DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon törvényi kötelezettségünknek teszünk eleget, méghozzá sokszorosan, akkor, amikor az ügyészség 2009., 2010., 2011., 2012. és 2013. évi tevékenységéről szóló beszámolókat tárgyaljuk.

Úgy gondolom, nem volt könnyű helyzetben a legfőbb ügyész úr, amikor megpróbálta összefoglalni ezt az öt évet, különösen azért, mert az érintett évek közül, ahogy már elhangzott, az első kettőben nem ő irányította a szervezetet. Mégis az elhangzottak alapján úgy gondolom, hogy ez a beszámoló nem okozott gondot számára, sem az, amilyen feladatok elé állította a törvényhozás a kinevezése óta eltelt időkben.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként meg kell emlékeznem az Alaptörvény ügyészségre vonatkozó rendelkezéseiről. Az Alaptörvény az ügyészséget az egyik klasszikus hatalmi ágnak sem alárendelt, önálló alkotmányos intézményként, a büntetőhatalom központi szereplőjeként határozta meg. Az Alaptörvény az ügyészség alkotmányos pozíciójának rögzítése mellett egyértelműen meghatározza az ügyészség fő feladatait, azok közül is kiemelve többek között a nyomozással összefüggő jogok gyakorlását, a közvád képviseletét a bírósági eljárásban, a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet gyakorlását.

Az Alaptörvény az ügyészség szervezete és működése, valamint az ügyészek jogállása részletes szabályainak meghatározását sarkalatos törvényre bízta, és kizárólag a legfontosabb tartalmi kérdéseket, a legfőbb ügyész megbízatásának keletkezésére, Országgyűlésnek való felelősségére vonatkozó szabályokat, az ügyészségi szervezetrendszer kialakításának alapvető rendező elveit határozta meg.

Az említett sarkalatos törvényeket szintén még 2011-ben fogadta el az Országgyűlés, egyrészt az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvényt, másrészt a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvényt. Az előbbi törvény kapcsán kiemelném egyrészről a katonai ügyészség integrációját az ügyészi szervezetbe, másrészről azt, hogy az új törvény szakított az ügyészi törvényességi felügyelet hagyományos fogalmával.

Az ügyész a törvény hatálybalépésétől kezdődően elsősorban az igazságszolgáltatás közreműködőjeként törvényben biztosított perindítási, fellépési jogával gyakorolja közjogi hatáskörét. Ennek megfelelően az ügyészség a közérdek fokozott érvényesítését és ennek részeként a jogvédelmet kell hogy tekintse meghatározó sajátosságának. Az ügyészi jogállási törvény pedig részletesen tartalmazza az ügyészségi testületekre, az ügyészségi szolgálati viszony létesítésére és a vezetői megbízásra, illetve megszűnésükre, az összeférhetetlenségre, a minősítésre, a munkavégzésre és a javadalmazásra, a pihenőidőre, a fegyelmi és a kártérítési felelősségre, a jogviták elintézésének rendjére vonatkozó szabályokat. Külön rendelkezik az alügyészek és az ügyészségi fogalmazók, a tisztviselők, az írnokok és a fizikai alkalmazottak szolgálati viszonyáról, és a korábban a Magyar Honvédség állományába tartozó ügyészségi alkalmazottak munkajogi kérdéseiről.

Ki kell emelni, hogy az új törvény megszüntette az ügyészségi nyomozói munkakört, mert önálló nyomozási cselekményeket nem végezhetnek, az adminisztratív feladatokat pedig szakszerűen és hatékonyan az ügyészségi megbízottak is elláthatják. Az ügyészi kinevezés feltételeit a gyakorlat igényeihez és a bírák jogállási szabályaihoz igazítottuk, és lehetővé tettük az ügyész újabb határozott időre szóló kinevezését, ha az alkalmasság nem egyértelmű.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés mind az Alaptörvény megalkotásánál, mind az elfogadott törvények elfogadásánál figyelembe vette az Alkotmánybíróság korábbi határozatait. A 3/2004. évi alkotmánybírósági határozat ugyanis kimondta, hogy az ügyészség, bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet.

Az Alkotmánybíróság az ügyészséget mint állami szervezetet a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás rendszerében helyezte el, leszögezte, hogy a legfőbb ügyész a neki alárendelt szervezetek szakmai és nem politikai vezetője. Így az Országgyűlés felé fennálló felelőssége csak a beszámolási, magyarázat- és válaszadási, valamint megjelenési kötelezettséget, illetve az alkotmányban meghatározott feladatai ellátásának kötelezettségét foglalja magában.

Az ügyészség függetlensége vonatkozásában kiemelendő, hogy az alkotmánybírósági határozat szerint a legfőbb ügyész egyetlen más szervnek, így az Országgyűlésnek sincs alárendelve. Az Országgyűlés az ügyészség tevékenységét kétféle módon, az éves legfőbb ügyészi beszámoló, illetve a legfőbb ügyész rendelkező rész szerinti korlátozott válaszadási kötelezettségén keresztül ellenőrzi. Minden más értelmezés ellentétes a hatalommegosztás, az alkotmányos szervek egymástól elkülönült független működésének biztosítása elvével.

Az Alaptörvény mindezekre tekintettel szabályozza a legfőbb ügyész és az ügyészség jogállását. Mindebből következik, hogy az ügyészség és a legfőbb ügyész feladatának ellátása során csak az Alaptörvényre, a törvényekre és más jogszabályokra kell hogy tekintettel legyen. Más szerveknek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a legfőbb ügyész nem utasítható.

Az alaptörvényi szabályozás és a sarkalatos törvények új jogi környezetet teremtettek. Az ügyészség alkotmányos helyzete véleményünk szerint megszilárdult, ugyanakkor ez a szervezetet és a legfőbb ügyészt is új kihívások elé állította.

Egyébként az új törvényi szabályozást, ahogyan a legfőbb ügyész úr is beszámolt, több uniós, illetve Európa tanácsi szervezet is vizsgálta. A Velencei Bizottság, amely testületre nagyon gyakran hivatkoznak az ellenzékiek, azt a megállapítást tette, hogy az új, ügyészekre vonatkozó jogszabályok megfelelnek az európai demokratikus követelményeknek, és külön említést nyert az ügyészség függetlenségének garanciája.

(8.50)

Ennek az autonóm szervezetnek a mindennapi szervezeti és működési feladatain túl fel kellett készülnie az új büntető törvénykönyv gyakorlati alkalmazására is. Ellenzéki képviselők sokszor aggályukat fejezték ki a jogos védelem intézményének megváltozott keretei miatt, és sok támadást kaptunk a három csapás elvének büntetőjogi érvényesítése miatt is. Az előttünk lévő beszámolók nem támasztják alá ezeket a félelmeket, és a legfőbb ügyész úr elmondása szerint is jól tudják megítélni és alkalmazni ezeket a szabályokat.

A megváltozott jogszabályok után felhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy az ügyészség, ahogyan ez is elhangzott a beszámolóban, 2009-ben 29,4 milliárd forintból gazdálkodott, addig 2013-ban ez a szám 36,8 milliárd forint volt. Úgy vélem, hogy ha egy szervezettől minőségi, jó munkát várunk el és új feladatok elé állítjuk, akkor az anyagi fedezetéről is gondoskodnunk kell. A már hivatkozott alkotmánybírósági határozat az ügyészséget mint állami szervezetet a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás rendszerében helyezte el, kimondva, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás egyik önálló alkotmányos szervezete. Ezért indokolt, hogy a bírósági és ügyészségi dolgozók munkajogi helyzete lényegében azonos legyen.

Az ügyészség létszáma 2009-ben 3339 fő volt, ez a szám 2013-ban 4771 főre emelkedett. Fontos azonban, hogy a mennyiségi változás minőségi változást is eredményezzen mind szervezeti, mind egyéni szinten, ezért is kiemelendő a Magyar Ügyészképző Központ tevékenysége, akik ezt a létszámot megfelelő szakmai képzéssel hivatottak ellátni. A beszámolási időszakban megvádolt személyek, ahogy hallottuk, 90-100 ezres létszámot tettek ki, és a vádemelés eredményessége évek óta 96 százalékot mutat. Azt hiszem, ez a szám magáért beszél.

Végezetül pedig engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a legfőbb ügyész úr szóbeli beszámolójából kiemeljem, hogy szervezete a magyar kormányhoz hasonlóan kérlelhetetlen ellenfele a korrupció minden válfajának.

A beszámoló szerint az elmúlt években egyre növekedett a felderített és eredményesen befejezett ügyek száma. Úgy vélem, ez a tendencia hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánkban az átláthatóság kritériuma maradéktalanul érvényesüljön, és a közéletben tisztaság legyen.

Összességében elmondható, hogy a függetlenségét alaptörvényi szinten rögzített, garanciával ellátott ügyészség mind a szervezetére és a feladatára vonatkozó új jogi környezet okozta kihívásoknak maradéktalanul megfelelt, és az új büntető szabályok alkalmazásával pedig egy még hatékonyabb és eredményesebb szervezet működik ma Magyarországon.

Munkájukhoz további sok sikert és erőt kívánok, képviselőtársaimtól pedig az elmondottakra tekintettel is kérem a beszámolók elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)