VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kétféle nemzeti konzultáció létezik. Az egyik nem megoldani akarja a problémát, csupán a kommunikációs térben uralni és közpénzeket pazarolva felhasználni pártpolitikai célokra. Ez az önök nemzeti konzultációja. A másik pedig egy problémát vagy a problémák csoportját megtalálva, megoldást keresve erre emberekkel találkozik, meghallgatja őket, kikéri a véleményüket, és a támogatásukat kéri a megoldási javaslathoz. Ez volt a mi megoldási javaslatunk. Ez volt a mi nemzeti konzultációnk, ha így tetszik.
Sokan kutatják manapság, hogy mi a Jobbik sikerének a titka. Éppen ez: mi találkozunk a legtöbbet az emberekkel, mi hallgatjuk meg őket leginkább, és mi adunk leginkább az emberek véleményére, ezért indítottuk az elmúlt hónapokban a „Szóljon bele” aláírás-gyűjtési akciónkat, amely 200 ezer aláírással ért véget. Ezeknek egy része interneten, nagyobb része pedig a standjainkon érkezett be.
Négy kérdésben kértük az emberek véleményét, támogatását. Az egyik az ingyenes internet, a másik a háborús konfliktusokban a magyar semlegesség biztosítása, a harmadik a bevándorlás visszaszorítása, ezen belül is a határőrség visszaállításával, illetve a táborok zárttá tételével, és végül a negyedik a 40 évnyi munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségének kiterjesztése a férfiak számára is.
Nyilvánvaló, ha egy ilyen aláírás-gyűjtési akció, ha így tetszik, egy nemzeti konzultáció véget ér, akkor meg kell húzni a mérleget, őszintén, hogy sikeres volt-e ez a kezdeményezés, és azt tudom mondani, hogy hála istennek, egyértelműen sikeres volt ez a kezdeményezés, és itt nem csupán arra gondolok, hogy nagy számban írták alá az emberek a kérdéseket, nagy számban támogatták a Jobbik álláspontját az emberek az ország minden pontján, hanem arra is gondolok, hogy sikerült a kérdések többségében komoly nyomást gyakorolnunk a kormányzatra.
És van-e nagyobb siker egy ellenzéki párt számára, mint ha azt látja, hogy a kormánypártok, bár létszámbeli fölényben vannak az Országgyűlésben, ők vannak kormányon, mégis kénytelenek az ellenzéki párt véleményét elfogadni, belátni, és ha be sem ismerik, de legalábbis valamilyen szinten a kormányzat működésében megjeleníteni? Azt gondolom, hogy a Jobbik elmúlt öt éve erre egyértelmű bizonyíték, hogy képesek vagyunk ellenzékből is tematizálni; képesek vagyunk önöket ellenzékből is bizonyos irányba terelni, mondjuk, a baloldali ellenzéki pártokkal szemben, akiknek nincs érdemi programjuk, elképzelésük Magyarország jövőjét illetően.
A négy kérdést ha megvizsgáljuk, akkor azért persze a kép árnyaltabb. Kezdjük az ingyenes internet kérdésével! Azt gondolom, hogy itt egyértelműen kimutatható a nyomásgyakorlás sikere, hiszen Deutsch Tamás éppen ez ügyben próbálja most bizonygatni a Fidesz bizonyítványát. Úgy látszik, hogy a XX. századi Fidesz is belátta, hogy a XXI. század az internetes elérhetőség szélesítéséről szól, és a XXI. századi Jobbik természetesen a kezdetektől fogva ezt az álláspontot képviselte.
A háborús semlegesség kérdése kapcsán már sajnos nem tudok olyan sikeres nyomásgyakorlásról beszámolni, nem sikerült megakadályoznunk, hogy önök bevezessék Magyarországot teljesen felelőtlenül az ISIS elleni háborúba, aminek a jövőbeni következményeit még talán nem is tudhatjuk. Az ukrán helyzet is pattanásig feszült, nagyon félő, hogy akár itt is még sajnos negatív irányba fordulnak az események, ezért kérem továbbra is önöket, hogy ezekből a háborúkból való távolmaradásunkat fontolják meg újra.
A bevándorlást nem kell megmagyaráznom. A bevándorlás kérdéséről szól most szinte minden. Én viszont azt javasolnám, hogy ne belpolitikai, pártpolitikai szinten vitassuk meg ezt, hanem ahogy ezt már korábban Z. Kárpát Dániel képviselőtársam javasolta, hozzunk létre egy ötpárti szakpolitikai munkacsoportot, és ennek az irányítása, felügyelete alá bízzuk ezt a kérdést, és ne belpolitikai játszótérré tegyük ezt a valóban súlyos problémát.
Végül a negyedik kérdés a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetősége a férfiak számára. Nos, ez volt az, ami a legnagyobb népszerűségnek örvendett a standjainkon, és ez az a kérdés, amit önök leginkább elutasítanak az eddigi tapasztalataink alapján. Pedig érdemes volna megfontolniuk, hiszen 2011 óta a hölgyek számára ezt a lehetőséget Magyarország megnyitotta, és azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség szempontjából mindenképpen fontos, hogy a férfiak számára is ezt a lehetőséget biztosítsuk.
Gondoljunk csak például a mortalitás adataira: egészen szörnyű számokkal találkozunk. Minden negyedik férfi elhalálozik, mielőtt megérné a nyugdíjas életkort. Egy 30 év körüli férfi számára a várható élettartam alacsonyabb a nyugdíjba vonulási időpontjánál, vagyis nem fogja megélni nagy valószínűség szerint a nyugdíjaskorát.
De gazdasági racionalitások is szólnak mellette, hiszen az 55 év alattiak közül tízből négy embernek van csupán munkahelye, nagyobb része munkanélküli, ha pedig van munkája, de elveszíti, esélye sincs arra, hogy munkát találjon. Ilyen idős korban pedig már külföldre sem tudnak vándorolni az emberek. Akinek pedig van munkája, sokszor már alig tudja ellátni, az egészségi állapota folyamatosan romlik, és részben egy fiatal elől veszi el a munkába vonulás lehetőségét.
(9.40)
Tehát nagyon sok indokot tudnék felhozni ennek az alátámasztására. Én kérem önöket, hogy hallják meg a 200 ezer ember és a családtagjaik hangját, és folytassunk egy érdemi vitát a 40 évnyi munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségéről a férfiak számára is.
Kérem ebben az önök nyitottságát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)