DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én kivártam a soromat, nem nyomtam kétpercest, bár volt, ami ingereljen erre; alapvetően mindjárt Németh Szilárd úr két és fél perces előterjesztése, pontosabban 2 perc 27 másodpercben. Annyi mindent mondott valótlanul, hogy egy dologgal tudok egyetérteni: az MSZP támogatja a rezsicsökkentést, mert minden fillérre szükség van... (Németh Szilárd István: Ne hazudj!) Én nem mondtam, hogy képviselő úr hazudna, ilyen durva szavakat én nem használok ennek a Háznak a falai között (Dr. Simicskó István: Csak néha.), én azt mondtam (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - igen, én továbbtanultam ebben a kérdésben -, hogy valótlanságról tájékoztatták a képviselő urat, amit úgy látszik, hogy ön magáévá tett. Az más kérdés, hogy nagyon nagy hevülettel, tehát ebből azért visszafoghatna egy kicsit.
Nézzük a dolognak a szakmai hátterét! Tehát először is, az MSZP kezdettől fogva magát a rezsicsökkentést támogatja (Németh Szilárd István: Látjuk!), mert olyan rossz helyzetbe hozta a Fidesz hároméves kormányzása a magyar családokat - ezt be is fogom mutatni számokkal, amiről önök nem akarnak tudomást venni -, hogy minden forintra szükség van, amivel javíthatnak a helyzeten.
A rezsicsökkentéssel az a baj, hogy elkésett. Ez mutatja, hogy propagandisztikus okokból önök kampánycélokkal a választásra időzítették. Tehát ha tényleg segíteni akartak volna, ha tényleg úgy lenne, hogy komolyan gondolnák azt, amit mondanak ebben az indoklásban, akkor - ahogy Kovács képviselőtársam mondta - 2010-ben azzal kezdték volna, hogy azokat a borzalmakat rögtön kompenzálják.
Nem tudom, már elment Márton Attila úr, abszolút tévedésben vannak, hogy milyen állapotban kapták meg önök 2010-ben az országot. Csak azt mondanám, hogy ma nincs jobb helyzetben az ország, mint 2010-ben, amikor önök átvették, ugyanis 2009 utolsó negyedévében és 2010 első negyedévében, tehát a kormányváltás előtti fél évben a magyar gazdaság dinamikája pozitív volt. Ezt önök azóta nem tudták megismételni, kivéve azt a durván másfél, bő egy évet, ami 2008 második fele és 2009 első féléve, amikor tényleg a világgazdasági válság erősen megütötte Magyarországot, és mi partnernek hívtuk önöket, hogy együtt legyünk úrrá a válságon; az első tanácskozásra el is jöttek, ha visszaemlékszik, 2008 novemberében maga Orbán Viktor is ott volt a Vadászteremben ezen a válságtanácskozáson. Aztán rájöttek, hogy kár ebbe bekapcsolódni, önöknek az ország nem számított, minél rosszabb, annál jobb, az önök választási eredménye annál jobb lesz.
Tehát visszatérve: 2010-ben az ország újra növekvő gazdasággal bírt, mint ahogy 2008 előtt is. Tehát e tekintetben kár maszatolni. Önök ilyen egyszerű tévképletekben gondolkodnak, jobb lenne, ha legalább a szakembereiket hagynák gondolkodni, sajnálatos, hogy a politika felülírja ezeket a szakmai érveket.
Amit szívesen hangoztatnak, hogy hányszor volt gázáremelés, amögött objektív folyamatok vannak. Azokban az években a világpiacon a gázár jelentősen felfelé ment, ráadásul a magyar gázszerződés, amit most úgy gondolnak, hogy az E.ON kezében van, mindig is a magyar állam kezében volt, az olaj világpiaci árához kötötte az importgáz árát, és azokban az években, 2002 és 2009 között legalább négyszeresére, de voltak időszakok, amikor ötszörösére ment fel az olaj világpiaci ára, és ez még a kilenc hónapos késleltetéssel együtt is egy jelentős emelkedést eredményezett. Ezt mi tompítottuk. Önök most lekicsinylik azt az erőfeszítést, amivel mi a fogyasztók körülbelül felének jóval alacsonyabb árat biztosítottunk. És lehet, hogy önök most politikailag ügyesebbek, adnak mindenkinek 10 százalék árkedvezményt, aztán még egyszer adnak 20 százalék árkedvezményt, de azért ne felejtsék el, hogy ez igazságtalan. Tehát aki nagyfogyasztó, akinek önök segítettek az adórendszerük révén, aki simán ki tudná fizetni a világpiaci árral összhangban lévő árakat, azoknak sokkal nagyobb összeggel segítenek, mint azoknak a szerény családoknak, amelyek anyagi helyzetükből adódóan kisebb fogyasztást tudnak csak megengedni maguknak. Tehát amikor azt mondjuk, hogy elkésett ez a rezsicsökkentés, akkor azt mondjuk, hogy lekéstek, sokkal hamarabb indult meg a gáz világpiaci árának a csökkenése, elsősorban amerikai palagáz belépése következtében, mint amit önök itt ebben érvényesíteni fognak.
Én nagyon megdöbbentem államtitkár úr előterjesztésén, mert ő pontosan tudja, ő ismeri a KSH-adatokat, hogy 2010 és 2012 decembere között 18,1 százalékkal emelkedett a gáz ára Magyarországon. Tehát az a szlogen, amit önök előszeretettel mondanak, hogy 2010-ben befagyasztották az árakat, ez egyszerűen nem igaz, nem tudom, minek jönnek ezzel elő, ezt minden egyes ember tudja. És hogy nyomatni, nyomatni, ez szerintem a valóság elkendőzése, ez a megtévesztés kategóriába tartozik, egyszerűen nem igaz.
Tehát elkésett a rezsicsökkentés, hamarabb megindultak Európában az energiaár-csökkenési folyamatok. Ha önök annyira figyeltek volna rá, mint amennyire egy nagyon derék csepeli polgárember figyelni tud polgármesterként erre, akkor ezt lehet belőle észrevenni, ha a szakemberekre hallgatnak, akik ott vannak a minisztériumban, sokkal hamarabb meg lehetett volna ezt a lépést tenni.
A másik az, hogy igazságtalannak és kevésnek tartjuk. Tehát úgy gondoljuk, hogy a rászoruló családoknál, amelyeknek a jövedelme az önök adópolitikája miatt kevesebb, mint amennyi lehetne, sokkal nagyobb árcsökkentésben kellene hogy részesüljenek.
(21.00)
Amit szintén szakemberek tudnak, közgazdászok tudnak, csak önök nem szeretnek róla beszélni: önök egy nagyon jelentős jövedelemátcsoportosítást hajtottak végre az alulkereső kétharmad jövedelméből a felülkereső 20 százalék jövedelme felé.
Ez 500 milliárd forint. Tehát ha ilyen kerek számokat akarok mondani, akkor az alulkereső kétharmadtól önök az adórendszer révén, az adójóváírás megszüntetése révén elvették azt az 500 milliárdot, amit odaadtak a legjobban kereső 20 százaléknak. Ez egyébként elég jól látszik más számokból is, hogy szép apránként növelték az adóterhelést. A 2012. év zárszámadási törvényéből pontosan látszanak már ezek mérlegadatok. 2012-ben 453 milliárd forinttal kellett több adót fizetnünk, mint korábban. Erről sem szeretnek beszélni. Tehát azért kevés az emberek pénze, mert önök több adót szednek be. Ha ezt családokra vetítjük, ez körülbelül azt jelenti, hogy százezer forinttal több adót szednek be évente a családoktól, és ebből most nagy dérrel-dúrral... - ez a másik, ami kevéssé szimpatikus, ha jót akarnak tenni, akkor lépjék meg, és ne beszéljenek róla. Ha ajándékot visz otthon a családban valakinek, akkor nem hánytorgatja föl harminckétszer, hogy de a múltkor is kaptál tőlem virágot. Szóval, ha valóban őszintén akarnák a jót, akkor meglépnék, és nem aláírásokat gyűjtenének. Ami már megvan, arra minek gyűjteni aláírást? Ezzel az első 10 százalékkal visszaadtak olyan 20-30 ezer forintot családonként, de még mindig nem éri el a második lépés sem, mint amennyit valójában elvettek.
A világpiaci árról beszéltem, a következő a díjhátralékosok kérdése. Hogy az Orbán-kormány két évében megháromszorozódott a díjhátralékosok száma, és ilyen hihetetlen szintet ért el, summában 124 milliárd a kintlévőség, ez szinte kísértetiesen megegyezik azzal az összeggel, ami a korábbi kormányok idején díjkompenzációban volt, évente 120 milliárd forint díjkompenzációban részesültek a legkisebb keresettel bírók. Erről megint szeretnek önök elfeledkezni. Lehet, hogy elfogadom azt, hogy ez egy nagyon hangzatos propaganda, majd megmutatom a számokat, a táblázatokat, Aradszki képviselő úr, feleannyit fizetett egy kisebb fogyasztású gázfogyasztó, 44 forintot fizetett, amikor a nominális ár 2008-ban 98 forint volt, tehát a felénél is kevesebbet. Tehát nem tartjuk ezt igazságosnak.
Ezért is gondolkodtunk már korábban is, de most a második lépésüknél is benyújtjuk azt a módosító indítványunkat, ami, úgy gondoljuk, hogy sokkal igazságosabbá tehetné a rezsicsökkentést, a díjcsökkentést. Egyébként igaz, hogy nem rezsicsökkentés, mert ezt szeretik általánosan használni. A családi költségvetésnek, amire lehet mondani, hogy rezsi, ez egy szűk része, ami az energiához és bizonyos szolgáltatásokhoz kötődik. A családi rezsibe sokkal nagyobb súllyal számít bele például az élelmiszerek ára, ami viszont különösen a tavalyi év végéig 30 százalékkal nőtt meg két év alatt. Tehát nem tudja a család kompenzálni, ha nincs a jövedelmében előrehaladás, azt, amivel például az élelmiszerek többe kerülnek, és mondom, elsősorban az alacsonyabb keresetűek között.
Ezért javasoljuk azt, hogy 1500 köbméter/év gázfogyasztásig ne 20 százalék, hanem 30 százalék legyen az árcsökkentés mértéke, és ezt követően a felsőbb traktusban pedig maradjon mindössze 10 százalék. A villamos energiánál ezt a korlátot mi 2500 kilowattóra/év fogyasztásig javasoljuk meghúzni, és ez alatt szintén 30 százalék árcsökkentést javaslunk. Úgy gondoljuk, hogy ez az igazságosságot sokkal jobban szolgálja.
Mint említettem, az MSZP minden olyan intézkedést támogat, ami valamit is visszaad az embereknek abból, amit a Fidesz-kormány elvett tőlük az elmúlt három évben. Az MSZP ezért támogatja az energiaköltségek mérséklésére vonatkozó intézkedéseket. Ezzel együtt a törvényjavaslat szerinti szabályozást igazságosabbá lehetne tenni az említett módon a következő indokok alapján. Az energiaárstop meghirdetése és a gázárakat meghatározó világpiaci olajárak stagnálása, illetve csökkenése ellenére 2010 óta a kormány többször is emelte a földgáz és a villamos energia árát. Ennek mértéke a gáz esetében összességében az átlagos fogyasztóknál meghaladta a 10 százalékot, a sávos gázrendszer 2010 végi megszüntetése következtében esetenként a 20 százalékot is.
Ezért indokolt, hogy a kevesebbet fogyasztó, kevésbé tehetős fogyasztók ne csak az önök által meghirdetett rezsicsökkentésből, hanem az árcsökkentésből is nagyobb arányban részesüljenek. Amit mi javaslunk, az a 2012. évi árakhoz viszonyított, egységesen 20 százalékos mértékű javasolt árcsökkentésnél egy 50 százalékkal nagyobb mértékű árcsökkenést javasol minden fogyasztó számára az átlagfogyasztás mértékéig. A javaslat figyelembe veszi a kormányzat azon szándékát, hogy mindenkire terjedjen ki az árcsökkentés, de igazságosabb és gazdasági hatásában is jobb megoldást jelent a mi javaslatunk.
Az önök törvényjavaslata szerint ugyanis a 2012. évi árakhoz viszonyított 20 százalékos árcsökkenés esetén a megtakarítások háromnegyede, tehát mintegy 105 milliárd forint a lakosság legtöbbet fogyasztó egynegyed részénél csapódna le. Ezt tartjuk igazságtalannak. Tehát amit önök árkedvezményt adnak, annak összességben a háromnegyede a fogyasztók egynegyedénél érvényesül. A mi módosító javaslatunk szerint ennél 50 százalékkal nagyobb... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm, elnök úr, akkor a következőkben majd folytatom. (Taps az MSZP soraiban.)