DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt is úgy ítéli meg, hogy egy olimpia megrendezése történelmi esély Magyarország számára. Néhányszor már idéztem itt, e Ház falai között egy fontos könyvből, és engedjék meg, hogy most ismételten hivatkozzam Wolfgang Behringerre, neki is a Sport kultúrtörténete című könyvére (Felmutatja.), amelyet minden sportbarát képviselőtársamnak ajánlok a szíves figyelmébe, figyelemre méltó írások vannak benne. Ebben van egy nagyon fontos állítás, amely úgy fogalmazza meg a sport definícióját, hogy a sport nem más, mint kulcs a társadalom működési módjához, ezen keresztül, a sporton keresztül láthatjuk emberi viszonyainkat, társadalmi kapcsolatainkat.

Egy ilyen vita során nyilván mindannyiunkban felmerül az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e megrendezni a világ legrangosabb sporteseményét, képesek vagyunk-e létesítményeket létrehozni, kulturált, XXI. századi olimpia rendezésére alkalmas létesítményeket, képesek vagyunk-e felkészíteni sportolóinkat egy ilyen óriási vetélkedésre, képesek vagyunk-e szervezni, a szervezőképességünk adott-e egy ilyen mega-világesemény megrendezésére, és képesek vagyunk-e lelkileg, szellemileg felnőni ehhez a feladathoz, és ezen keresztül összefogni, egy nemzeti összefogást megteremteni. Szeretném elmondani, hogy a létesítmények vonatkozásában ezek a létesítmények 90 százalékban gyakorlatilag olimpia nélkül is megépülnek vagy már megépültek. A szervezőképesség és az események vonatkozásában ebben az évben is 36 világversenyt, Európa-bajnokságot, világkupát rendez Magyarország, az elmúlt években törekedtünk arra, hogy minél több világversenynek adhassunk otthont. Többek között ezért szerezte meg Magyarország a 2017-es vizes világbajnokság rendezési jogát is, hiszen látták a nemzetközi sportvilág szereplői, hogy Magyarország képes megrendezni bármilyen világversenyt, sportversenyt, és ezt kellő színvonalúan tudja ellátni, és jó házigazdaként tudja elvégezni ezt a munkát.

Egy, az Egyesült Államokban élő sportpszichológus és szociológus, Kimberly Schimmel úgy fogalmaz, hogy egy olimpia megrendezése igazság szerint elsősorban nem másról szól, mint a városok jövőjéről. Utal arra, hogy Salt Lake City a 2002-es téli olimpia megrendezése előtt gyakorlatilag fenn sem volt a térképen, majd amikor sikeresen megrendezte a téli olimpiát, egészen más ligába került a városok rangsorában, és azóta is nagy rendezvények sorát képes megrendezni. „A sport tehát egyszerre jelent városfejlesztést ‑ írja Kimberly Schimmel ‑, jelenti a város vonzerejének fokozását a városok nemzeti és globális hierarchiájában, a beruházói döntések befolyásolását, a város helyzetének javítását, jelent ipartelepítést, a szállodai férőhelyek számának emelését, kulturális marketinget és sok más hasonlót.” Tehát összegezhetjük: óriási lehetőség az adott város, pályázó város számára, amely egy olimpiát képes megrendezni.

Néhányszor elmondtam már itt, e Ház falai között, és ebben mélyen hiszek, hogy nagyon kevés közös dolog van, ami az emberiséget összekötheti ma a világunkban, és nagyon kevés dolog van sajnos, ami a magyar nemzetet is összekötheti. A sport egy ilyen közös nyelv, egy közös érték, és azt látom, hogy a nemzetközi szóértés is, a nemzetközi világban a sport nyelvén beszélni, a sport szabályait, egységes szabályait betartva igenis értik mindenhol, hogy mit akarunk, mi a célunk, mi a tervünk; tehát egy közös nyelv, és ezt meg kell becsülünk. És ezt a közös nyelvet nekünk, magyaroknak pontosan a sportolóink teljesítményét látva, eddigi teljesítményét látva, azt kell mondjam, hogy igenis a legmagasabb szinten művelnünk kell, felsőfokon kell művelnünk ezt a közös nyelvet, amit a sport jelent számunkra.

Én mindig elmondom, talán itt, e Ház falai között is elmondhatom, hogy én azért lettem jogász, mert matematikából nem voltam túlzottan erős középiskolában, egy műveletet azonban megtanultam: ez a közös nevezőre való hozatal, és eszerint próbálom a politikai életemet élni, hogy keressük meg azt a közös nevezőt, hozzuk közös nevezőre az ügyeket, és akkor talán közösen sokkal nagyobb dolgokat tudunk létrehozni és alkotni, akár egy olimpiát is megrendezni. Mi, kereszténydemokraták ezt így látjuk. És a kereszténység mellett, ami szintén egyetemes érték, a sport egyetemes értékét szeretnénk minél magasabb szinte emelni és művelni.

A KDNP komolyan veszi a 2004-ben elfogadott sporttörvényt, amit egyébként pont a szocialista kormányok időszakában fogadtunk el e Ház falai között. E sporttörvényünk, a 2004. évi I. törvény 49. §-a számos pontjában, pontosan a h) és az m) pontjában utal mind az olimpia megrendezésére, az olimpiai mozgalom támogatására és az olimpia megrendezésére alkalmas létesítmények felépítésére mint állami feladatra. Mi ezt komolyan vesszük és támogatjuk, ezért támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója az olimpiai pályázatot, és arra hívjuk fel a képviselőtársainkat pártállásra való tekintet nélkül, hogy sorakozzanak fel ezen nemes, közös nemzeti ügy mellé.

Élnünk kell szerintünk ezzel az eséllyel, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teremtett. Amire utalt Lukács Zoltán képviselőtársam, hogy pozitív szaldója nem nagyon volt eddig az olimpiáknak, az újkori olimpiáknak, hát pont ezért következett be egy olyan reformtörekvés a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban, Thomas Bach elnök úrnak és a küldötteknek köszönhetően, amellyel az Agenda 2020-at elfogadták, amellyel esélyt és lehetőséget adnak, pont azért, hogy közepes méretű városok is pályázhassanak, és ne csak a legerősebb, anyagilag legerősebb államok és városok tudják ezt megtenni, és eleve elrendeltetett, hogy ki teheti ezt meg.

(11.30)

Ez egy új lehetőség, ezt észre kell vennünk, ezt észrevette számunkra örömtelien a Magyar Olimpiai Bizottság, és észrevette a Fővárosi Közgyűlés is és mindenki, aki e mellé az ügy mellé állt, és ezzel az eséllyel kell szerintünk élni.

Az átláthatóság vonatkozásában, ez mindig fölmerül: Lukács képviselő úr arról beszélt, hogy ez átláthatatlan. Védnöki testület jött létre pártállásra tekintet nélkül, közéleti emberek vannak benne, egy bizottság állna föl a pártok delegáltjaival, folyamatos kontroll mellett. És hadd tegyem hozzá, tisztelt képviselőtársam, 2024-ről beszélünk, addig még lesz két parlamenti választás legalább. Azt hiszem, hogy ez azt mutatja, hogy bármi lehet, bármilyen kormány lehet, nyilván mi arra törekszünk, hogy az emberek bizalmát továbbra is élvezzük, de nem pártfüggővé kell tennünk és pártpolitika tárgyává kell tennünk egy nagy nemzeti ügy, egy olimpia megrendezésének és pályázatának a kérdéskörét, hanem szerintünk egységesen fel kell sorakozni emellé.

Végezetül azzal zárnám, hogy ez az esély, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megadott nekünk, hogy pályázhatunk egy olimpiára, nemcsak egy olimpia megrendezésére esély, hanem talán legalább annyira fontos: a nemzeti összefogásunkra is esély, esély lehet, hiszen egy olimpia mindig az adott nemzetet összehozza, és az emberi viszonyainkat ezen keresztül is tudjuk talán jobb irányba terelni. Javíthatja az önértékelésünket, erősítheti a nemzeti öntudatunkat, és ezen keresztül pedig egy ilyen olimpia megrendezése, egy sportesemény megrendezése az Ortega által megfogalmazott fontos célkitűzést tudja tovább erősíteni, mégpedig az élet sportszerű felfogását, és ezen keresztül tudjuk a nemzeti összefogásunkat és a nemzeti együttélésünket tovább javítani.

Úgyhogy ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák az előttünk fekvő határozati javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)