SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem olyan régen egyszer már fölemeltem a szavam annak érdekében, hogy rámutassak a parlamentben arra, hogy a Balaton nyílt vízfelületének is megkezdődött a privatizációja, nyílt vízfelületeket adnak oda olyan célokra hatóságok, amelyek jócskán megkérdőjelezhetők mind indokoltságuk, mind szakmaiságuk tekintetében, és ez még valószínűleg nem lenne ennyire fájdalmas, ha nem több jogszabály megsértésével kerülne kiadásra egy-egy engedély.

Balatonfenyvesen, a Balaton déli partján, ott, ahol a legsekélyebb a part, ahol leginkább alkalmas családbarát turizmus megvalósítására a partszakasz, ahol egyébként nagyon közel van a Kis-Balaton, és nagyon gazdag természeti értékekkel rendelkezik a táj, úgy, hogy az egész tó Natura 2000-es védett terület, itt került kialakításra az a kikötő, ami jó néhány más európai kikötőt megszégyenítő méretekkel, fél kilométer hosszan nyúlik be a Balatonba, és négy hektár kikotrásával jött létre. Nyilvánvalóan a természetvédelmi szabályok és a környezetvédelmi hiányosságok senkit nem szoktak meghatni, ezért itt már azzal jövök, hogy teljesen más jogszabályok sérelme is bizonyítottá vált az elmúlt időszakban, hiszen jogszabályellenesen került kiadásra építési engedély. Mindamellett most már a jogalkalmazás is mulasztott, hiszen nem vette észre, hogy jogszabályellenesen, a határozati engedélytől eltérően történt az építési munka.

Külön érdemes arról beszélni, hogy a balatoni kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló, 2013-ban módosított 2000. évi CXII. törvény 35. §-a kategorikusan tiltja az ilyen jellegű kikötő építését. Ennek ellenére került kialakításra ez a kikötő. De vajon miért lehet ez, és meddig érhetnek a szálak? Ez ügyben várom kormánypárti képviselőtársaim támogatását, hiszen nagyon furcsa tulajdonosi szerkezetet találunk, ha megnézzük a kivitelezői oldalt.

A majdani kikötő sem helyi, sem tágabb regionális érdekeket nem szolgál, nem helyi tulajdonban van és érdekeltséghez tartozik. A helyiek a part adottságaihoz alkalmazkodó, kis merülésű hajókat használnak, nekik nem volt szükségük erre a mélyvízi kikötőre. Ráadásul a közelben, Alsóőrsön és más kisebb településeken is létesülnek új kikötőhelyek, mégpedig egy olyan övezetben, amelyet a komolyabb vitorlások a sekély víz miatt többnyire elkerülnek.

Így tehát az igény nem a helyben élők vagy a vitorlázók, hanem a befektetők oldaláról jelentkezett. Ők viszont nem akárkik, akikre fel szerettem volna hívni a figyelmét a tisztelt parlamentnek. A beruházó az Előny Kft., amelyet Deák Gábor, Kecskés Egon és Heves István nevezetű urak képviselnek, akiknek a neve az ÁNTSZ-laborhálózat privatizációja kapcsán forgott korábban a sajtóban. A sajtó szerint az ő közreműködésükkel vette meg az Euro-Labor Invest Kft. 2006-ban, vagyis a Gyurcsány-kormány idején ‑ csak azért mondom, hogy ne vegyék ezt is támadásnak ‑ 48 millió forintért a laborokat úgy, hogy a tiszti főorvos szerint a műszerpark önmagában 750 millió forintot ért. Az elbocsátott dolgozók több mint 500 millió forintos végkielégítését viszont az állam vállalta akkor magára, lehetővé téve ezt az üzletet úgy, hogy a cég már az első évben ezekkel a megszerzett javakkal 1,6 milliárdos nettó árbevételt ért el. Tehát egy ilyen befektetői csoportról beszélünk, úgy, hogy abban az időben az ÁNTSZ szerződéses projektvezetője volt az a Deák úr, aki ezt a céget jegyezte, és Kecskés életrajzában is szerepel, hogy részt vett az ÁNTSZ-laboratóriumok privatizációjában és az ehhez kapcsolódó befektetési projektek kidolgozásában. Ugye, milyen könnyű így jó befektetési projekteket csinálni, ha állami vagyonhoz könnyen hozzájutunk? Deák Gábor egyébként az egri kórházat csődbe juttatott HospInvest vezetőségében is benne volt.

Ezzel a körrel a morális rendszerváltást hirdető Orbán-kabinetnek nem sok dolga lenne, hogy üzletet kössön, és nem sok dolga lenne, hogy bármilyen üzletet keressen a Balatonon, de hát sajnos, mint azt sokszor tapasztaljuk a nemzeti együttműködés rendszerében, a pénznek nincs szaga. Így érdekes módon az egész fejlesztés egyik hitelezője az Előny Kft. részére az a Növekedési Hitel Bank, amelynek igazgatósági tagja Szemerey Tamás Béla, Matolcsy György jegybankelnök milliárdos unokatestvére, aki a finanszírozást nyújtotta a pályázatok mellé. Ezen természetesen nem csodálkoznánk; ezen azok csodálkozhatnak, akik nagyjából hisznek a mesében. Ahol a közjavak elfogyasztásával, a közpénzek felhasználásával lehet hatalmas magánprofitra szert tenni, ott mindig feltűnik a színen egy-egy vezető kormányzati politikus bizalmi köre és itt jelen pillanatban Matolcsy jegybankelnök érdekeltsége.

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogyan valósulhatott ez meg, hogyan adhatták ehhez az engedélyeket, és mi lesz a további intézkedés most, hogy a katasztrófavédelem elkezdte az eljárásokat. Mire számíthatunk? Ez ügyben várnám véleményüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)