SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy szerencsém van, hogy rögtön Turi-Kovács Béla miniszter úr, alelnök úr, képviselő úr után szólhatok. Ugyanis a magam részéről nagyon örülök neki, hogy van olyan téma is, amiben konstruktív vita folyhat a parlamentben, és nem politikai szempontok vagy pártpolitikai szempontok érvényesülnek, hanem nézetkülönbségek, ideológiai különbségek, de ezeket meg lehet vitatni. A magam részéről örülök ennek a szakmai hangulatnak, és annak külön örülök, hogy a Fenntartható fejlődés bizottságának fele itt van a plenáris teremben és részt vesz ebben a vitában. Tehát a magam részéről ez is egy külön öröm, hogy a bizottsághoz olyan emberek, szakemberek tartoznak, akiket érdekel ez a téma.

Néhány dologban szeretnék reflektálni az előttem elhangzottakra. A kiotói egyezmény után átélt euforikus hangulatról beszélt Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, és szerénynek nevezte az eredményeket. A magam részéről el kell mondjam, sőt továbbmegyek: elkeserítőek az eredmények, és tegyük hozzá, hogy erről nem Magyarország Kormá­nya vagy Magyarország mindenkori Kormánya tehet, hanem a globális gazdaság. Éppen ezért fontos az, hogy milyen szemlélettel és miként is alkalmaz­kodunk ehhez.

Szintén elhangzott a vitában az, hogy a globális klímaváltozás egy olyan globális jelenség, amely földrajzi, geológiai tényekből következően így is, úgy is bekövetkezik az emberi tevékenység nélkül, de nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen sebes­séggel, hogyan, mikor és hol jelentkeznek a káros hatásai, annak milyen hatása lesz a társadalomra és az ország gazdaságára. Emiatt szeretném azt, hogy szemléletileg, ha már vitáról van szó, akkor megkü­lönböztessem a megelőzhető és a meg nem előzhető káros kibocsátásokat. Mert egy vulkánkitörést, amit tetszett volt említeni példaként, tudomásul kell vennünk, hogy a Föld működéséből adódóan nem megelőzhetőnek minősíthetünk, míg azért jó néhány olyan van, amit az emberi tevékenység úgy bocsát ki káros anyagként vagy szén-dioxidként, vagy bármi más üvegházhatású gázként, amit meg lehetne előzni, és meglenne hozzá a technológia.

(9.10)

Érdekességképpen szeretném elmondani, hogy itt megszámoltam, miközben ment a szónoklat, hogy hány izzó ég jelen pillanatban ebben a teremben. Nem tudom, hogy mennyire meglepő, több mint 600 izzó van a teremben, és 600 izzó ég.

Azt mondta Bibó István, hogy az elitnek a feladata az, hogy a társadalom számára morált és magatartásmintákat mutasson, és nagyon-nagyon fontos az, hogy ezt hogyan tesszük meg, és nagyon-nagyon fontos az, hogy szemléletileg mit mutatunk a társadalom számára.

Hadd mondjam el ? és bocsássanak meg, hogy annyi aktuálpolitikát csak visszahozok, hogy a költségvetési törvényről beszélek ?, hogy 28 milliárd van egy olyan paksi fejlesztésre, aminek a részleteit nem ismerjük egyáltalán, míg közben Magyarországon a sajtóban már mindenhol „az otthon hidege” programként híresül el az a pályázati rendszer, ami egy napokat meg fél napokat tud nyitva lenni, mert nem tud a háztartásoknak a kommunális kibocsátás terén a megtakarításhoz elegendő forrást biztosítani. Ha valamire, egy károsanyag-kibocsátási tevékenységre sok-sok milliárdot fordítunk, és egy-kettőben jelképes összegben határozzuk meg azt, amivel meg akarjuk spórolni a károsanyag-kibocsátásokat, akkor nincs egyenes arányban a törekvésünkkel meg a céljainkkal.

Szavak tekintetében ? mint mondtam ?, egyetértünk, és én nem vitatom ezeket. Viszont nem 1 milliárdra, nem 2 milliárdra és nem 4-re, hanem sok tíz milliárdra meg akár százmilliárdos nagyságra lenne ahhoz szükség, hogy átalakítsuk Magyarországnak az energiafüggőségét, amiről Kepli képviselő úr beszélt. Ugyanis nemcsak azt kell vitatnunk vagy azt kell vizsgálnunk, hogy most mennyi energiára van szükség, hanem azt, hogy egy normálisan felépített országban mennyire lenne szükség.

S mindaddig ezt nem tudjuk megvizsgálni, míg az összes magyarországi közintézménynek nem szigeteltük le a falait, nem alakítottuk át az épületgépészetét, nem alakítottuk át a nyílászáróit, nem tettük energiahatékonnyá, nem tettünk a tetejére napkollektort, és nem néztük meg azt, hogy valóban mire van szüksége.

Minderről addig nem beszélhetünk, míg Magyarország közvilágításának a rendszerét nem cseréltük le mindenütt ledesre, és nem néztük meg, hogy mi az a valós energiaigény, amire szükség van. Minderről addig nem beszélhetünk, míg Magyarország vidéki térségeinek a családiház-rend­szerében ? szép kis kockaház, mindenki számára ismerős, aki a magyar vidéken jár ? nem szigeteltünk le mindent, és nem néztük meg, hogy a nyílászárócserékkel mit lehet elérni energiaigény tekintetében.

Mindezen törekvések ? amiket tulajdonképpen a paksi vitában is végig képviseltünk ? azok, amik lehetőséget teremtenének arra, hogy hogyan csökkentsük a kibocsátást, mert addig, míg a vulkánkitörés nem megelőzhető és nem megspórolható, addig a lakossági, kommunális, ipari, önkormányzati és közszolgálati kibocsátás, illetve energiafelhasználási igény igenis megelőzhető, addig azon lehet spórolni.

Hadd mondjam el még azt is ? miután az a megtiszteltetés érte a Fidesz-frakciót és a KDNP-frakciót, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége egyéni választókerületekben önöket választotta meg képviselőjének, és önök képviselik a magyar társadalom túlnyomó többségét, a vidéki térségeket ?, hogy milyen gazdasági haszon lenne még abból, ha nem központosítottan egy-egy gyár, egy-egy helyen százfős munkahely, hanem mindenütt szerte az országban kis tüzépek és építőipari vállalkozások kapának lehetőséget, hogy ezeket az átalakításokat megtehessék, hogy milyen vidékfejlesztési hatása lenne, milyen helyi foglalkoztatási hatása lenne annak, ha mindazokat a forrásokat ? ami nem 1 milliárd meg 2 milliárd, hanem sok-sok milliárd ? rendelkezésre bocsátanánk a magyar kommunális szektornak, hogy ennek milyen lehetőségei lennének szerte vidéken.

Tehát arra szerettem volna reflektálni, hogy mikor arról beszélünk, hogy a kibocsátás mértékét hogyan lehet csökkenteni, akkor nyilvánvalóan az alapvita az, hogy a felhasználás mértékét hogyan lehet csökkenteni. Ez egy nagyon-nagyon fontos üzenet a magyar kormánynak, hiszen több európai uniós tárgyaláson próbálta a klímapolitika és az energiapolitika kérdését különválasztani. Márpedig véleményem és legjobb meggyőződésem szerint nem lehet különválasztani a klímapolitikát és az energiapolitikát azért, mert nincs olyan energia-előállító rendszer ? és erre Kepli képviselő úr utalt is ? még a megújuló energiaforrások esetében sem, amelynek a globális, a teljes életciklus-analízisében vizsgált kibocsátása ne lenne jelentős, mert az infrastruktúrát, az üzemeltetést meg a hátteret lehet már kis kibocsátással csinálni, hiszen az atomerőműnek is az üzemelése során már ez működik, de míg létrehozzuk, míg 1000 milliárdnyi vasat, betont mozgatunk, míg odaszállítunk mindent, addig ez egy nagyon komoly kibocsátás.

Ezért van annak létjogosultsága, hogy arról vitázzunk, hogy mindaz a klímapolitikai cél, ami most jelen pillanatban előttünk van egy jogszabály-módosító javaslatként, hogyan függ össze Magyarország energiapolitikájával, mert gyakorlatilag nem lehet azt mondani, hogy ameddig Magyarország energiaigényét nem csökkentjük, és nem helyezzük arra az állásra, amiről eredeti felszólalásomban szóltam, hogy hogy lehet a gazdaságnak szén-dioxid-kibocsátástól mentesen iparilag fejlődnie, addig nem tudunk arról beszélni, hogy hogy fog a kibocsátás csökkenni. Az energiaigény és a klímapolitika kéz a kézben jár, és nekünk a gazdaságfejlesztés során azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan tudjuk csökkenteni az energiaigényünket is.

Ehhez azokra a kormányzati törekvésekre van szükség, amelyeket elkezdett ugyan a kormány, de az, hogy a régi Saratov hűtőszekrényeket hogy tudjuk lecserélni háromcsillagos, AAA-jelű, energia­haté­kony hűtőszekrényekre, az, hogy hogyan tudjuk a fűtési rendszereket átalakítani, ez forrásokat igényel, és ennek jelentkeznie kellene Magyarország költségvetésében, ha ezeknek a céloknak a megvalósítását komolyan gondolná.

Ezért kérem arra a kormányt, hogy támogasson minden olyan előterjesztést, illetve módosítást a költségvetési vitában, amelyeket a mai nap folyamán előttünk lévő törvényjavaslatban célként fogalmaz meg. Köszönöm szépen, elnök úr.