SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is elnézést szeretnék kérni ? mert itt most majdnem ugyanarról beszélünk, a dohánykereskedelemről és annak céljairól ?, ha esetleg véletlenül összekeverem a zárszónál és a mostani törvényjavaslatnál elmondottakat, de igyekszem ehhez hozzászólni.

Az első ? azt hiszem, egyébként most mondta Völner Pál ?, és távol álljon tőlem, higgyék el, hogy én megvédjem a szocialistákat, legfőképpen távol álljon tőlem, hogy én a Horn-kormányt valamikor is megvédjem, Völner Pál azt mondta, hogy a Horn-kormánynak nem volt bátorsága, hogy felvegye a harcot az erős dohánylobbival. Ebben lehet, hogy igaza is van, éppen ezért szeretném megdicsérni önöket, hogy önöknek van erejük fölvenni a dohánylobbival a harcot. Örülök neki, hogy annak idején, amikor a dohányzás visszaszorításáról a fiatalkorúak védelmében és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényről 2012-ben először tárgyaltunk, én örülök neki, hogy akkor nem a Continental vállalat cégvezetőjének, Sánta Jánosnak a laptopjáról érkeztek meg azok a végleges dolgok, amik voltak.

Én örülök neki, hogy önök ellen tudtak állni akkor is a Continental lobbijának, tehát a dohány­terméklobbinak, amikor a koncessziós szerződések kiosztásánál a cégcsoporthoz tartozó emberek több száz trafik üzemeltetési jogát nyerték el. Annak végképp örülök, hogy napjainkban is ellen tudnak állni ennek a lobbinak, hiszen, ahogy államtitkár asszony mondta, hogy a dohány-kiskereskedők szövetsége írt önnek egy levelet, amelyben nem kifogásolták az előző módosítást sem. Gondolom, most is egyeztettek a dohány-kiskereskedők szövetségével, hogy milyen dolgokra lenne szükségük a dohány-kiskereskedőknek, és örülök neki, hogy a dohány-kiskereskedők szövetségének az elnöke még véletlenül sem a Continental vállalat egyik dohánydepó-vezetője (Dr. Schiffer András: Á, dehogy!), mint vállalkozó, úgy hívják, hogy Lengyel Antal. Örülök neki, hogy itt is ellen tudtak állni a Continentalnak, az erős dohánylobbinak; ezek annyira megnyugtató dolgok!

Még egy utolsó ilyen megjegyzés: mondta államtitkár asszony, hogy még soha nem járt trafikban ? ha ezt a kérdést most éppen itt boncolgatjuk, azért menjen be egybe, nézze meg, hogy néz ki ?, de most lehetősége nyílik rá, mert igaz, hogy ön nem dohányzik, de képzelje el, mekkora lehetőséget nyitnak most ki arra, hogy ön is betévedjen egy trafikba. Ha egyszer véletlenül nem jön, mondjuk, az állami autó, ön BKV-val kívánna menni, viszont nincs BKV-jegye, és rögtön ott lesz a lehetőség, hogy bemenjen egy trafikba, és vásároljon BKV-jegyet, sőt amikor be fog lépni ebbe a trafikba, akkor látni fogja a dohánytermékeket is ott, ebben az üzletben.

Tehát el kell dönteni, hogy mi a cél, hiszen önök megfogalmazták, hogy mi a cél. Mi a cél? Az a cél, hogy itt minél kevesebb ember dohányozzon, minél egészségesebb legyen a társadalom. Akkor ez mit jelent? Hogy a dohányboltoknak minél kisebb legyen a forgalma. Ez nem erről szól, nem arról szól, hogy minél kisebb legyen a forgalma. Akkor ezt el kellene viselni! Örüljünk neki, minél kisebb forgalma van a dohányboltoknak, minél kevesebb ember jár be, minél kevesebb ember vásárolja ezeket a termékeket, de ez most nem erről szól.

És akkor térjünk rá a T/2080-as törvényre, hogy itt mit is terjesztettek önök be. A beterjesztett törvényjavaslat újabb szomorú epizódja a sajtóban és a köznyelvben csak trafikmutyi néven elhíresült jelenségnek, amely jelenség jellemzi az elmúlt immár öt év törvényhozását és kormányzási gyakorlatát. Tehát önök sarkalatos törvényekkel szabályoznak olyan kérdéseket, amelyek kizárólagosan egy szűk kedvez­ményezetti csoport rövid távú anyagi érdekeit szolgálják, ugyanakkor a biztosított anyagi előnyökkel össze nem mérhető, annak mértékét jelentősen meghaladó közvetlen anyagi kárt okoznak a széles rétegeknek. A sarkalatos törvény mint kiemelt jogalkotási eszköz ilyen ? mondhatjuk bátran ? alantas célok szolgálatába állítása a jogalkotásba és az Országgyűlésbe vetett társadalmi bizalmat rengeti meg, ezáltal anyagiakban ki nem fejezhető óriási károkat okoz.

Csodálkozom egyébként azon, hogy Kövér László házelnök úr, aki más esetekben a tisztelt Ház tekintélyére oly kényes, most, amikor a haverok piti anyagi érdekeinek kiszolgálójává silányítják a kormánypártok a törvényalkotást, néma marad, és nem emeli fel a szavát. Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat a törvény megszületése óta immár 8., ami azt jelenti, hogy a sarkalatos törvényünk szövege hatálybalépése óta átlagosan két és fél havonta módosult, ez a 8. módosítása, éppen úgy, két és fél havonta, ahogy a trafikos haverok pillanatnyi érdeke azt diktálta. Ez önmagában is elgondolkodtató. Vajon az aktuális módosítások, amiket most kívánnak elfogadtatni a tisztelt Házzal, meddig maradnak hatályban? Vajon mennyire lesznek ezen új szabályok maradandóak és állandóak?

A módosítás általános indoklása szerint a tárgyban a pontosításokat és finomhangolásokat az indokolja, hogy a hazai dohány-kiskereskedelmi piac tovább erősödjön. Most akkor mi van? Erősödjön tovább az a piac, amelyiknél az lenne a cél, hogy minél kevesebb forgalma legyen? Ez az indoklás nagyon hangzatos, de sajnos nem egykönnyen értelmezhető véleményem szerint. A törvény egészének célja, mint mondom, a dohányzás visszaszorítása, különösen a fiatalok körében. A törvény ezen kitűzött célt a dohány-kiskereskedelmi ellátóhelyek számának radikális csökkentésével, jelen módosítás pedig további szűkítésével kívánta, illetve kívánja elérni. Az értékesítési…