SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről örömmel láttam az előterjesztést, habár végül is átolvasva az egészet olyan sok örömem nem volt, hiszen gyakorlatilag olyan jogharmonizációs technikai megoldásokat valósít meg, ami a keretegyezményből adódóan kötelezettségünk. Mindemellett láttam jó néhány olyan pontot benne, ami a Nemzetgazdasági Minisztériumtól való áthelyezést, illetve az ehhez való áthelyezést az NFM-től kívánja az egész… Ebből adódóan ezek a technikai módosítások minden bizonnyal a hatékonyságot, a megvalósítást és az eredményességét szolgálhatják az egyezmény végrehajtásának.

Viszont csakúgy, mint képviselőtársaim, az előttem szólók, engedjék meg, hogy én is kitekintsek egy kicsit távolabbra. Ugyanis teljes mértékben szakítva azzal a szemlélettel, amit a Magyar Szocialista Párt képviselt akár kormányzó pártként, akár ami elhangzott, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a globális környezetvédelmi célokhoz nem az kell, hogy eladjunk egy kibocsátási lehetőséget, hanem az kell, hogy ne bocsássunk ki, az kell, hogy megtartsunk, és lehetőség szerint minél kevesebbet értékesítsünk ebből, és a fejlesztési forrásaink jelentős részét ne ebből akarjuk finanszírozni.

Ez egy nagyon-nagyon fontos szemléletbeli különbség, mert nyilvánvalóan egy zöldpártnak a képviselőjeként engem nem pusztán az érdekel, hogy a nemzeti fejlesztési források hogyan állnak rendelkezésre és miként, hanem az is érdekel, hogy mindennek mi az ára. Márpedig a szén-dioxid-keres­kedelemnek nagyon nagy az ára, mert azok az országok, amelyeknek értékesíteni akarjuk, amelyeknek módjuk van ezt megvenni, azok súlyosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a globális klímaváltozásnak a negatív hatásaiból mi is részesüljünk. Tehát itt azt mondom, ebben a tekintetben, hogy egy környezettudatosan gondolkozó kormányzat lehetőség szerint igyekszik nem értékesíteni, csak annyit, amennyit feltétlenül szüksége van, és az összes többit pedig próbálja elérni, hogy ne legyen belőle globális szén-dioxid-kibocsátás.

Annyit hadd mondjak még el, ami örömömre szolgált ? két nappal ezelőtti hír ?, hogy a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójának számító Kína és az Egyesült Államok kiadtak egy közleményt, amelyben határozottan állást foglaltak abban, hogy 2015-ben szülessen meg végre a globális klímapolitikai megegyezés az ENSZ égisze alatt, és mindkét állam azt ígérte, hogy tevékenyen részt vállalna a klímaváltozás elleni harcban. Az Egyesült Államok bejelentése szerint mégiscsak vállalja most már, hogy 2025-re 28 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005-ös szinthez.

Nagyon-nagyon fontos az, hogy mikortól, a klímapolitikának egy nagyon fontos szempontja az, hogy mikortól számítjuk a kibocsátási mérték csökkenését, hiszen ? mint azt Kepli képviselő úr is elmondta ? egy erős szocialista iparhoz képest vagy a megörökölthöz képest nem nagy eredmény az, amit elértünk. A nagy eredmény most következik, hogyha a gazdaságunkat úgy tudjuk fejleszteni, hogy a szén-dioxid-kibocsátásunk ne növekedjen, és ez nagyon-nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés. Ugyanis itt vagyunk az európai uniós költségvetési ciklusnak az elején, most kezdődnek el azoknak a fejlesztési forrásoknak a beruházásai, amelyeket a kormányzat ígért a magyar társadalomnak, amiket megígért a magyar kis- és középvállalkozásoknak, és létkérdés lenne az, hogy ezek a kis- és középvállalkozások fejlesztéspolitikai céljaik megvalósításához olyan ipari tevékenységeket valósítsanak meg, amelyek összességében környezetszennyezéssel és ezzel együtt szén-dioxid-kibocsátással nem járnak.

Egy elhibázott és rendkívül idejétmúlt szemlélet az, amikor húsz évvel ezelőtt a legtöbb fejlett ország azt gondolta, hogy a gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás kéz a kézben jár egymással, és csak úgy tud az ipar növekedni, csak úgy tud a gazdaság fejlődni, hogyha ezzel a szén-dioxid-kibocsátásunk is nő.

(8.40)

Nagyon sokáig analógiában azt láttuk, hogy ahol a legfejlettebb a gazdaság és a legfejlettebb az ipar, ott a legmagasabb a kibocsátás, és azt feltételeztük, hogy ez az út előttünk is áll, és ahhoz, hogy a gazdaságunkat fejlesszük, sajnos az ipari fejlesztések sokaságát kell megvalósítanunk, amelyek előbb-utóbb klímapolitikai negatív tendenciákat fognak magukkal hozni, tehát a szén-dioxid-kibocsátást növelik. Hála a jó istennek, most már elmondhatjuk, hogy rendelkezésünkre áll minden olyan technológia ahhoz, hogy ne kelljen az ipart a szén-dioxid-kibocsátástól függővé tenni. Rendelkezésre áll az az út, amiről a kormány sokszor beszél, csak az elmúlt négy évben még valami financiális vagy más okokból nem lépett erre az útra, hogy olyan helyi gazdaságfejlesztési megvalósításokkal próbálja segíteni a helyi gazdaságot, a helyi élelmiszer-feldolgozó ipart, a mezőgazdasághoz kapcsolódó eszközháttér igényét, amelyek lehetőség szerint nemcsak helyi megoldásokat kínálnak munkahelyteremtésre, hanem lehetőség szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen. Ez ügyben létkérdés lenne az, hogy a mobilizációs igény is csökkenjen az országban, és ne kelljen olyan gazdaságot építenünk, amely alapvetően kamionforgalomra épül, amely alapvetően közúti infrastruktúrára épül, hanem hogy lehessen megteremteni ennek a hátterét, hogy az emberek lehetőség szerint helyben tudjanak munkához jutni és helyi ipar álljon rendelkezésükre a foglalkoztatáshoz. Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb üzenetem e napirendi pont kapcsán, és a legfontosabb kérésem a magyar kormányhoz, hogy lehetőség szerint olyan gazdaságfejlesztést valósítson meg, amely lehetővé teszi azt, hogy a szén-dioxid kibocsátásának a növelése nélkül növekedjen a foglalkoztatás és erősödjön a gazdaság.

A másik rész, amire reflektálni akartam a jogszabály kapcsán, nyilvánvalóan a már szintén említett globális klímaváltozáshoz való felkészülés lehetőségére akart reflektálni, ugyanis sajnos a legtöbbször, főleg ilyen célkitűzések esetében csak a szavak és a jogszabályi szint kevés. Ennél sokkal többre van szükség. Tettekre van szükség, és a tettekhez források kellenek. Ezúton szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani azon költségvetési módosítási javaslatomat, amely érdemi összegeket biztosítana a nemzeti adaptációs vagy alkalmazkodási stratégia megvalósítására, mert mindaddig normális klímapolitikát, mindaddig hathatós alkalmazkodást a klímaváltozáshoz nem tudunk megvalósítani, míg egyébként a Fidesz-kormány által is támogatott alkalmazkodási stratégia megvalósítására nem lesznek források. Tettekre van szükség, arra van szükség, hogy a lehető leginkább alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, alkalmazkodjunk a forrósághoz, alkalmazkodjunk ahhoz, amiről Kepli képviselő úr is beszélt, hogy legtöbb esetben szélsőséges időjárási körülménynek között a csapadékunk nagyon nagy százalékban úgy eltolódott, hogy akár képes néhány nap alatt leesni az éves mennyiség fele egy-egy területen. Az alföldi területen, ahol élek, 500 milliméter lenne az átlagos, és ebből idén nyáron is gyakorlatilag két hét alatt 350 milliméter leesett. Ebből adódóan nemcsak arra kell felkészülnünk, hogy hogyan teremtsük meg a gazdaságunk alapvető motorja, a magyar agrárium és mezőgazdaság számára azokat a környezeti feltételeket, amelyek a leginkább a legjobb gazdasági feltételeket tudják megteremteni, hanem arra is fel kell készülnünk, hogy mik azok a lépések, amelyekkel ezért tehetünk.

Szintén hadd hívjam fel a figyelmet egy korábbi fideszes ígéretre, ez pedig az öntözési és meliorációs fejlesztések fontossága. Czerván államtitkár úr több alkalommal hangsúlyozta a kampány, az országgyűlési választások során, hogy a magyar mezőgazdaság számára érdemi forrásokat fognak biztosítani a most bekövetkező európai uniós költségvetési ciklusban, hogy a gazdálkodók fel tudjanak készülni, és nyugat-európai, akár holland mértékben teremtsenek meg öntözési feltételekhez szükséges infrastruktúrát. Nyilvánvalóan érdemes elgondolkozni arról, hogy mennyire legyen intenzív a mezőgazdasági kultúránk, mennyire legyen ilyen jellegű infrastruktúra-függő, ugyanakkor látni kell, hogy Magyarország termőterülete, hála a jó égnek, magasabb annál, mint ami a magyarországi élelmiszer-ellátáshoz szükséges, tehát egy nagyon fontos külgazdasági lehetőség van az agráriumban, aminek a lehetőségeit kár lenne veszni hagyni.

Ugyanígy elmondhatnám, bár kevésbé szembesülök napi szinten a fővárosi feladatokkal, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak azon mulasztása, hogy a közkifolyók létrehozásában ? szintén az adaptációs stratégia része ? nem történt lépés, hogy az árnyékolt tömegközlekedési, közösségi közlekedési várók megépítésére nem történt érdemi forrásfelhasználás az elmúlt időszakban, ez a feladat most előttünk áll. Milliárdos nagyságrendben javasoltam a költségvetési törvényben átcsoportosítani ilyen feladatok végrehajtására forrásokat. Tisztelettel ajánlanám figyelmébe államtitkár úrnak és a kormánynak, hogy bizony-bizony, mint mondottam, a szavak nem elegendők, tettekre van szükség, és a tettekhez források kellenek.

Lezárva a felszólalásomat, elmondhatom, hogy nyilvánvalóan egy környezetvédelmi nemzetközi egyezmény végrehajtását ökopártként a Lehet Más a Politika támogatni fogja, viszont a legfontosabb támogatás nem az, ha a jogszabályi kereteit megteremtjük, hanem az, ha a lehető leginkább gondoskodunk arról, hogy az ebben foglalt célok megvalósulhassanak. Tehát a kormánynak ahhoz kívánunk megfelelő szándékot és forrást, hogy az ebben foglaltak ne pusztán egy legyen a sok más nemzetközi egyezményünkben vállaltakból. Bocsássanak meg, hogy megint visszautalok a költségvetési törvényre, hiszen azokra is tettem több módosító javaslatot, hogy akár a biológiai sokféleség egyezmény, akár a veszélyeztetett fajokról szóló nemzetközi egyezmény, akár a vonuló fajok védelmére tett egyezmény, akár a nemzetközi vizes élőhelyek védelmére tett egyezmény végrehajtására szükség van forrásokra.

Ezeknek a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak a végrehajtása áldozatokkal jár, és ezeket meg kell teremtenünk, és nem hivatkozhatunk folyamatosan arra, hogy majd később, majd ha erősödik a gazdaság, vagy ha forrásunk lesz. Azoknak a klímapolitikai céloknak, amelyeknek ebben a században be kell következnie, hogy semmiképpen ne érjük el azt a 2 Celsius-fokos vagy 3 Celsius-fokos emelkedést, amely globális összeomlást eredményezhet, ennek érdekében mindenkinek ki kell vennie a részét ezen feladatokból.

Ez az egyezmény erről szól, és akármilyen kicsinek tűnik az ország, én igenis azt mondom, hogy a világ jelentős részéhez képest a gazdaságunk van annyira fejlett, hogy kivegyük a részünket e feladatokból, és ezért arra kérem a kormányt, hogy a keretegyezmény végrehajtásával kapcsolatos lehető legtöbb EU-forrást bocsássa az intézmények és az intézményi háttér rendelkezésére. Köszönöm szépen, elnök úr.