MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nem először szólalok fel ebben az ügyben, nem az első írásbeli kérdéssel bombázom a különböző minisztériumokat. Ugyanis az a folyamat, ami a magyar húsiparban zajlik most már jó 15 éve, az egész egyszerűen nem lehet a véletlen műve. Ahogyan tönkrement Zalaegerszeg, Gyula, Kaposvár, Kapuvár vagy éppen Pápa, az egy jól látható és szépen felépített művelet eredménye. Ezt a privatizációs műveletet és ezt a piacszerzési műveletet már végignézhettük egyébként korábban az élelmiszeripar szinte minden szegmensében. A cukoripartól egészen a különböző feldolgozó egységekig mindenhol azt láthattuk, hogy ez a folyamat végbement, a húsipar volt még talán egyedül a kivétel, ami az európai uniós csatlakozásunkig váratott magára. Azonban, ahogy említettem, ide is elérkezett ez a folyamat.

Ahogy például Kapuvár esetében is látható, és most már bírósági ítélet is van erre vonatkozóan, egész egyszerűen nem a véletlenek szerencsétlen összjátéka eredményezte az üzem bezárását, hanem többek között a NAV olyan zárolásokat indított el, amelyekre sem joga nem lett volna, sem megfelelő gyanú nem alapozta meg a NAV intézkedéseit. Az, hogy a kapuvári húsgyárat korábban balliberális körökhöz köthető üzletemberek vezették, ez köztudott tény. Ha önöknek ők útban voltak, mert szakmailag vagy emberileg nem voltak megfelelő partnerek, akkor az ő eltávolításukra számtalan olyan módszere van egy kormánynak, pláne kétharmaddal megválasztva, hogy ez ne az üzem bezárásával járjon együtt, és ne azzal járjon együtt, hogy a mai napig számtalan korábbi munkavállaló nem kapta meg a végkielégítését, és a beszállítókkal szemben is vannak még egyébként tartozások. Tehát ilyen módon, ha politikai leszámolásról volt szó, amit jó lenne már ilyen bizonyítékok fényében beismerni, akkor azt gondolom, nagyon-nagyon mellélőttek.

Szintén érthetetlen számomra, hogy míg más üzemek esetében, Gyulát és Pápát például hadd emeljem ki, az önkormányzat vagy valamely helyi politikai erő érdekelt volt abban, hogy tovább működjön az az üzem, mert helyben akkora jelentősége volt, munkahelyeket teremtett, és egyébként is tradicionális üzemekről van szó, olyan márkákkal, olyan előállított termékekkel, amelyek országszerte, sőt több esetben még külföldön is ismertek voltak, tehát ahol volt ilyen akarat, ott bizony meg tudták ezeket az üzemeket menteni, vagy legalábbis egy ideig lélegeztetőgépen tartva, de mindenképpen megóvták a munkavállalókat és az üzemet a bezárástól.

Ez sajnos Kapuvár esetében nem történt meg. A felszámolási folyamat most már 2012 óta zajlik. Egyetlenegy olyan momentumot nem tudok önöknek elmondani, ahol a felszámolóbiztosoknak akár csak halványan megjelent volna az intézkedéseik között, a gondolataik között, hogy ezt az üzemet újra kellene indítani vagy meg kellene menteni. Azt a néhány érdeklődőt, akihez eljutottak a fülesek, hogy egyáltalán itt egy olyan üzemről van szó, amit meg lehet vásárolni és tovább lehet indítani, őket maradéktalanul elmarták a lehetséges üzlet elől. Egyértelmű volt az, hogy a szándék az önökben, hogy ez az üzem ne indulhasson újra.

Azok a nagy érdekcsoportok, akik a magyar húsipar letarolása után most már jól láthatóan nyertesei a piaci folyamatoknak, az ő felvásárlóik megjelentek, és sárga zsírkrétával megjelölték azokat a berendezéseket, gépeket, amelyek egy-két évesek voltak, és megfeleltek az ő technológiájuknak, ezeket a piaci ár töredékéért felvásárolták, a többi, használhatatlannak ítélt berendezést, illetve az üzemet ott hagyták a nyakán a kapuváriaknak. Szintén nagyon érdekes volt, hogy megjelent például dr. Zsobrák Péter ügyvéd, egy a mai napig ismeretlen üzleti háttérrel, komoly tőkével, és ő vette át első körben ettől a balliberális körtől az üzemet. Miközben őt korábban a húsipar környékén sem láthattuk, és köztudottan nagyon jó kapcsolatot ápol jó néhány fideszes oligarchával és húsipari szereplővel. Miután ők átvették az üzemet, gyakorlatilag meg is szűnt.

Ilyen módon felvetődik a kérdés, hogy milyen szerződéseket kötöttek, ellenőrizte-e ezt az állam, miközben kiemelt üzemmé nyilvánította, hogy az új tulajdonos milyen fenntartási, továbbüzemeltetési kötelezettségeket vállalt. És ha nem ellenőrizték, akkor ez kinek a felelőssége.

(22.40)

Szintén felvetődik az akkori elszámoltatási biztos, Budai Gyula, későbbi államtitkár felelőssége is, aki az én kérdésemre a parlamentben többször elmondta, hogy nem kell aggódni, az üzemmel minden rendben lesz, az elszámoltatás lezajlik, és újra egy fénylő, jól menő üzemet fogunk majd látni. Ahogy látható, és az idő bebizonyította, ebből sem lett semmi.

Jó lenne, ha ezekre a kérdésekre nem is miattam, hanem a kapuváriak miatt végre választ kaphatnánk. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)