TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A címhez kapcsolódva természetesen jeleznem kell, hogy lelkes lokálpatriótaként nagyon büszke vagyok Nyíregyháza értékeire, százhúszezred-magammal együtt.

(12.40)

Büszke vagyok arra, hogy ennek a városnak szinte védjegyévé vált az az állatpark, amely évente 400 ezer látogatót vonz, a kezdeti évek néhány tízezer látogatója helyett. Büszke vagyok arra is, hogy ez a város erőfeszítéseket tett azért, hogy százezrek látogassanak el ide, mert a milliárdos nagyságrendű európai uniós források mellett rengeteg saját, önkormányzati és egyéb forrást áldozott ezért.

Amikor hallom a hírt, hogy Budapesten a Fővárosi Állatkert 25 milliárdból fog fejleszteni, némiképp meglepődöm. Meglepődöm azért, mert a nem változó egymilliós látogatói szám elgondolkodtató abban a tekintetben, hogy vajon ezek a források arányosan, célszerűen és méltányosan vannak-e elosztva.

Főleg célszerűen, hiszen ezek az objektumok, ezek a gyönyörűségek turistákat vonzanak, és mindannyian vágyunk rá, hogy ne csak lássák az értékeinket, hanem költsék is a pénzüket. Önök, tisztelt miniszter úr, mindenre képesek egy tervet, hogy ne mondjam, akciótervet vagy legalábbis egy programot rittyenteni; hát van már miniszteri megbízottja a Fővárosi Nagycirkusznak is, legutóbb pedig Vár-programot szerveztek. Ezért kérdezem, hogy programszerűen nem lehet-e ezt csinálni. Nem lehet-e célszerűen és méltányosan úgy fejleszteni, hogy a fővárosban élők a maguk értékeire, a nagyvárosokban élők, vagy ne adj’ isten, a környékbeliek a maguk teremtette értékeikre legyenek büszkék, mert ezeknek az állatparkoknak és -kerteknek az a lényege, hogy állandóan fejleszteni kell, nagyon sok pénzt kívánnak, mert ha nincs attrakció, elmarad a közönség.

Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a választ, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)