kiváló szakemberek jövedelme csökken nagyságrendekkel, ami nem szerencsés. De azt látjuk, hogy amióta demokratikus parlamenti rendszer van Magyarországon, tehát 25 év alatt még soha nem volt ennyi állami vezető.

Az, hogy ezeket az ilyen típusú kiadásokat csökkenteni akarják, az egy rendben lévő szándék, csak én meg azt is jeleztem, hogy pontosan kecskére akarnak káposztát bízni, mert az egyik legnagyobb utazó és legnagyobb pénzköltő a rendszerben pont az a miniszter, akit ezzel felruháznának, hogy majd ő eldönti a beosztottjai vagy a többi állami vezető kapcsán, hogy akkor kinek milyen költségtérítése lehet. Ráadásul azonnal meg is hazudtolta önmagát, hiszen miután nem sikerült volna valószínűleg kétharmados törvényt elfogadtatni, hogy az országgyűlési képviselők lehessenek megyei, pontosabban regionális fejlesztési tanácsi elnökök, ezért azt találták ki, hogy innentől kezdve miniszteri biztosok lesznek. Először úgy volt, hogy ehhez majd semmilyen pluszjuttatás nem jár, majd rájöttek, hogy van egy köztük, aki nem képviselő, így nyilván kellene neki valamit adni. Neki meg is adták a helyettes államtitkári illetményt, ami, azt gondolom, úgy nagyjából elfogadható, rengeteg helyettes államtitkár van, sőt államtitkárból is nagyjából a négy-ötszöröse van, mint a korábbi kormányok idején, de azonnal megemelkedett az ebben érintett képviselők jövedelme is. Itt ugyan többen jelezték, hogy van, akinek kevesebb lett, akinek volt valami egyéb parlamenti beosztása, de azért azt ne felejtsük el, hogy a többségük átlag képviselő, az eddigi helyettes államtitkári képviselői fizetése mellé most innentől kezdve még egy 270 ezer forintos juttatásban részesül.

Úgyhogy az a probléma ezzel a törvényjavaslattal, és ezért is jeleztük, hogy mi nem fogjuk ezt támogatni, mert a szándék meg a gyakorlat itt is nagyon-nagyon messze van egymástól, és nem bízunk abban a végrehajtó szervezetben, amely megint istenbizonyra ígéri, hogy miután itt törvényi plafonok vannak ugyan, de majd ebből visszább vesz. Ha már így mindenképpen csökkenteni akarnak, akkor eleve a törvénybe kellett volna beírni, hogy igenis mikor kinek mennyi lehetősége lehet, és bizonyos esetekben lényegesen visszavenni azt a pénzköltést, ami jelenleg az állami szférában zajlik.

Úgyhogy ennyit kívántam kisebbségi véleményként elmondani, és nem értünk egyet azzal továbbra sem, hogy ekkora luxust enged meg magának az a kormány vagy abban az országban a kormány, ahol 4,2 millió ember pedig a napi megélhetéséért küzd. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)