DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először azon gondolkoztam, hogy miért tárgyaljuk külön ezt a három törvényt; annyira összefügg egymással, egyébként az egyik módosítja a másikat is. Valójában nem lehet tudni, hogy ennek mi az oka.

Én azért bátorítanám államtitkár asszonyt, hogy vegyen részt a vitában. Tehát ilyenkor, ha tudjuk, hogy mi a kormány álláspontja, mit gondol arról a kormány, akkor nemcsak a saját érveinket tudjuk szajkózni, hanem valódi vita van; ugye, úgy hívják ezt a műfajt.

Azt tetszett mondani, államtitkár asszony, hogy sikeresen szorították vissza a dohányzást Magyar­országon, hiszen 10 százalékkal kevesebben dohányoznak. Én pedig úgy gondolom és a Szocialista Párt frakciója is, illetve a szakma, az iparág nagy része is úgy gondolja, hogy önök a legális kereskedelmet szorították vissza 10 százalékkal, és egyébként ez a feketepiacon meg is látszik.

Amit önök tesznek, amit önök tettek az elmúlt időszakban, az azt eredményezte, hogy 14-15 százalékra nőtt a feketekereskedelem a dohány­piacon, ezzel mintegy 40-45 milliárd forintos költségvetési kiesést, ha úgy tetszik, akkor kárt okozva a költség­vetésnek.

Nincs olyan ország, ahol nincs fekete­keres­kedelem. Európában egészen biztosan nincsen. 4-5 százalék környéki feketekereskedelem minden­hol megjelenik, de 14-15 százalék elfogadhatatlan. Ez elfogadhatatlan, és valójában költségvetési kárt okoz az az adó, amit önök ezáltal nem szednek be. Nagy valószínűség szerint a fiatalok dohányzásának vissza­­szorítása, vagy amire állandóan hivatkoznak, a szív- és érrendszeri megbetegedések, s a többi, s a többi szempontjából a nem ellenőrzött termékek piacra jutása sokkal károsabb egyébként. Sokkal károsabb, mint az ellenőrzött termékek piacra kerülése.

Amire önök nincsenek fölkészülve, és amit én látok, az az, hogy mennyi munkahelyet fog érinteni megint, amit önök tesznek. Önök mindig ad hoc változtatnak dolgokat, ezt a törvényt is most már nyolcadszor változtatjuk. Amikor ad hoc változnak dolgok, akkor az ember persze néha végiggondolja azt, hogy változik-e a körülöttünk lévő világ, és vajon helyes válaszokat adunk-e erre, vagy egész egy­szerűen csak arról van szó, hogy a kormány kapkod. De amikor a kormány kapkod, akkor egy dolgot mindig elfelejtenek önök: a reálgazdaság erre egészen biztosan reagálni fog. A reálgazdaság nem az a Patyomkin-falu, amit itt önök építenek, és elmondják, hogy jobban teljesítünk, és mindenkinek szép és gyönyörű világa van! Nem, a reálgazda­ságban szegény emberek élnek, a reálgazdaságban olyan gazdasági szereplők vannak, amelyek értéket teremtenek. A következő előterjesztésben fogjuk tárgyalni ezt egyébként először, hogy ahol érték­termelő, tehát termelőmunkát folytató cégeket majd különadóval is fogunk sújtani, ezekre reagálni fog a piac. Arra is, ha ezek piacát mindeközben még szűkítik is.

Ha kisarkítok egy példát ? ellenzéki képviselő­ként miért ne tehetnék ilyet? ?, és azt mondom, hogy a piacvezető elhagyja az országot, akkor nem csak az ellátási problémák lesznek majd magasabbak. Iszonyatosan fognak csökkenni az önök költségvetési bevételei, a feketepiac pedig be fogja tömni azt a 35-36 százalékos lyukat, amit mondjuk, egy vezető piaci részesedéssel rendelkező, Magyarországon jelen lévő cég ha elmenne, amit akkor ütne.

Ezekkel önök nincsenek tisztában, azért, mert nem ez a törvény célja, mint amit önök ide leírnak. Az egy szép cukormáz, amivel önök ezt leöntik, hogy önök nagyon aggódnak a fiatalok dohányzása miatt. Önök azt sem veszik figyelembe, hogyha ezek a cégek nem tudnak megfelelően termelékenyek, jövedel­mezőek lenni; a Magyarországon zajló dohány­termesztésből származó dohányt sem tudják ők felszívni. Ez 27 ezer ember munkája, az 27 ezer család, államtitkár asszony, akiktől ezek a cégek feldolgozásra megveszik azt, amit ők megtermelnek.

(13.10)

Én úgy gondolom, hogy a törvény valódi célja, amit önök ellepleznek, az az, hogy kimazsolázzák, kiszedegessék azokat a trafikokat, amelyek jövedelmezőek, és bezárják azokat, amelyek nem jövedelmezőek, vagy esetleg a jövedelmező trafikokat még barátoknak is oda lehet juttatni.

Hogyan kerülhet bele egy törvényjavaslatba az, államtitkár asszony, hogy közös megegyezéssel fel lehet bontani? Már csak azért is, mert a magyar jogrendszerben már a Ptk. szerint is, már az egészséges jogérzetünk szerint is közös megegyezéssel a felek ma Magyarországon polgári jogi jogviszonyban azt tesznek egy megállapodással, amit akarnak. Az, hogy az elszámolás kötelezettsége mellett az állam visszavonhatja a koncessziót, mert valójában ez ezt jelenti, amit önök oda leírtak, hogy önök 20 évre odaadtak valakinek egy koncessziót, hagyták, hogy beruházzon, még adtak neki egy 139 oldalas kézikönyvet is, amelyben a saját arculatát meg kellett terveznie a trafikjának, hagyták, hogy beruházzon, majd 20 év helyett másfél év múlva egész egyszerűen elveszik, és ezt most úgy fogják önök elnevezni, hogy közös megegyezéssel. Kíváncsi vagyok, hogy ebben mennyi lesz majd a közös megegyezés. Nem tudom, írt-e erről önöknek a Continental raktárvezetője mint a szövetség elnöke, hogy hogyan és miképpen kelljen elszámolni.

A koncesszió és a jogrend biztonsága. A koncesszió általában egyébként hosszú távú jogviszonyt jelent. A hosszú távú jogviszony nem másfél év. A hosszú távú jogviszony, amikor a törvényalkotó is, illetve a szerződő felek akarata is azt fejezi ki, hogy hosszú távra és egyébként a szerződésben is megjelenített módon 20 évre valaki megszerzi ezt a koncessziót, akkor, gondolom, az úgy is történik, hogy ő 20 éven keresztül szeretné ezt a fajta tevékenységet folytatni, és lehet, hogy az első egy-két év talán nem is volt jövedelmező, talán éppen azért, mert egy hipermarket mellől tavaly júliusban elűzték önök őket egy módosítással, ha nem is volt ez teljes mértékben jövedelmező, attól még lehet, hogy az elkövetkezendő időszakban jövedelmező lett. Nem, önök ki akarják válogatni a jókat. Ki akarják válogatni a jókat, 120 napon belül pedig majd ki fogják írni az új koncessziókat azokra a helyekre, ahol még megéri. Lehet, hogy önök majd olyannal is szerződést bontanak, akinek éppen megérte ezt megcsinálni, csak önök nincsenek megelégedve az ő személyével. Én ettől tartok.

Hogyan lehet tényleg egy mondatban vagy éppen egy törvénytervezetben azt mondani, hogy leszorítjuk a forgalmukat, egyébként pedig megtömjük őket többletáruval? Lassan ezek a trafikok úgy fognak kinézni, mint azok a trafikok, amelyeket önök megszüntettek, akiktől önök elvették azokat a trafikokat, ahol lehetett buszjegyet venni, ahol lehetett újságot venni, ahol lehetett rágógumit venni, ahol lehetett cigarettát venni, lehetett öngyújtót venni, és nem tudom én, még miegymást. Egy-két dolog még hiányzik egyébként ebből. Ebből is látszik az, hogy önök teljes egészében átláthatatlanul át akartak rendezni egy piacot.

Ami ebből még látszik, az az, hogy önöknek teljes rálátásuk van akár trafikonként is arra, hogy melyik milyen időszakban mennyire jövedelmező. Voltak erről korábban városi pletykák akkor, amikor az első trafikkoncessziót kiírták. Voltak erről városi pletykák, hogy mintha lennének olyanok, akik egy picit azért mindig fölkészültebbek, mint akár maga a nagykereskedő, mindig fölkészültebbek, mindig tudják, hogy miből mennyi fogyott. Én azt mondtam, hogy hát, ezek biztos csak valami városi pletykák, hát ilyen nem történhet ilyen átláthatóan működő kormánynál ? bocsánat a cinizmusért. De látszik egyébként, hogy ez teljes egészében megtörtént. Önök most is rálátnak, és önök ezt most újra fogják osztani, azoknak, akiktől hűséget fognak utána kérni, én úgy gondolom.

Azt hiszem, hogy nem sikerült önöknek elleplezniük, és nem is fog ez sikerülni akkor sem, ha úgy csinálnak, mint az előző törvénynél, hogy azt mondják, hogy nem monopolizálnak, nem monopolizálnak ? ezt akárhányszor elmondhatják, akkor is monopolizálnak, ez nem olyan, hogy aki tízszer elmondta, az nyert ?, egész egyszerűen lesznek majd reálgazdasági folyamatok, amelyekkel majd önök nem fognak tudni megbirkózni, és majd megint tömegekkel találják magukat szemben.

Itt a valódi cél egész biztosan nem az, hogy önök aggódnának. Önök nem aggódnak a fiatalok dohányzásáért. Attól, hogy 2 ezer vagy 3 ezer főnként lesz egy trafik, én úgy gondolom, az néha jó, néha rossz. Tényleg azt lehet látni, hogy egy 4 ezer fős település egészen biztosan nem tart el kettő trafikot. Mondjuk, egy 5 ezer fősnél már nem gondolnám, hogy nem így van ez a dolog; nagytelepülésen, főleg ott, ahol nagy távolságok vannak, egy lakótelep lehet 6 ezer fős is, az miért ne bírna el három trafikot ezekben a dolgokban.

Önök a gombhoz varrták a kabátot. Egész egyszerűen ennek a törvénytervezetnek nem az a lényege, hogy 2 ezer vagy 3 ezer, nem az a lényege ennek, hogy a fiatalok kevesebbet dohányozzanak, de buszjegyért azért természetesen odamenjenek, de a telefonjukat azért természetesen ott töltsék föl. Önök létre akarnak hozni egy új társadalmi csoportot, amelyik önökhöz hűséges, nekik többletforrásokat szeretnének biztosítani, és nem utolsósorban ? nagyon-nagyon kevés ilyen üzlet van - garan­tált hasznot. 10 százalékról most 13 százalékra emelték, az előző törvényjavaslat vitájában ez el is hangozhatott. Nagyon kevés olyan ágazat van ma Magyarországon, ahol maga a kormány, maga az állam az, amely garantálja, hogy márpedig ezen az üzleten ennyit fogsz keresni. Ezért önök kérni is fognak valamit, én ebben majdnem biztos vagyok.

Ha ezt így akarják átstrukturálni, és ezt leöntik ezzel a cukormázzal, hogy önök aggódnak a fiatalokért, aggódnak a fiatalok dohányzásáért, úgy gondolom, hogy akkor önök alábecsülik a magyar embereket, alábecsülik azokat, akik ezen gondolkoznak, és higgyék el, hogy mindenki átlát a szitán. Önök egyoldalúan el akarnak venni valamit, és másnak pedig oda akarják adni, és majd lesz egy-kettő kirívó példa is, ami egyébként a törvény eredeti céljának fog megfelelni, és biztos vagyok benne, hogy azt ki is fogják majd plakátolni mindenhova.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvény, ez a javaslat így nem elfogadható, mert ez nincs előkészítve. Nincs előkészítve megfelelően, és az a fajta cinikus magatartás pedig, amely miatt önök versenyképességre, fiatalok dohányzástól való minél messzebb tolására hivatkoznak, én úgy gondolom, hogy túlságosan átlátszó. Itt önök egy iparágat most szeretnének lenyúlni, mind a három törvénytervezet egyébként, amit ma tárgyalunk, ezt fogja alátámasztani, csak önök elfelejtik, hogy emögött emberek vannak, olyan emberek vannak, akik ebben az iparágban dolgoznak.

Nagyon kevés olyan munkahely van Pécs városában, ahonnan én is jövök, ahol én képviselő vagyok, ahol még normális, versenyképes bért tudnak fizetni. Önök odateszik most is, Pécs városában is több száz ember feje fölé Damoklész kardját, hogy lehet, hogy elveszíted a munkahelyedet. Ott már nincs hova menni, onnan már önök elűzték az Elcoteqet, most elűzték a kesztyűgyárat, elmegy a pezsgőgyár, hát akkor most még menjen el természetesen majd a dohánygyár is. Azért fontos, mert ha már az sem lesz, akkor szépen lassan az országnak azon a vidékén már semmi se lesz, csak a közmunka, amelyre önök egyre többet szeretnének áldozni.

Ne csak a holdudvart szolgálják ki! Ne csak azokat szolgálják ki, akik önöknek kedvesek! Én ezt már nem olyan régen mondtam, akár az adórendszernél is. Önök nagyon büszkék arra, hogy egysávos adórendszer van a személyi jövedelemadóban, de a sávos adórendszert önök nagyon szívesen alkalmazzák akkor, amikor a holdudvart ki kell szolgálni. Ezzel egy olyan munkaerő-piaci, olyan gazdasági és olyan ipari pályára teszik az országot, ahol az oligarcháknak, a holdudvar tagjainak, az önökhöz hű gazdasági szereplőknek olyan előnyöket juttatnak, amelyeket másoktól elvonnak, átalakítva ezzel a magyar gazdaság teljes szerkezetét, de rossz irányba, olyan pályára helyezik, amelyről nem nagyon van visszatérés. Ez a törvény is valamilyen szinten azért ezt szolgálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)